Dátum:
Tárgy: Parlamenti csata: agyba-főbe!
Címzett:
Dr. BÁRÁNDY GERGELY, (MSZP): -
Elnök Úr! Nem először kerül szóba az ön jelenlegi, vagy ki tudja, volt barátnőjének, de mindegy is, közpénzből való kistafírungozása. Minthogy Vajda Zita jógaoktatónő havonta több százezer forintot keresett a Magyar Nemzeti Bank PAGEO Alapítványának alkalmazottjaként, érdeklődtem az alapítványnál, hogy ezért a fizetésért mely tanulmányokat írta meg ő, s milyen eredményeket tud felmutatni. A válasz meglepő volt. Idézem szó szerint. „Vajda Zita a PAGEO Kutatóintézet senior kutatója, amely munkakörben az India-kutatással foglalkozó kutatók munkáját közvetlenül koordinálja, a témában készülő megjelenéseket gondozza. Ennek értelmében a korábban önnek megküldött cikkek és tanulmányok is a kutatóintézetben végzett munkájának eredményeképpen jelentek meg vagy jelennek meg."
- A válasz szerint tehát Vajda Zita nem is csupán egyszerű kutató, hanem senior kutató, azaz vezető beosztású kutató, aki szakmai tanácsokkal, instrukciókkal lát el más kutatókat. Mondjuk, olyan tanulmányok megírásakor, mint például Ki tudja-e használni India a Japánnal kötött nukleáris megegyezést? Vagy: India és Pakisztán kapcsolatának alakulása, avagy éppen az indiai elefánt, a Tata-csoport jövője, hogy említsek hármat az alapítvány igazgatójának a leveléből.
- Ha az ember rákeres Vajda Zita nevére az MTA által működtetett Magyar Tudományos Művek Tárában, avagy mondjuk, a magyar folyóiratok tartalomjegyzékeinek kereshető adatbázisában, a találatok száma nulla, zéró! Kérem, mondja el nekünk, elnök úr, hogy Vajda Zitának mely képességei és végzettségei, milyen tudományos előélete teszi őt alkalmassá arra, hogy senior kutatóként, azaz a többi kutató főnökeként koordinálja azok munkáját, mert mi egyelőre a jógaoktatói (!) végzettségéről tudunk. Szeretném megkérdezni:
- Egy tanulmány megírásán mit kell koordinálni?
- A tanulmányokat, mondjuk, az indiai elefántról szólót, miként hasznosítja a jegybank a monetáris politikájának alakításakor?
- A tanulmányokat, mondjuk, az indiai elefántról szólót, miként hasznosítja a jegybank a monetáris politikájának alakításakor? (Taps az MSZP soraiban.)
***
Dr. MATOLCSY GYÖRGY, (Magyar Nemzeti Bank elnöke):
- Képviselő Úr! (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Halljuk!) Fájdalommal megtört szívvel kell megállapítanom, hogy ön nem kérdezte meg, hogy hol lakom? (Derültség, közbekiáltások az MSZP soraiból, köztük dr. Bárándy Gergely: Meg fogom. - Dúró Dóra: Azt kérdezte, hogy kivel?) Ezt azért kell megállapítanom némi szomorúsággal, mert ön hónapokon át az adófizetők pénzét és idejét használva kérdezett hamis dolgokat! Ez persze önöknél, az ön pártjánál nem egyedi jelenség! (Zaj, folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.) Hiszen az önök volt vezetője megállapította, hogy reggeltől délig, déltől éjszakáig, nyilván hajnalban is és uzsonna közben is hazudtak! (Zaj, folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.)
- Ön ezt folytatta, de mindezt valójában új szintekre emelte, hiszen a kérdésében is blöffölt, füllentett, hazudott! Van olyan, hogy valaki akkor is hazudik, amikor kérdez. Nos, ilyen ön, képviselő úr! (Zaj, felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiból.) Hiszen korábban ön tényként állította, hogy Szemerey Tamás, az én elsőfokú unokatestvérem 600 millió forintot kapott a magyar államtól, mert ő a vs.hu tulajdonosa. Ez egy pillanatig nem volt igaz! Ön nem kért bocsánatot sem Szemerey Tamástól, sem az alapítványtól, sem mástól! Majd ezt követően azt állította, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Bankszövetség elnökének lakásában lakik. Kiderült, hogy ez sem igaz, amit persze tudtunk. Az Unicredit-vizsgálat ezt megállapította! (Zaj. Az elnök csenget.)
- Felszólítom önt, képviselő úr, hogy kérjen bocsánatot többek között az Unicredit milánói központjától, budapesti leányvállalatától, a Magyar Nemzeti Banktól, tőlem és Patai Mihálytól! (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Mi van a nővel?) Ha pedig ön nem ismeri el India jelentőségét, azt nagy fájdalommal hallgattam! (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps és közbeszólások az MSZP soraiból: Bravó!)
***
Dr. BÁRÁNDY GERGELY:
- Elnök Úr! Hát, kér a fene bocsánatot! Az ön válaszai viszont, pontosabban annak a hiánya csak megerősítettek abban, amit a PAGEO Alapítványtól kapott válaszból következtetésként eddig is levontam. Nevezetesen, hogy az ön volt vagy jelenlegi szeretője komolyan vehető érdemi munkát az alapítványnál bizonyosan nem végzett - ugyanis ön egy szót nem mondott erről -, és ezért havonta több pénzt vitt haza, mint mondjuk, egy tudományegyetem Indiával foglalkozó tanszékvezető egyetemi tanára, aki nem mellesleg ért is ehhez a témához.
- Tudja, elnök úr? A válaszának az elmaradása mit sem befolyásol ezen! Ha ez így van, akkor ez nem egyszerűen erkölcstelen, hanem egyenesen bűncselekmény! Úgy hívják, hogy hűtlen kezelés! Ezért lenne fontos, hogy ha tudja, akkor mellébeszélés helyett oszlassa el a kérdéseimben felvetett kételyeket, legyen olyan szíves, mert különben élünk a gyanúperrel, hogy bűncselekmény történt! És hogy ne legyen hiányérzete, elnök úr: megmondaná, hogy fizetett-e bérleti díjat Patai Mihálynak, az Unicredit vezérigazgatójának a lakás használatáért? (Derültség és taps az MSZP soraiban.)
***
Dr. MATOLCSY GYÖRGY:
- Képviselő Úr! A szomorúságom, ha lehet, még egy kicsit mélyült. Ugyanis ön továbbra is kérdésbe öltöztetett blöfföt, füllentést és hazugságot ad itt elő! (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiból. Köztük, Bárándy Gergely: Cáfolja meg! Az elnök csenget.)
- Képviselő Úr! A szóban forgó fiatal hölgy két diplomával rendelkezik és négy szakvizsgával! Ha ön nem ismeri India szerepét a XXI. században, az sajnos nemcsak az ön baja, hanem abból még baja lehet Magyarországnak is!
- De térjünk vissza oda, hogy kérjen bocsánatot! Még egyszer felszólítom: kérjen bocsánatot Patai Mihálytól, a banktól, a Bankszövetségtől és a Magyar Nemzeti Banktól, ha gondolja, tőlem is, mert ön olyanokat hazudott olyan hosszan Magyarországon itt a parlamentben, amiért bocsánatot kell kérni! Köszönöm szépen, képviselő úr! (Taps a kormánypártok soraiban. - Bárándy Gergely: Válaszoljon már végre egyszer!)
Családbarát intézmény az MNB?
SCHMUCK ERZSÉBET, (LMP):
- Elnök Úr! Jó ideje már csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi történik az MKB-val, az egyik legnagyobb magyar bankkal. A bankot államosították jó drágán, 17 milliárd forintért, majd megszabadították rossz hiteleitől, feltőkésítették 100 milliárd forintnyi közpénzből, végül privatizálták részben egy luxemburgi-szingapúri hátterű offshore cégnek, a Blue Robinnak. De a folyamat nem szakadt meg, mert az offshore cég eladta tulajdonát, így lett az MKB tulajdonosa 20 százalékban Szemerey Tamás, az ön unokatestvére és 10 százalékban Balogh Ádám, az MNB volt alelnöke, aki nyilván az ön vagy unokatestvérének a strómanja, hiszen 4 milliárdos hitelt kapott, miközben a vagyona egy használt Opel Astra. Az egész persze csak azért derült ki, mert a Transparency adatkérése miatt úgyis ki kellett volna adni az információt. Az önök által üldözött civileknek köszönhetjük tehát, hogy az adófizetők megtudhatják, mi folyik a pénzükkel!
- Ma a magyar gazdaságban tulajdonképpen ugyanaz zajlik, mint a kilencvenes évek eleji rablóprivatizációkor! Akkor a volt MSZMP-s elit nyúlta le a gyárakat, az erőműveket, mindent, ami mozdítható volt. Az egyik kedvelt eszköz az volt, hogy a haveri bank vagy takarékszövetkezet a semmire adott milliárdos hiteleket a menedzsmentnek, azaz lényegében ingyen szerezték meg a vagyont. Akkor az elvtársak, most az elvtársak mellett már a rokonok is haszonélvezői ennek a maffiaszerű működésnek!
- Elnök Úr! Látja-e, hogy szinte ugyanaz folyik a magyar gazdaságban, mint a kilencvenes évek elején a rablóprivatizációkor, csak most a fideszes pártállami elit nyúlja le a fél magyar gazdaságot, benne a bankszektort?
- Ön mint igen befolyásos jegybankelnök mit kíván tenni ennek megakadályozására, legalábbis a bankszektorban? (Taps az MSZP soraiban.)
***
DR. MATOLCSY GYÖRGY, (Magyar Nemzeti Bank elnöke):
- Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy örömmel tájékoztassam arról, hogy egy elképesztő sikertörténet az MKB privatizációja! (Felzúdulás az ellenzéki padsorokból. - Szilágyi György: Na! Egyik napról a másikra milliárdos lett az unokatestvéred!) Hiszen mielőtt még a magyar kormány átadta volna a bankszanálási eljárás elvégzésére az MKB-t a Magyar Nemzeti Banknak, azt megelőzően ez a bank évente 100 milliárd forint veszteséget okozott. (Bangóné Borbély Ildikó: És milyen jó helyen van! Most már nyugodjunk meg?) Akkor még a bajor tulajdonosnak, de közvetve a magyar államnak is az elmaradt adók révén. (Korózs Lajos: Most már nyugodtak vagyunk!)
- Magyarország kormánya egy igen-igen kedvező ajánlatot elfogadva 55 millió euróért vásárolta meg ezt a hatalmas veszteséget termelő bankcsoportot. Majd, amikor miniszterelnök úr és a kormány döntése után a Magyar Nemzeti Bank átvette az MKB-t és bankszanálási eljárást indított, amely egyébként az Európai Unió új bankszanálási jogszabályának első sikeres példáját mutatja, akkor ez egy reménytelen esetnek tűnt. Sikeres bankszanálási eljárást hajtottunk végre! Ennek eredményeképpen 37 milliárd forintnak megfelelő összegért adtuk el az MKB-t. Ez kétszerese annak az összegnek, amelyet a magyar állam nevében a magyar kormány fizetett az MKB-ért! (Józsa István: És a szanálás?) 400 milliárd forint veszteség helyett ma már nyereséges az MKB, köszönhetően annak az új menedzsmentnek, amelyet Balogh Ádám, Magyarország egyik legfiatalabb és legtehetségesebb bankmenedzsere folytatott! (Moraj az MSZP padsoraiból, közbeszólások ugyanott, köztük Bangóné Borbély Ildikó: Úristen!)
- Nagyon sikeres, és hogy milyen sikeres lesz a jövőben, azt az is biztosítja, hogy a menedzsment tulajdonossá vált! (Taps a kormánypártok soraiból.)
***
SCHMUCK ERZSÉBET:
- Két típusú észrevételem van, elnök úr! Az egyik: ön azzal kezdte, hogy ez egy hatalmas sikertörténet. Azért fel kell tenni azt a kérdést: kinek a szemszögéből hatalmas sikertörténet, és hogyan lehetséges az, hogy egy hatalmas veszteséget termelő MKB-t megvesz az állam, és utána az adófizetők pénzét kockáztatja, mert akkor semmilyen garancia nem volt arra, hogy ezt esetleg az adófizetők súlyos pénzével, mint ahogy ön mondja, el lehet adni. Ez az egyik fele! A másik fele pedig az, hogy az látszik, hogy önök az adófizetők pénzét úgy kezelik, mintha a saját vagyonuk lenne! Ezt láttuk, amikor a Magyar Nemzeti Bank létrehozta az alapítványokat, és ugyanezt látjuk a bankoknál is, hogy egyszer államosítanak, egyszer pedig privatizálnak. (Szabó Sándor: Tolvaj banda!) Közben pedig a számokat titkosan kezelik, és csak akkor tudunk meg valamit, ha véletlenül valami adat kibukik vagy valaki kiperli. Nyilván egyébként ez azért van, mert van takargatnivalójuk! (Taps az MSZP soraiban.)
***
Dr. MATOLCSY GYÖRGY:
- Képviselő Asszony! Hasonló módon örömmel tájékoztatom arról, hogy az adófizetőknek egyetlen fillérjébe sem került ez az egészen mostanáig rendkívül sikeres bankszanálás és -privatizáció! (Korózs Lajos: Jaaaj! - Bangóné Borbély Ildikó: Hát kinek a pénzébe? Korózs Lajos: Akkor miből?) Sikertörténet, mert megszüntetett egy korábbi veszteséges magyar bankot! Sikertörténet azért, mert versenyre kényszeríti az egész bankrendszert! Sikertörténet azért, mert a menedzsment érdekeltté vált a hatékony működésben!
- Az alapítványok példája nem jó, képviselő asszony, mert ott az alapítványi vagyon gyarapodott, nem is kevéssel, miközben 5 milliárd forint támogatást nyújtottak az alapítványok. (Szabó Sándor: Tolvaj!) Ami jó, azt gondolom, érdemes, hogy elmondjuk: jó! Az MKB-privatizáció sikeres! Köszönöm szépen! (Taps a kormánypártok soraiból.)
