Feladó: Dr Csordás Mihály
Dátum: 2013. július 28. 11:37
Tárgy: Életpályám
Címzett: jozsef@kutasi.eu
Dátum: 2013. július 28. 11:37
Tárgy: Életpályám
Címzett: jozsef@kutasi.eu
Kedves Józsi bátyám, küldök egy velem Budapesten, a HUN TÉVÉBEN néhány hete, a GYÁSZNAPON készített filmet.
Baráti szívvel és öleléssel: Miska
Dr.Csordás Mihály életútja
http://huntv.info/cb/video/23R9K77ORKS3/DrCsord%C3%A1s-Mih%C3%A1ly-%C3%A9let%C3%BAtja
IN MEMORIAM
SZÓL A TELEFON, ERZSIKE, KEDVES!
Ismét csak, ismét letörölni a legördülő könnyeket!
Hiába hívtam fel 1999. január 21-étől megszokott esti beszélgetésünkre egykori szeretett tanáromat és későbbi szívbéli barátomat, Czine Mihály tanszékvezető egyetemi tanárt, a népi irodalom apostolát, a külhoni magyar irodalmak legjobb ismerőjét, a magyar irodalom utazó nagykövetét, a Magyarok Világszövetsége elnökét, a Református Egyház zsinatának világi elnökét és még sok-sok tisztség viselőjét... A jelenkori szellemi élet Miskáját, aki minden jeles magyarnak tudta a dalát, és oly szépen énekelte, hogy belesajgott a szív...
Tegnaptól nem emeli fel hívásunkra a telefont többé Özvegye, drága Erzsike sem. Három hónapja még együtt ünnepeltük a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megtartott szép rendezvényen a férjének posztumusz odaítélt MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJAT, amelyen jelen volt Czine Mihály kilenc testvére közül egyik nővére és természetesen leánya, Borcsi, meg az unokái is. És sok-sok barátja, tisztelője, diákja..., Lezsák Sándortól, az Országgyűlés alelnökétől -- a javaslattevő kuratóriumi tagon, Bakos Istvánon és a díjazott munkásságát méltató Bíró Zoltán egyetemi tanáron, meg Békésszentandrás község művelődési élete kiválóságain, az eseményt filmező vitéz Szécsi Mátyás Pálon és Bődi Mária magyartanáron át -- Kányádi Sándor erdélyi származású költőig, és sokan másokig...
Erzsike boldog volt nagyon, éveit mosolya mögé rejtve szólt felém csengő hangján: "Hát Miska, Maga is eljött olyan messziről?"
Igen, hogyne jöttem volna! És egyáltalán messzi van-e még a Délvidék Pesttől? Czine Miska is eljött hozzám Kishegyesre, nemcsak kétszer a Csépe-napokra előadást tartani a itteni születésű jeles íróinkról, Csépe Imréről és Dudás Kálmánról, hanem hozzám is, hogy megismerje Anyámat és Apámat, a két legnagyszerűbb embert, akiket rajta kívül életemben valaha is ismertem..., és akikről Neki annyit meséltem. Amikor a doktorrá avatásom után megrendezett ebéden, az Asztóriában, feleségével, Erzsikével őket köszöntötték, Édesapám, akit ugyancsak Mihálynak hívtak, és testi-lelki erőben vetekedett Miskával, megkérdezte csendesen: "Akkor itt el szabad énekelnünk, hogy Kossuth Lajos azt üzente...?" És a két Mihály énekelni kezdett. Szemükből csurgott a könny. Nem szégyen az egy férfiembertől, ahogy talán most tőlem sem. Ahogy az általam három hónapja készített képeket szemlélem, és én is, mint akkor Apám az Asztóriában beszélt, csendesen szólok bele az immár néma telefonba: "Isten vele, drága Erzsike! Bánatok és örömek után jövünk majd mi is ama napon, kiknek apró gyermekként hamuból írt keresztet homlokára a pap. De hazafogadott bennünket a haza, így addig lesz még egy kis tennivalónk!"
Dr. Csordás Mihály
Hiába hívtam fel 1999. január 21-étől megszokott esti beszélgetésünkre egykori szeretett tanáromat és későbbi szívbéli barátomat, Czine Mihály tanszékvezető egyetemi tanárt, a népi irodalom apostolát, a külhoni magyar irodalmak legjobb ismerőjét, a magyar irodalom utazó nagykövetét, a Magyarok Világszövetsége elnökét, a Református Egyház zsinatának világi elnökét és még sok-sok tisztség viselőjét... A jelenkori szellemi élet Miskáját, aki minden jeles magyarnak tudta a dalát, és oly szépen énekelte, hogy belesajgott a szív...
Tegnaptól nem emeli fel hívásunkra a telefont többé Özvegye, drága Erzsike sem. Három hónapja még együtt ünnepeltük a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megtartott szép rendezvényen a férjének posztumusz odaítélt MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJAT, amelyen jelen volt Czine Mihály kilenc testvére közül egyik nővére és természetesen leánya, Borcsi, meg az unokái is. És sok-sok barátja, tisztelője, diákja..., Lezsák Sándortól, az Országgyűlés alelnökétől -- a javaslattevő kuratóriumi tagon, Bakos Istvánon és a díjazott munkásságát méltató Bíró Zoltán egyetemi tanáron, meg Békésszentandrás község művelődési élete kiválóságain, az eseményt filmező vitéz Szécsi Mátyás Pálon és Bődi Mária magyartanáron át -- Kányádi Sándor erdélyi származású költőig, és sokan másokig...
Erzsike boldog volt nagyon, éveit mosolya mögé rejtve szólt felém csengő hangján: "Hát Miska, Maga is eljött olyan messziről?"
Igen, hogyne jöttem volna! És egyáltalán messzi van-e még a Délvidék Pesttől? Czine Miska is eljött hozzám Kishegyesre, nemcsak kétszer a Csépe-napokra előadást tartani a itteni születésű jeles íróinkról, Csépe Imréről és Dudás Kálmánról, hanem hozzám is, hogy megismerje Anyámat és Apámat, a két legnagyszerűbb embert, akiket rajta kívül életemben valaha is ismertem..., és akikről Neki annyit meséltem. Amikor a doktorrá avatásom után megrendezett ebéden, az Asztóriában, feleségével, Erzsikével őket köszöntötték, Édesapám, akit ugyancsak Mihálynak hívtak, és testi-lelki erőben vetekedett Miskával, megkérdezte csendesen: "Akkor itt el szabad énekelnünk, hogy Kossuth Lajos azt üzente...?" És a két Mihály énekelni kezdett. Szemükből csurgott a könny. Nem szégyen az egy férfiembertől, ahogy talán most tőlem sem. Ahogy az általam három hónapja készített képeket szemlélem, és én is, mint akkor Apám az Asztóriában beszélt, csendesen szólok bele az immár néma telefonba: "Isten vele, drága Erzsike! Bánatok és örömek után jövünk majd mi is ama napon, kiknek apró gyermekként hamuból írt keresztet homlokára a pap. De hazafogadott bennünket a haza, így addig lesz még egy kis tennivalónk!"
Dr. Csordás Mihály