From: Csukor Árpád
Subject: 2011. év tizenkettedik adventi estéje.
To: Kutasi József Antal
Új Advent, - reményteljes várakozás!
2011. év tizenkettedik adventi estéje.
Ez a film tegnap, - szent Miklós napjára készült, -
de a Mikulás, sok elfoglaltsága miatt,
csak ma dobja be Hozzád:
Mikulásnapi séta, - mikulásvirágok között 2011. AVI
http://www.youtube.com/watch?v=rpS83XJ80Gs
Az Írás szava:
„Semmi kegyelmet sem nélkülöztök, amíg Urunk,
Jézus Krisztus megjelenését várjátok,
aki mindvégig megerősít titeket, hogy feddhetetlenek legyetek
Urunk, Jézus Krisztus napján”. (1Kor 1, 7-8)
Igen, én Istenem, oly üres ez az éjszaka,
akárcsak a zarándok lelke,
egy lefosztott oltár előtt,
melyen csak néhány gyertya pislákol.
Hallgass meg, Uram:
századok hangja ébredezik,
az élők szüntelen beszéde az éjszakában.
Hozzád szólnak, Örökkévaló,
aki hallgatagon, mégis teljességedben jelen vagy.
Jól tudja a zarándok:
nem láthat és nem tapinthat,
de beláthat a megfoghatatlanba
és az elrejtettbe is:
a dicsőség fátyla mögé,
hol „minden kegyelem.”
(Marie Benoit)
Érezni lehet az advent szóban valami össze fogott erőfeszítést.
Sürgetést arra, hogy valamivel el kell készülnünk,
valami szükségessel, - határidőre.
Az Ünnep idejére.
Mutat ez a szó, - ez a fogalom, - arra is,
hogy milyen lehetett a világ, - Jézus Krisztus nélkül.
Benne van ebben a szóban az Ígéret is.
Annak ígérete, hogy aki Érkezik, az közöttünk is marad.
Boldog lehet az, aki hittel elfogadja, - és hálával, -
Isten jóságát, hogy az Ő jelenléte folytatódik az Egyházban.
Hálával emlékezhetünk erre a Jóságra, -
az emlékező Hálaadásban, (eukarisztia) - a szentmisében.
A megvallott és hirdetett Jelenlét hordozza magában
az Isten Fia második eljövetelének ígéretét.
Ezzel pillant előre reményünk, a senki által nem ismert Időpontra,
a világ végső beteljesedésére.
Amikor majd a szeretetben egyesült és átformált világot
át adja Atyjának, - a mi Atyánknak.
Az adventi koszorúink egyre növekvő számú,
felgyulladó gyertyáinak fényeiben dereng
a Krisztus előtti évezredek várakozása.
Ugyanakkor felcsillannak a jövő esélyei is.
Szünet nélkül, - életünk adventjeinek sorában, -
egyre erősödik bennünk az a tudat is,
hogy életünk egy beteljesedés felé haladó advent.
Kételyben és reményekben éljük napjainkat
egyéni életünkben, családjaink életében,
a nemzet életében, s az egész emberiség életében.
A Faladat adott: előkészíteni az Úr eljövetelét.
Önmagunkban, családjainkban, nemzetünkben.
Élni és hirdetni az Örömhírt!
A Lélek erejében!
Szeretettel:
Árpád
