Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2011. december 4., vasárnap

11.210 - 2011. év kilencedik adventi estéje. 2010. december 4.

From: Csukor Árpád <szekidi@gmail.com>

Date: 2011. december 4.
Subject: 2011. év kilencedik adventi estéje.
To: Kutasi József Anta
l

Vasárnap van! (advent 2. vas.)

2011. év kilencedik adventi estéje.

Advent második vasárnapjára - 2011. AVI

http://www.youtube.com/watch?v=SOc_oDv_88w

 

Az én Jézusom a Krisztus, kinek útját,

a Keresztelő figyelmeztetése egyengette:

„Készítsétek elő az Úr útját,

tegyétek egyenessé ösvényeit.” (Mk 1, 3)

 

Kacskaringós ösvényeken lehetetlen

biztonságosan és gyorsan közlekedni.

Jézus útja azonban, - melyen járnunk kellene, - egyenes.

Nincs benne hegy és völgymenet.

Követhető mindnyájunk számára.

Nem az „arany középút,” - a filozófia egyik tétele.

Amit oly sokszor, még félre is magyarázunk.

Ezért azután, aki e szerint akar élni, -

hamarosan „langyossá” válik.

Mert kibékíthetetlen ellentét van a jó és a rossz között.

A fekete és a fehér között.

Az ellentét megalkuvó feloldása pedig, szürkévé mos.

 

Jézus útja nem lavírozás, az érdekek diktálta

változások között.

Nem szorul „korunknak megfelelő” okoskodásunkra.

Elfordulást jelent, minden bűntől és önzéstől.

Együttérzést hirdet a másik ember sorsával.

Túlmutat korlátainkon.

 

A Jézushoz érkezés, a Jézushoz tartozás, -

szabadságot ad a lélek emberének.

A léleknek szabadságát adja,

amely már nem szorul a világ fiai,

gesztusainak koldulására.

Hanem saját értékeinek birtokában és tudatában,

otthon érzi magát a teljes világmindenségben.

Csak az önelégült ember nem veszi észre

a hegyeket és szakadékokat életében,

melyek elválasztják Istentől.

Útját sem tudja kiegyenesíteni,

hisz észre sem veszi, hogy görbe úton jár.

A magabiztos „jó” ember üdvössége,

nagyobb veszélyben van, mint a bűnösé!

Nem könnyű feladat kiegyenesíteni saját életem

Istenhez vezető útját. Életvezetésem görbeségeit.

Oly könnyen mondjuk: „én már csak ilyen vagyok,

különben sem vagyok én, olyan rossz”

A szent Isten, - nem ölelhet magához semmi

tökéletlenséget, bűnt, rossz szokást.

Ezért el kell kezdeni az „átalakulást,” - most,

hogy magához ölelhessen a végtelenül szerető Isten.

Áldása legyen Veletek!

Szeretettel:

 

Árpád