Feladó: Ifj. Szilas László <laszlo.szilas@kameras.hu>
Tárgy: FW: Válasz Komoróczy "professzor" úrnak
Címzett: Kutasi József Antal
From: botoslaszlo1935 [mailto:
Sent: Monday, June 18, 2012 1:46 AM
To: Subject: Fw: Válasz Komoróczy "professzor" úrnak
Kedves Magyar Testvérek és Barátok!
Régi, de mégis új keletű veszélyre hívjuk fel a figyelmet, kongatjuk a vészharangot, amely már 1910-ben, a Ruszkij Invalid c. újságban megjelent 285. számában az alábbi felhívás, amely meghirdette hazánk elfoglalásának könnyű lehetőségét. E hivatalos közlést élet híven az alábbiakban közöljük:
„Hitsorsos Testvérek! Most az egész világon nincs a Földnek olyan sarka, amelyet könnyebben birtokba vehetnénk, mint Magyarország és Galícia. Mindkét terület szükséges és előnyös volna számunkra. Törekedjetek testvérek mindannyian erre, törekedjetek minden erőtökkel ezeket az országokat teljesen birtokba venni, törekedjetek innen kiűzni a keresztényeket, és egészen az uralmunk alá vetni. Törekedjetek mindannyian arra, hogy mindaz, ami a keresztények birtokában van, a saját kezünkbe kerüljön, és ha ehhez nektek nincs elég pénzetek, a Párizsi Szövetség annyi segítséget nyújt, amennyi szükséges. Erre a célra Szövetségünk gyűjtést rendez, és a váratlan áldozatokra a pénztárunk készen áll, hogy a galíciai és a magyar földet a galíciaiak és magyarok kezéből kivegyük, kitépjük és átadjuk kizárólagos tulajdonul a zsidóknak. A világ tőkései hatalmas összegeket áldoznak erre, ámde ennek sikerére ti egyesüljetek a legrövidebb időn belül.” A kiáltvány aláírója: Cionista Szövetség, Párizs.
Majd e felhívásnak fejleményeként, már ugyancsak 2012-ben megjelent Komoróczy Géza „A zsidók története Magyarországon” című kétkötetes műve, amely jelenti a veszélyt számunkra. Komoróczy Géza írja, hogy a zsidók már a honfoglalás előtt éltek a Kárpát-medencében, és hogy a honfoglalók között is jelentős számban voltak zsidók. Mi több, a zsidó történész professzor ki is mondta: „Ha valaki egyáltalán zsidó volt a honfoglaló magyarok között, akkor Árpád fejedelem biztosan.” (Hetek.hu. interjú -- http://www.hetek.hu/interju/201205/a_zsido_arpad_fejedelem_es_a_melymagyarok ) Elhallgatja azt, hogy Álmos és Árpád azért hagyták el a Kazar birodalmat, mert nem akarták felvenni a zsidó vallást. Ha ezek után nem egységesítsük erőnket az ellenállásra, akkor bekövetkezik a vég.
Az alábbi két cáfolhatatlan bizonyíték alapján, a falhoz állítja Komoróczy professzort.
Tisztelettel:
Botos László
Árpád zsidó volt?
Dr. Balogh Sándor
A HETEK „Országos Közéleti Hetilapban” pár napja, pontosabban a XVI évfolyam 24. számában a „mélymagyarok,” azaz a nemzeti érzésű magyarok szemében vörös posztónak szánt A zsidó Árpád fejedelem és a mélymagyarok címmel jelent meg egy interjú Komoróczy Géza „történészprofesszorral.” http://www.hetek.hu/interju/201205/a_zsido_arpad_fejedelem_es_a_melymagyarok
Komoróczy úr professzorsága idézőjelet érdemel a lapban közölt interjú alapján. A „professzor” név egy professzionális történész tanárra enged utalni amit Komoróczy úr nem érdemel meg, illetve érdemtelenül használ ebben az esetben. Inkább professzionális manipulátor, aki egy régi trükköt, illetve tekintély-csúsztatást használ, és professzori tekintélyével próbál súlyt adni tudományosan megalapozatlan véleményének.
A lap még egy propaganda bulvár lapnak is dicséretére valló címet adott az interjúnak, A zsidó Árpád fejedelem és a mélymagyarok.
Először is, Komoróczy úr nem mondta, hogy Árpád zsidó volt. Ő csak feltételezte, mint egy lehetőséget, és a lap szerkesztője csinált belőle egy tényállítást, és írta „a zsidó Árpád.” Ez megbocsájtható lenne egy egyszerű szerkesztőnek, aki csak egyszeri olvasásra gyárt címeket, és nincs ideje megemészteni, amit olvas. Azonban itt szándékos csúsztatásról van szó.
Ugyanis Komoróczy úr ezt mondta: „Márpedig könnyen elképzelhető, hogy nemcsak a kazárok, hanem szövetségeseik vezetői is felvették a zsidó vallást. Ezért merem azt mondani - magamban egy kicsit nevetve azon a fricskán, amit ez a mélymagyar tudatnak jelent -, hogy ha valaki egyáltalán zsidó volt a honfoglaló magyarok között, akkor Árpád fejedelem biztosan.”
Olvassuk csak el még egyszer, óvatosan. „Könnyen elképzelhető…” Tehát nincs semmi adata, csak élénk fantáziával elképzeli. Mit képzel el? Hogy a magyarok nem a zsidósított kazárok elől menekültek, hanem még az újhitet is felvették. No és ha felvették, hát Árpád is biztos felvette. Bizonyíték? Persze, hogy nincs.
Akkor miért mond minden bizonyíték nélkül ilyen zagyvaságot egy „történészprofesszor?” Hát hogy „fricskázza a mélymagyarokat!” Ilyen személy, aki állítólagos szakmai tudását egy jóhiszemű nemzet jóhiszemű tagjainak, akik nem csak megtűrik, hanem befogadták és jó megélhetést adnak neki, a fricskázására használja, az olcsó propagandista és manipulátor az én könyvemben. Ha diákjainak is „elképzelt” és "fricskázó" történelmet tanít, szégyent hoz az iskolára, ez esetben az ELTÉRE, amelyik alkalmazza!
De nézzük meg a tényeket, amelyeket a „professzor úr” nem vesz figyelembe. Kezdjük Koestler Arthurral akit a Sötétség Délben című munkája világhírűvé tett. Koestler az európai zsidóság történetét kutatva a kazároknál kötött ki. A számtalan nyelvre lefordított A Tizenharmadik törzs c. munkájához alapos kutatásokat végzett. Ha lett volna valami esély, hogy Álmos vagy Árpád zsidóhitre való áttérése valószínűsíthető, ő biztos megragadta volna az alkalmat, hogy ezt megemlítse. Azonban Koestler mikor felsorolja a népeket amelyek áttértek a zsidó hitre: a fekete bőrű Falashák Abesszíniában, egy törzs Kínában, a Yemeni zsidók, a Berber törzsek a Saharában, és a Kazárok, a magyarokat nem említi.
Az Árpáddal esetleg bevonuló zsidó vallású törzsek pedig nem magyarok voltak, Koestler szerint, hanem kabarok, akik csatlakoztak a magyarokhoz (angol szöveg, 142. o). Feltételezhető, hogy Koestlernek is volt olyan élénk fantáziája mint Komoróczy úrnak, de neki nem jutott eszébe, hogy Árpád zsidó lehetett volna.
Egyébként az orosz történész, M. I. ARTAMONOV, Istorija Khazar ( Leningrad, 1962) című munkájában az írta, hogy
„Kazáriában az uralkodó és az államot vezető réteg teljesen elzsidósodott és Álmos idejében egy Obadja nevű, talmudista zsidó királya lett… és talmudi ítéletekkel sújtotta a nem-zsidó kazár népet. A nem-zsidó nép fellázadt… Obadja a szomszédos besenyő harcosokból állított fel egy hadsereget és ölette a nem-zsidó szabadságharcosokat… akik nem bírva a túlerővel, a kazáriai szövetségből kivált Álmos-Árpád magyarságához csatlakoztak, mint kabarok.”
Tehát nyilvánvaló, hogy míg esetleg voltak zsidó hitre kényszerített kabarok, a magyarok Álmos és Árpád vezetésével a zsidóság felvétele helyett kiléptek a szövetségből.
Azonban ez nem minden, amit a „professzor” úr elfelejtett mikor ezt mondta: „ha valaki egyáltalán zsidó volt a honfoglaló magyarok között, akkor Árpád fejedelem biztosan.” Nagy igyekezetében, hogy a „mélymagyarokat” fricskázza, elfelejtette, hogy ha Árpád valóban felvette volna a zsidó vallást, attól nem lett volna zsidó, csak vallást változtatott volna, de megmarad magyarnak. Vagy ő úgy látja, hogy aki zsidó az nem lehet magyar? Tehát a kijelentés önmagában a történelmi tévessége mellett, fából vaskarika. Ha fel is vették volna a zsidó vallást, akkor is magyarok maradtak volna, ahogy a zsidóvá lett kabarok megmaradtak kabarnak, és a kazárok megmaradtak kazárnak.
Kedves Komoróczy „Professzor” úr, ha a mélymagyarok fricskázása volt a célja ezzel az interjúval illetve könyvével, bakot lőtt. Ha a könyvének akart propagandát csinálni, gondolom, néhány magyar gyűlölő HETEK olvasó megveszi a könyvet, de a nagyközönség átlát a trükkön és másra költi a pénzét. A fricskázott mélymagyarok pedig a megérdemelt utálattal fogadják propagandaförmedvényét. Ami a történész kollégáit és a magyar felsőoktatást illeti, azokra pedig szégyent hozott, és ha van bőr a képén, nyugdíjba vonul, és teljes idős manipulátor lesz, hogy nyugodtan fricskázhasson. Egyetemi katedrája és esetleges érdemei a múltban nem jogosítják fel „Professzor” urat, hogy a nemzettel fricskázzon és történelmet hamisítson.
És még egyet, tisztelt Komoróczy úr. Számunkra, magyarok számára, éljünk otthon vagy a nagyvilágban, nincs „mély magyar” vagy „magas magyar.” Csak magyar van, és magyarul beszélő idegen. És itt nem az állampolgárság vagy a vallás számít, hanem a nemzethez való hűség.
Az interjúért pedig köszönettel tartozunk, hogy alkalmat adott leleplezni Komoróczy urat, és ízelítőt adott, hogy két kötetes Magnus Opusától mit várhatunk. Ne várjunk egy ELTE professzorhoz illő valós történelmet, hanem manipuláló szándékkal írt propagandát.
Balogh Sándor, Ph. D., Professzor emeritus, USA
-----------------------------------
Pontosítás mindazok számára, akik olvasták Komoróczy Géza rágalmazó kijelentését
Időközben bejárta az országot s a fél világot Dr. Komoróczy Gézának az a gyalázatos és vérlázító kijelentése, miszerint a magyarság a “zsidóktól” származna, s maga Árpád is “zsidó” lett volna… Erre az ordas hazugságra válaszol nekünk Benjamin H. Freedman. Az 1890-ben született zsidó üzletember 1945-ben szakított a szervezett zsidósággal, miután átlátott annak törekvésein. Ezt követően egész hátralévő életét és hatalmas vagyonát az Egyesült Államokat átható “zsidó” zsarnokság leleplezésére szentelte.
Belelátott a politikusok, nevezetesen a méregkeverők cinkelt kártyáiba, hiszen többnyire ezek személyes ismerőse volt, úgymint Woodrow Wilsoné, Bernard Baruché, Franklin Roosevelté, Samuel Untermayeré és még sokaké. Freedman életműve az embertelen világhódítás elleni óriási manifesztum. Rendelkezésünkre áll egy beszéde, amelyet a washingtoni Willard szállóban tartott, nagy közönség előtt. Akkori beszédének egyes kitételei manapság még időszerűbbek, mint valaha. Jelen esetben beszédének arra a részére támaszkodunk, amely kellő hangsúllyal figyelmezteti a Komoróczy-féle sarlatánokat, hogy még egy hazugság sem nélkülözhet valamely alapigazságot, mert anélkül önmagát diszkvalifikálja a hazudozó. De adjuk át a szót Freedmannak:
„Egy bíró, amikor az esküdteket utasítja, így beszél: ’Uraim, ha egy tanú egyetlen egyszer is hazudott, annak az egész vallomását figyelmen kívül hagyhatják.’ Mik a tények a zsidókról? (Azért hívom őket zsidóknak, mert ezen a néven ismertek. Egyébként nem nevezem őket zsidóknak. Én ’úgynevezett zsidókról’ beszélek, mert nem tudom, hogy kicsodák.) A Kelet-egyurópai zsidók, akik a világ zsidóságának 92 százalékát adják, eredetileg kazárok voltak. Ez egy harcos törzs volt, amely Ázsia szívében élt. Nagyok és erősek voltak. Falloszimádók. Ez volt a vallásuk, ami egy végtelenül undorító, aljas dolog. Ebbe nem is akarok részletesen belemenni. Királyuk megelégelte birodalmának degenerációját s elhatározta, hogy egyistenhitre téríti alattvalóit: Vagy a kereszténységre, vagy az iszlámra, vagy a júdaizmusra, ami valójában talmudizmus. Az „An-tan-ténusz-” kiszámoló versikéhez hasonló módon döntött a júdaizmus mellett. Az lett az államvallás. Embereket küldött a Pumbedita-i és Sura-i talmudiskolákba, akik rabbikként ezerszámra érkeztek vissza. Zsinagógákat és iskolákat nyitott. Így vált a népe azzá, amit ma zsidóságnak nevezünk. Soha, egyetlen egynek sem járt az őse a Szentföldön. Sem az Ótestamentum ideje alatt, sem az időszámításunk előtt. Egyiküknek sem! Ennek ellenére odaállnak a keresztények elé és arra kérnek bennünket, hogy támogassuk hadicselekményeiket Palesztínában, mondván: ’Ti segíteni akarjátok Isten kiválasztott népét az ígéret földjének tulajdonbavételében, őseik honában, ugye? Ez keresztényi kötelességetek.’ Csakhogy ezek pogány kazárok, akik éppen úgy felvették hitüket, mint az írek tették. Nevetséges őket a ’Szentföld népének’ nevezni, épp annyira, mint az 54 millió kínai mohamedánt arabnak mondani. Mohamed csak Jézus után 632-ban halt meg, azóta pedig 54 millió kínai fogadta el a mohamedán vallást. Kína 2000 mérföldre van Arábiától, Mekkától és Mohamed szülőhelyétől. Képzeljük el, hogy ez az 54 millió kínai elkezdené magát ’arabnak’ nevezni. Erre azt mondanánk, hogy holdkórosok. Mindenki aki elhiszi, hogy az az 54 millió kínai arab, az egyszerűen őrült. Ők mindössze egy vallást fogadtak el sajátjuknak, amelynek az eredete Mekkában, Arábiában van. Így van a zsidóknak nevezett valakikkel is. Ezek kazárok, pogányok, valamiféle ázsiai faj, akiket Ázsiából Kelet-Európába kényszerítettek. Mivel a királyuk fölvette a talmudi vallást, nem volt más választásuk ez ügyben. Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk. Most képzeljük el, milyen ostoba dolog volt a világ nagy keresztény országainak azt mondani: ’Erőnket és befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott népét ősi hazájába, az ígéret földjére’. Létezik ennél nagyobb hazugság? Mivel azonban az ő irányításuk alatt vannak az újságok, a hetilapok, a rádió és a televízió, minisztereik ott ülnek a parlamentben, így az egész vonalon mindenki erről fecseg s nem túl meglepő, hogy önök elhiszik ezt a hazugságot. Elhinnék azt is, hogy a fekete fehér, ha elég gyakran hallanák. És senki sem tehetne önöknek szemrehányást.
Ez a történelem egyik nagy hazugsága. Ez minden baj forrása, amely a világra szállt.
Tudják-e önök, mit csinálnak a zsidók a vezeklés napján, amelyről azt hiszik, hogy az olyan szent dolog nekik? Közöttük voltam, nem hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy valakivel ingerkedjek. Azért vagyok itt, hogy tényekről beszéljek. Amikor a zsidó vezeklés napján bemegy a zsinagógába, feláll, és elmond egy imát. Ez az egyetlen ima, amely alatt áll. Háromszor megismétel egy rövid imát, az ún. Kol Nidrét. Abban az imában szerződésre lép az istenével, hogy minden eskü, minden fogadalom vagy ígéret, amelyet a következő tizenkét hónap folyamán tesz, érvénytelen. Arra szerződik istenével, hogy az eskü ne legyen eskü, a fogadalom ne legyen fogadalom, az ígéret ne legyen ígéret. Ezeknek ne legyen semmiféle hatásuk, tehát ne kelljen teljesítenie azokat. Ezek után vajon önök mennyire számíthatnak lojalitásukra?”
Ezzel tulajdonképpen be is zárul a kör, a lepel lehull, a lóláb kilóg. Erről beszél Cyrus H. Gordon is – (B.A., M.A.PhD.) – aki „The common Background of Greek and Hebrew Civilzations” c. könyvében ékesen bizonyítja be, hogy a „héberek a sumír-babilóni nyelvből és kultúrából sajátították ki mindazt, amit magukénak vallanak, így a héber nyelvet is és a bibliai mitológiát is.” De akinek még ez sem elég, annak hadd áruljuk el, hogy maga Zsidó Lexicon közli: „A két nyelv – a héber és a magyar – közül a magyar nyelv volt az „átadó” és a héber az „átvevő” nyelv.” Ehhez aligha szükségeltetik magyarázat, miszerint a fejlettebb, gazdagabb és ősibb magyar nyelv volt a domináns, vagyis az átadó. És evidenciát közlök, amikor megismétlem a köztudottat: a világ legősibb népe a szkíta (szittya), legősibb nyelve pedig ezek nyelve, vagyis a magyar nyelv őse. Tehát miként származhatna a magyarság attól a népességtől, amely mi őseink virágkorában még meg sem jelentek a történelem színpadán? Például: miképpen származhatna éntőlem mondjuk Komoróczy dédapja, avagy miként származhatna Rózsa Sándor dédapja Komoróczytól? Tetszik érteni? Akkor mégis, miképpen ragadtathatja magát valaki akkora ordenáré, trozonborz hazugságra, mint Komoróczy kijelentése? Tudjuk a magyarázatát, de annak az égvilágon semmi köze nincs sem tényekhez, sem valósághoz, sem tudományossághoz. Ez egy tendenciózus folyamat része, amely két főbb vonalon zajlik a magyarság ellen: az egyik az, hogy szinte az egész világon tiltva van a fősodrú médiák számára bármiféle magyar sikerről beszámolni, tiltva van a magyarok érdemeinek emlegetése. A magyarokról csak becsmérlőleg szabad szólniok, s lehetőleg cigányokként bemutatni őket. Ez azt a célt szolgálja, hogy senkiben ne támadjon együttérzés a magyarok iránt, inkább vessék meg, s lehetőleg gyűlöljék őket. Ez rettenetesen fontos az új honfoglalók, a „zsidók” számára, nehogy ellenérzés támadjon velük szemben bárhol is, Magyarország megszállásával, folyamatos, nagy számban történő betelepülésükkel kapcsolatban. Másrészről ezen folyamatot próbálják ellensúlyozni az ilyen komoróczys beköpésekkel, megpróbálva „természetessé”, "elfogadhatóvá" tenni a „zsidó” honfoglalást Magyarországon.
Tisztelettel: Cúth János
