Subject: Csömöri emlékezés, 2011. október 21. Frigyesy Ágnes tudósítása és fotói!
To: Kutasi József Antal
Eljött az idő: a bolsevista pribékeknek fizetniük kell!
Csömörön százmillió áldozatra emlékeztek,
köztük ’56-os szabadságharcosokra
A kommunizmus százmillió áldozatának tiszteletére a csömöri Gloria Victis Emlékhelyen koszorúzással egybekötött emlékünnepséget rendeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulóján 2011. október 21-én.
Mátyás Sándor, a Gloria Victis Alapítvány kuratóriumának elnöke, az ünnepség egyik főszervezője hangsúlyozta: – Van okunk büszkén, vállvetve ünnepelni, hisz a kommunizmusnak nevezett vörös tébolynak, minden idők legtöbb emberáldozatát követelő mozgalmának betonfalán először 1956-os forradalmunknak sikerült rést ütnie. Azokban a hetekben hazánk vállára vette a vérszomjas tanok elleni küzdelem keresztjét.
Mátyás Sándor felidézte az öt évvel ezelőtti szoboravatás nagyszerű pillanatait, és hangsúlyozta: – A Gloria Victis Emlékmű elsőként a világon az egyetemes kommunizmus százmilliónyi áldozata előtt is tiszteleg. Az öt évvel ezelőtti ünnepség fővédnöke Orbán Viktor volt, nemes veretű sorait Bőzsöny Ferenc olvasta fel a most is jelenlévő Csepel teherautó platójáról. Az emlékhelyet felszentelték és megáldották a történelmi egyházak püspökei.
Hogy a Gloria Victis Emlékhely üzenetét a külföld számára is nyomatékosítsák, az Emlékmű hátoldalára később három nyelven, kivonatosan felvésették az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1481/2006 számú, újkori történelmünk megítélésében mérföldkőnek számító, A totalitárius kommunista rezsimek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségessége című határozatát. Bár az emlékhely építési költsége jócskán túllépte a fillérenként összegyűjtött húszmillió forintot – ezúton is Mátyás Sándor köszönetet mondott művész barátainak, akik jótékonysági est keretén belül támogatták e nemes kezdeményezést.
A Gloria Victis Alapítvány elnöke rámutatott: – Nem csüggedtek, mert szentül hitték, hogy belátható időn belül politikai romeltakarításra kerül majd sor, és a magukat antikommunistaként aposztrofáló polgári erők segítségével a hiányzó összeget sikerül belátható időn belül előteremteniük. Tévedtek. Anyagi gondjaik időközben a megsemmisülésünk veszélyét is felvillantó fojtogató kínokká fajultak.
– Annál örömtelibb az a tény, hogy az évek folyamán emlékkővel és emléktáblákkal gyarapodott Gloria Victis Emlékmű oktatva fiataljainkat és elégtételül szolgálva a nagyvilágból ideérkező szabadságharcosainknak időközben zarándokhellyé nőtte ki magát! Az elmúlt években tartottak e helyen beszédeket bolgár, svéd és magyar európai parlamenti képviselők, államtitkárok és nagykövetek, gyújtottak mécsest finn és német delegációk, imádkoztak a katyni tisztekre emlékező lengyel és a Holodomor áldozatai előtt tisztelgő ukrán testvéreink és szólt itt szívhez szólóan cigány virtuóz hegedűje, valamint zsidó kántor éneke – mondta Mátyás Sándor.
– „A rendszert az egész magyar nép söpörte el. … A világon páratlan szabadságharc volt ez, fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.” – mondta Mindszenty József, a börtönéből frissen kiszabadított hercegprímás a kivívott szabadság első óráiban – e gondolatokkal kezdte ünnepi beszédét Vécsey László, a FIDESZ – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. Hangsúlyozta: – Még dörögtek a fegyverek, még tartotta magát a megvert bolsevista önkény néhány góca, még nem tudták, hogy a szovjet megszállók kivonulnak, még kevésbé, hogy nemzetárulókkal az élükön hamarosan majd vissza is jönnek…
Majd így folytatta: –1703 – 1848 – 1956: utóbbi évszázadaink mindegyike fölmutatta a világnak: „mit kíván a magyar nemzet”. S ma, az 1956-os forradalmunk és szabadságharcunk 55. évfordulóján, éppen forradalmaink jogán, emelt fővel állhatunk a válságoktól rázkódó világ elé. Senki, semmilyen hatalom nem vonhatja kétségbe, hogy a nemzetek közösségének egyenrangú tagjaként jogunk van a saját utunkat járni.
Persze voltak, s ma is vannak közöttünk olyanok, akik nem akarták, nem tudják elfogadni a tényt, hogy a magyar nemzet saját kezébe vette sorsának alakítását. Voltak és vannak, akik dicsőségben elesettek és gyalázatban kivégzettek ezreinek sírjai fölött, elűzött hazafiak százezreinek, tönkretett sorsok millióinak láttán, évtizedek múltán is képtelenek a bocsánatkérésre.
Vécsey László hangsúlyozta: – Itt élnek közöttünk azok, akik forradalmunk ötvenedik évfordulóját meggyalázva ismét terrort, könnygázt, gumilövedéket, fogdát, rendőri brutalitást, vizsgálói önkényt vetettek be a védtelen emberek ellen, akik ünnepelni gyűltek össze 2006. október 23-án. Ha ők szót emelnek, az ma is leginkább az önigazolás hangja, az aljas árulással nyert kiváltságaik fenntartásának óhaja. A „sehonnai bitangok” évtizedek óta tapasztalható sunyi szándéka, hogy elvegyüljenek az általuk megalázott és elnyomott, reménytelenségbe taszított, újabban válságról válságra hajszolt, de az élet parancsát mindenek fölött tisztelő milliók között.
Vécsey László egy bejelentést tett beszéde végén. Így szólt az egybegyűltekhez: – Régóta várunk, és személy szerint régóta várok arra, hogy ma itt, Csömörön, ami hagyományosan az ötvenhatos hősök túlélő maradékainak megszentelt találkozóhelye, Wittner Mária önöknek szóló üdvözletét tolmácsolva, megtisztelő felkérésének eleget téve szólhassak Mária törvényi kezdeményezéséről. Végre az Önök szemébe nézve elmondhatom, eljött az idő, és a bolsevista pribékeknek fizetniük kell! A régi és az új generációnak egyaránt!
Végre elmondhatom: a Fidesz-KDNP parlamenti frakciója egy emberként áll Wittner Mária indítványa mögött. A félresiklott rendszerváltásunk két évtizede ráment, és összességében ötvenöt esztendőnek kellett eltelnie, de megértük ezt a pillanatot. A sors igazságtalan, történelmi léptékkel mér, világi lehetőségeket és valós esélyeket mérlegel, erőviszonyokat és nemzetközi összefüggéseket kémlel. A sors nincs tekintettel emberlétünk szűk időkorlátaira. A sors nem visel felelősséget, szeszélyesen leplez, önkényesen halogat, messze kerülheti a méltányosságot, hátat fordíthat az igazságnak. A Gondviselés azonban előbb vagy utóbb, de mindig a szélbe feszíti a hit, a becsület, a szabadságvágy, az igazság eget elborító, hatalmas zászlaját, hogy minden élő láthassa. Ám addig is pici zászlókat ültet az emlékezők szívébe, melyek mindegyike, higgyék el nekem, ilyen hatalmas zászlóként lobog az önfeláldozó hősiesség túlvilágának mindent látó lakói előtt.
Hirdesse hát ez a mai, 55. évforduló itt Csömörön is, győztes forradalmunk hőseinek méltóságát, és egyúttal a legyőzöttek dicsőségét! „Gloria Victis! Emlékezzetek az elesettekre, kik hűlt ajakkal ma is hirdetik: a győzelemnek végső percekig őrzött reménye életüknél mégis több nekik.” (Gill Claes) – mondta Vécsey László beszéde végén.
Némethy R. Máté, a Magyar Nemzeti Ifjúsági Szövetség elnöke rámutatott: – Ne higgyétek, hogy ma nincsenek köztünk forradalmárok. Itt élnek velünk, s a módszerváltás óta is harcolnak és küzdenek a láthatatlan erőkkel, a fegyverek ereje helyett most a bankok hatalmával szemben.
Bertha Szilvia, a JOBBIK országgyűlési képviselője kijelentette: – Kötelességünk őrizni ’56 szellemiségét! Mint mondta, szerencsére élnek ma is az egykori szabadságharcosok, akiktől megtudhatjuk, mi is történt valójában 55. évvel ezelőtt.
Vitéz Dömötör Zoltán 56-os szabadságharcos, csömöri lakos, aki öt évet ült a kommunista diktatúra börtöneiben, bejelentette, idén október 23-án Wittner Máriának áldozatos életútját és munkásságát elismerve Csepel díszpolgára kitüntetést adományoznak.
Veszelka Márta nemzetőr éneke színesítette a rendezvényt.
A még élő ’56-os szabadságharcosok – köztük Kellner Lajos, aki a Csepel autó platóján állt – részvételével megtartott emlékünnepség koszorúzással és gyertyagyújtással ért véget Csömörön.
Frigyesy Ágnes
A szerző felvételeivel
