Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2011. szeptember 5., hétfő

10.463 - Perge Ottó: Göbbels egykori titkárnője 100.-ik életévét betöltve nyilatkozik:: "Semmit sem tudtam a holokausztról"

Feladó: Hírháló Admin

Dátum: 2011. szeptember 4. 22:26
Tárgy: Fw: Göbbels egykori titkárnője 100.-ik életévét betöltve nyilatkozik:: „Semmit sem tudtam a holokausztról”
Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>


Európának egyszer szembe kell nézni az úgynevezett "holokauszt" hazugságaival. Erre mondhatnánk, hogy hazudtak ezek már nagyobbat de ne felejtsük: Ártatlan németek és SS-ben szolgált magyarok ezrein bosszulták meg azt, aminek alapja sem volt.
Emlékeztetőül: Izrael állam későbbi megalapítói lopott MP (amerikai katonai rendész) öltözékben keresték fel a fogságba nem került - amerikaiak szerint is teljesen ártatlan SS tiszteket - és köztörvényes gyilkosságokkal tették el őket láb alól. Izrael alapítói köztörvényes gyilkosok voltak.
De meddig lehet még büntetlenül - százmilliókat becsapva -  iparszerűen hazudozni immár több, mint 60 éve?
Ne feledkezzünk meg nemzeti hősünknek, Képíró Sándornak ártatlanul való perbefogásával és nyilvánvalóan alaptalan megrágalmazásával és a mi hallgatásunkkal és közönyünkkel oly mértékű hálátlansággal és ridegséggel volt kénytelen szembesülni, ami egyenes út volt a halálához.
Ne áltassuk magunkat, hogy a Wiesenthal központ, netán a zsidók a felelősek a haláláért!
Ne próbáljuk mentegetni magunkat, hogy a magyargyűlölő ügyész tehet róla!
A jelenlegi hatalmi elitet mi emeltük oda, ahonnan most ítélkeznek felettünk.
Nemzeti hősünk; Képíró Sándor, gyilkosa nem más, mint a magyar nép.
A vére a mi kezünkhöz tapad - lemoshatatlanul.
 
Göbbels egykori titkárnője: „Semmit sem tudtam a holokausztról”

A nemzetiszocialista Németország propagandaminiszterének, a teljesen hamis színekben lefestett és valóságos szörnynek beállított Joseph Göbbelsnek egykori titkárnője megtörte 66 éve tartó konok hallgatását.

Hogy miért, nem lehet pontosan tudni. Talán azért, mert életének 100. esztendejébe lépett. Brunhilde Pomsel a számára jeles évfordulón interjút adott a Bild című német lapnak. Sőt, az idős hölgy most ahhoz is hozzájárult, hogy emlékiratai megjelenjenek. (Ami nem fog sok örömet okozni a holokausztozóknak.)
Igaz, még most is nehezen adta be a derekát. A Bild című német lap riporterei öt hónapon keresztül győzködték, míg végül kötélnek állt, és nyilatkozott. A holokausztozók azonban nem feltétlenül lesznek elragadtatva mindattól, ami elhangzott. Az interjúnak számos érdekes része van. Brunhilde Pomsel elmesélte például, jól emlékszik arra, miként játszott az egyik gépírókisasszony Göbbels gyerekeivel vasárnap délutánonként. Felidézte továbbá, hogy több alkalommal is vendégeskedett a propaganda miniszter Berlin melletti házában, ahol Göbbels felesége, Magda asszony ruhákat ajándékozott neki, mivel a szövetségesek bombázásai nyomán saját lakása teljesen megsemmisült, és mindene odaveszett.

Pomsel emlékei szerint Göbbels távolságtartó ember volt, akihez nem lehetett egykönnyen közel férkőzni. „Egyetlen alkalommal sem tett fel nekem személyes természetű kérdéseket. Talán még a nevemet sem tudta az utolsó pillanatig sem”  – nyilatkozta a most 100 esztendős hölgy. Szerinte Göbbels az öngyilkossággal „könnyedén megúszta”, ugyanis tisztában volt azzal, hogy amennyiben a szövetségesek fogságába kerül, halálra ítélik. „Halálba menekülése gyáva tett volt, másrészt viszont okosan cselekedett, mert tudta, mi vár rá, ha fogságba esik” – mondta az egykori titkárnő.
Mindez nagyon érdekes, az igazi kérdés azonban az, mit tudott a hölgy a holokausztról? Brunhilde Pomsel 1942-től állt a német propaganda miniszter szolgálatában, egészen 1945. május elsejéig, amikor is Göbbels, feleségével együtt – miután megmérgezték hat gyermeküket – öngyilkosságot követett el. Pomsel írta a propaganda-miniszter személyes és hivatalos leveleit, lejegyezte parancsait, utasításait. Mindennek ellenére a következőket mondta a Bildnek adott nyilatkozatában: „Semmit sem tudtam a holokausztról. Buta voltam, és politikai szempontból tudatlan. A zsidók megsemmisítéséről csak a háború után értesültem. Göbbels sohasem említette a megsemmisítési programot a levelezésében”.
Göbbels egykori titkárnője annak ellenére, hogy saját bevallása szerint nem érdeklődött a politika iránt, 1933-ban csatlakozott a Német Nemzetiszocialista Munkáspárthoz. De mint most visszaemlékezett, „mindenki más” is ugyanígy cselekedett. Titkári munkáját „unalmasnak” tartotta, ugyanakkor lassan mégis ő lett Göbbels első számú gyorsírója, aki főnökének és legfontosabb munkatársainak szinte minden szavát lejegyezte. Mint az interjúban elmondta, igyekezett a propaganda miniszter elvárásainak a lehető legjobban megfelelni.
Pomsel jelen volt 1943. február 18-án a berlini Sportpalotában, ahol Göbbels elmondta nevezetes beszédét a „totális háborúról”. Emlékei szerint a propaganda miniszter felesége, Magda asszony közvetlenül mögötte ült. „Az eseményről készült felvételeken az látszik, hogy a tömeg fellelkesült a beszéd hallatán, melyben Göbbels a totális háborúra szólított fel, és mindenki talpra ugorva szalutált. Én azonban nem voltam olyan lelkes, mint ők. Tudtam, mi következik” – emlékszik vissza az idős hölgy, aki azért is „tudhatta, hogy mi következik”, mert hozzáférése volt a titkos dokumentumokhoz is, melyekből kiderült, milyen rosszul alakul a harctéri helyzet Németország számára. (Viszont a holokausztról nem volt szó a legtitkosabb dokumentumokban sem.)

Göbbels beszéde a berlini Sportpalotában
Pomsel 1935-től a propaganda minisztérium épületének egyik pincehelyiségében kialakított szobában lakott. Ott tartózkodott 1945. május 1-jén is, amikor értesült a „Főnök” – Adolf Hitler – előző nap bekövetkezett haláláról. Rövidesen megjelentek az épületben az oroszok, akik „kiráncigálták” őt a szobájából, és fogságba hurcolták. Öt évet raboskodott egy „speciális táborban”. Göbbels öngyilkosságának körülményeiről a háború befejezése után értesült.
„Sohasem bocsátom meg Göbbelsnek amit tett. És azt sem, hogy képes volt a saját ártatlan gyermekeit megölni ilyen módon” – visszhangozta az interjúban a szövetséges agymosó kampány szólamait, hozzátéve, hogy mindig is tudta, nem lesz boldog élete, miután a propaganda miniszter szolgálatában állt. „Azonban mégis megtaláltam a magam útját” – fejezte be nyilatkozatát Brunhilde Pomsel.
Joseph Göbbes egykori titkárnőjének szavai alapján kijelenthető: ő az embereknek ahhoz az elsöprő többségéhez tartozik, akik minden különösebb mérlegelés nélkül elfogadják az éppen uralkodó ideológiákat, és nem gondolkodnak el a sokat hallott jelszavak mélyebb értelmén. 1933-ban „belépett a pártba, mert mindenki így cselekedett”  – mondta például az interjúban. 1945 előtt, ha felületesen is, de azonosult a nemzetiszocialisták céljaival, 1945 után pedig ugyanilyen felületesen fogadta el az ellenség propagandájának hazug tételeit. Mindezzel nincs is semmi baj, végtére is az emberek tekintélyes része nem gondolkodik túlságosan sokat a világ eseményein. Nincs viszont semmi okunk arra, hogy kétségbe vonjuk: Brunhilde Pomsel igazat mondott, amikor azt állította, semmit sem tudott a holokausztról. Annak ellenére, hogy ő írta Göbbels magán-és hivatalos leveleit, és a legtitkosabb parancsokhoz és utasításokhoz is hozzáférése volt…
Végezetül megjegyezném még, hogy például Traudl Junge, Hitler személyes titkára, vagy a Führer egykori testőre, Rochus Misch sem tudott semmit a holokausztról. Akkor tudták meg, hogy volt holokauszt, amikor a szövetségesek a háború után közölték velük.