Feladó: Jim Lassu
Dátum: 2013. május 21. 1:36
Tárgy: Honvágy!
Címzett: "Kutasi, J" <jozsef@kutasi.eu>
Honvágy című dal története(PI).pps
7245 K Megnyitáshoz ide kattintani
Utána a képernyőn baloldalon alul megjelenik " honvágy (4). pps", oda kattintani és kinyittani!
Utána a képernyőn baloldalon alul megjelenik " honvágy (4). pps", oda kattintani és kinyittani!
A Honvágy!
Írta: Lassú Árpád (MMVI-X-IX)
Barátaim! Öregek, ifjak, magyarok, hazafiak, bajtársak! A “HONVÁGY” dalnak a története 1955-ben kezdődött mint egy új Amerikai sláger. Dean Martin énekelte először a szép dalt “Memories are made of this” címen majd 1956-ban megjelent egy Német nyelvű verziója is, egy Osztrák énekestől, (F. Quinn) “Heimveh Lied” néven. Ő a melódiát hűen követte, de a szövegét természetesen nem.14 hétig volt a dal első helyen a Szabad Európa Hangja Rádió állomásánál. Ekkor Gommermann István Szabad Európa egyik dolgozója megírta a Magyar szöveget hozzá és az lett a dalnak a hivatalos Magyar verziója, ami az 1956-os forradalom idejében lett először stúdióban felvéve és egyben gyártva is, Magyar szöveggel. Mint a villám úgy terjedt el a magyarok között híre.
Ez a dal egy oly elfelejthetetlen időpontot jelentett azoknak a magyaroknak az életében akik benne voltak és végig harcolták a forradalmat annak a leveréséig, mint azoknak akik megragadva az egyetlen alkalmat, a határnak indulva, disszidáltak. Útra keltek egy szebb jövőt remélve, maguk mögött hagyva főleg a kommunizmust, a szülőföldjüket, nyelvüket, kultúrájukat, hazájukat Magyarországot, mindent.
Még a forradalom után is nagyon sokan voltak akik ezt megtették, rákényszerülve hogy hazájukat elhagyják, csak azért hogy életbe maradhassanak. Így más idegen földeken kellett nekik szerencsét próbálni, keresni egy új otthont és új hazát, akik talán majd befogadják őket, mint politikai menekülteket. Így életüket nekik teljesen előröl kellett kezdeni. Sokszor bizony nagyon keserves körülmények között, rabszolga sorsban, nyelvtudás nélkül, minden nélkül. Amit soha nem szabad és nagyon valószínű, hogy nem is fogják vagy tudnák azt elfelejteni.
Lehetetlen elképzelni hogy az idegen diaszpórában egyáltalán létezne egyetlen olyan kőszívű Magyar is, aki e a dalnak és szövegének a hallatára nem gyengülne el belül egy kicsit (ha máskor nem is). De mikor ezt a dalt hallja valaki és felidézi benne a régi szép időket, majdnem elképzelhetetlen hogy legalább egy pár pillanatra azt az egyént nem fogná el a honvágy. Vagy, hogy ennek a gyönyörű szövegnek a hallatára nem tépdesné a Magyar szívét az a sok szép simogató szó, mely oly szívhez szólóan leírja és ábrázolja a mi egyetlen, szép, kis szülőföldünket. S akkor halkan, kissé felzaklatott lélekkel, hogy az az egyén ne kínlódna egy apró kis könnycseppel mely szeme sarkába szökött és hogy az ne gördüljön le lopva az Ő orcáján mint egy tüzes meteor, melyet talán úgy érez akkor mint egy mély gödröt ami az arcon nyomot hagy mint egy ránc. De csak dugva és észrevétlenül. Pedig nem szégyen úgy igazán szívből szeretni Magyar hazánkat, a mi megcsonkított saját kis szülőföldünket, melyet az ős magyarok Istene eddig egyformán áldott és vert velünk, magyarokkal együtt.
Biztos akad közöttünk még sok olyan aki ott harcolt és éppen hogy csak sikerült neki átélni a forradalmat. Az át érzi, e dal lírájában említett nagy horderejű intelmeket is, “A sors jó vagy rossz neked, itt minden, minden idegen”.
Azoknak akiknek kint külföldön először nehéz volt a helyzetük, azok különösen érzik ezeknek a szavaknak a roppant nehéz súlyát, hogy mit is jelent az, hogy “idegenben” élni. Mégis viseljük a terhet. Főleg azok akik még ’56-ban tehettünk valamit vagy éppen mindent megkockáztattunk hazánkért, népünkért, a szabadságért és most politikai kényszerből kint ragadva, de legalább emancipált magyarok vagyunk ma is. Viszont otthon maradt, vagy ott ragadt sok hű Magyar hős is, akiket később az ÁVO-sok aztán elővettek, megkínoztak, bebörtönöztek vagy kivégeztek. Ugyanakkor a sok hős között, sajnos akadt elég besúgó és hírhedt, lelketlen gazember hazaáruló is.
Az ember azt gondolná, hogy ez a furcsa, leírhatatlan, rejtett vágy,...... ez a belső kín, “a honvágy” egyszer valamikor majd csak elmúlik. De nincs a világon sehol olyan “ír” mely, azt meg tudná gyógyítani teljesen Azt az örökké tátongó,... behighatatlan,.... szép és igaz, szabad hazáért vérző, nyílt sebet. Mely mindannyiunkban megnyilvánul néha egy kicsit egyszer, egyszer.
Revised- 2013-5-19
Honvágy című dal története(PI).pps
7245 K Megnyitáshoz ide kattintani
Utána a képernyőn baloldalon alul megjelenik " honvágy (4). pps", oda kattintani és kinyittani!
Utána a képernyőn baloldalon alul megjelenik " honvágy (4). pps", oda kattintani és kinyittani!
