Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2013. szeptember 13., péntek

17.739 - Prof. Dr. Bokor Imre: Orbán Viktor min. elnök úrnak! - Honvéd Kórház + Klinika



Feladó: Attila Árpád Péteri
Dátum: 2013. szeptember 13. 2:20
Tárgy: Orbán Viktor min. elnök úrnak! - Honvéd Kórház + Klinika
Címzett:

Kutasi József Antal


Kiemelt címzettként kapják:
     Áder János, a Magyar Köztársaság elnöke,
     Hende Csaba, honvédelmi miniszter,
     a Honvéd Kórház Főigazgatója

NYILT LEVÉL A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKÉNEK
ORBÁN VIKTOR  ÚRNAK

TISZTELT MINISZTERELNÖK ÚR!

Tekintettel arra, hogy  többször kaptunk Öntől  értékes tartalmú leveleket, bátorkodom én is - figyelemfelkeltés  céljából -  egy sajnálatos tapasztalatomról tájékoztatni Önt, mivel  megítélésem szerint  több  ezer, vagy több tízezer embert  is érint (érinthet) ez a kérdés.

Sokak  előtt ismert,  hogy Ön a szívén viseli a beteg emberek sorsát, így a megboldogult  Horn Gyula is éveken át tartó, különleges ellátásban (VIP-es) részesült a Honvéd Kórházban.

Feleségem, aki 53(!) évig szolgált az egészségügyben, mint szakorvos tette a dolgát és most a Honvéd Kórházban van  neurológiai-pszichiátriai  problémákkal, és „kijutott neki”, hogy egy fiatal (kezdő) egészségügyi dolgozó minősíthetetlen sértő hangot használjon vele szemben, hogy az orvosok elnézzék, hogy meztelenül tologassák  kerekes ágyon a betegszállítók, hogy össze-vissza szurkálják a kezét, mert nem lettek megtanítva egy vénás injekció beadására. És amikor ezt a kórház igazgatójának elmondtam (a nővér nevének említése nélkül), akkor a „mundért védve”,  látatlanban azt magyarázgatta, hogy  biztosan rossz a vénája vagy  gyenge a véna fala bizonyos gyógyszerek szedése miatt.  Viszont, ha  ez lenne a helyzet, akkor a második vagy urambocsá(!) a harmadik „szurinál” már jobban oda kellett volna figyelni vagy a kezelő orvosnak ellenőrizni a nővérkét (esetleg átvenni a fecskendőt).

„Első ütemben” a Balassa utcai Klinikára került (szeptember 5-én  csütörtökön), de a CT berendezésük meghibásodása miatt át kellett vinni a Honvéd Kórház sürgősségi felvételi osztályára (13.00-kor), ahol  a szervezetlenség, a  kapkodás, a felületesség, az udvariatlanság, a tájékoztatás hiánya  és egyes kórházi dolgozók arroganciája dominál (nagy tisztelet a kevés kivételnek).

Kb. 10  óra elteltével (!)  jutottunk az osztály fektető részlegébe, mert a neurológiai osztály már nem fogadott betegeket. Szerencsésekvoltunk, mert voltak olyanok, akik 13-15 órát (!) is várakoztak a felvételre.
A  sürgősségi osztály már évek óta (!) hasonló „időtarifával” dolgozik, és bár sokan vannak, de a betegre és a hozzátartozókra néhány percnyi idejük sincsen, órákon át teljes tájékozatlanságban tartják őket, sőt személyes sértésnek veszik, ha akad olyan, aki veszi a bátorságot és arra vetemedik, hogy kérdezzen valamit.  Jellemző, hogy mikor azt kérdeztem, hogy az 5-6 perces CT vizsgálatra miért kell több mint két órát várni, akkor azt válaszolták először, hogy  nem találják a beteghordót, másodszor pedig, hogy éppen szolgálat átadás van, de nem tudják, hogy mikor lesz vége. Alighanem bonyolult művelet egy  beteghordónak átadni a munkaterületét váltótársának. Ez látszólag apró ügynek számít, de (többek között)  ezért fekszik a sürgősségileg  beküldött beteg a felvételi  helyiségben egy kerekes ágyon  étlen-szomjan, gyógyszer nélkül, (mert például a laborvizsgálat előtt) nem szabad enni és inni sem!

Másnap (pénteken) vitték át a feleségemet a neurológiai osztályra, ahol az infúzión kívül semmilyen orvosi vizsgálatban vagy kezelésben nem részesült! Ez ismétlődött szombaton, vasárnap és hétfőn is.  A kezelőorvosa  ki lett jelölve, de egyben  a sürgősségi  részlegbe távozott, így érdemi kapcsolatot nem vett fel sem a beteggel, sem velem (mint hozzátartozóval).   Még néhány perces beszélgetéstől is elzárkózott „bokros” ügyei  miatt, ezért  nem mondhattam el, hogy a háziorvos  bakteriológiai vizsgálatra elküldött anyaga, milyen eredményt hozott, de arra sem figyelmeztethettem, hogy milyen  vérnyomáscsökkentő  gyógyszerekre allergiás a feleségem.  Ezért kapott olyan gyógyszert, amitől köhögési rohama  és  hányingere  lett és a 200-as vérnyomása felszökött 220-ra! Orvos ekkor sem látta, de a nővér segített rajta egy vérnyomáscsökkentő spray segítségével. Ismereteim szerint gyógyszert csak úgy kaphat a beteg, ha  megkérdezik  tőle, hogy nem érzékeny-e az adott pirulára.

A két egészségügyi objektum  (Klinika, Honvéd Kórház)  nagy vonalakban tükrözi a magyar egészségügy  helyzetét. A szuper-felépítésű Honvéd Kórházban a szervezetlenség, a lekezelő stílus, a kapkodás, a Pentagont is „lepipáló  irodák tömege”, valamint az orvos és a nővérhiány dominál, sőt bekövetkezett az a példátlan eset, hogy egy teljes  érsebészeti osztály  megszűnt működni a több tízmilliárdos  befektetéssel  és szuper technikai eszközökkel rendelkező, legmodernebb  egészségügyi objektumunkból. A Klinika pszichiátriai osztálya pedig az egészségügy szégyene lehetne,  a lerobbant (dohos, levegőtlen) kórtermeivel, műszerhiányaival,  a primitív, büdös és kevés mellékhelyiségeivel,  a női és férfi kórtermek  egy-és ugyanazon folyosón való elhelyezésével, valamint a zsúfoltságával (bár ez a Honvéd Kórházra is vonatkozik). A  kórházi osztályok közül a neurológiai és a pszichológiai osztályokon nem lenne szabad egy folyosóra tenni a férfi és női  kórtermeket, mert ezek a betegek (általában) nem teljesen urai a gondolatuknak és/vagy a cselekedeteiknek, óhatatlanul komoly bonyodalmak származhatnak, amelyek  megakadályozása nem lehetséges a jelenlegi  hiányos nővérállomány mellett. Tegnap is bement egy férfibeteg  abba a kórterembe, ahol a feleségem volt és követelte, hogy azonnal  kelljen fel és távozzon onnan, mert az az ő ágya! A feleségem rémülten felugrott és kiment a mosdóba, de  magával vitte az infúziós berendezést is, miközben a kezéből kiszakadt az injekciós tű és  ömlött a vér a  vénájából!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!  
Nem ártana, ha inkognitóban megnézné a nap bármelyik órájában, hogy milyen munka folyik a Honvéd Kórház sürgősségi felvételén. Előre figyelmeztetem, hogy szolgálati kocsival menjen a Honvéd Kórházba, mert  parkolni  lehetetlen,  esetleg a kórházzal szemben lévő „maszek” 24 órás parkolójában van hely, de ott már az első óra 400 (azaz négyszáz) forintba kerül  és minden további félóra 150 (azaz egyszázötven) forint.

          Tisztelt Miniszterelnök Úr! 
Nem a feleségem számára kérek megkülönböztetett ellátást, hiszen ő nem volt pufajkás, hazaáruló, hazug és  reform-kommunista, nem illetik semmilyen előjogok, munkája során csupán mintegy 310 ezer embert kezelt (gyógyított) és praxisa alatt egyetlenegy téves diagnózisa sem volt! Azt kérem, hogy az illetékesek tegyenek valamit, hogy mások ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy kiszolgáltatottnak és megalázottnak érezzék magukat.  Mert a kétségtelen  nagyfokú létszámhiány, valamint a túlzsúfoltság az egészségügyi dolgozókat is megviseli, de az még nem  lehet ok arra, hogy lekezeljék a betegeket, és azoknak a renoméját is lerontsák, akik e mellett a nehéz feltételek mellett is  hivatásuknak érzik a munkájukat. És ezek vannak többségben! A jelenleginél jobb szervezettséggel is sokban lehetne segíteni az egészségügyi dolgozók munkáját,  a látogatás időpontját és időtartamát sem ártana megreformálni, mert ami most van, az a beteget (betegeket), az orvosokat és a nővéreket is zavarja. Azt sem ártana rögzíteni, hogy a hozzátartozó mikor (időpontban) érdeklődhet a beteg állapotáról a kezelőorvosnál, mert  a szabályozatlanság zavarja az orvost, a nővért, a betegeket és magát a kérdező személyt is.

             Talán ebben a  kérdésben is a Horn Gyulánál vagy a Király Bélánál alkalmazott gyakorlatot kellene általánossá tenni, hiszen hosszú éveken át jól bevált módszer volt!
         
 Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Ismételten kérem a leírt problémák megoldásában való segítségét, azok nevében is, akik  félnek megszólalni, mert  a betegek a  kezelések elmaradásától félnek, az egészségügyi dolgozók pedig az állásukat féltik.

          Elnézését kérem  a redundánsak tűnő anyaggal való „zaklatásomért”, de az egészségügy is terápiára szorul,  ezt pedig adott esetben csak „felülről”  lehet kezdeni.

             Fáradozást megköszönve, maradok tisztelettel:

                                                                                                                                 (Prof. Dr. Bokor Imre)
                                                                                                                          nyugállományú mérnök ezredes,
                                                                                                                          az MTA hadtudományi doktora,
                                                                                                                                      egyetemi tanár
   
                                                                                                                                         MJB elnök

Hozzászólás: 
Margit Lajtosné Amikor ilyeneket olvasok bizony nem vagyok egy csöppet sem büszke arra,hogy magam is ezt a szakmát műveltem több évtizedig.Nagyon nagy bajok vannak az empátiával és a szakmai tisztességgel azt hiszem.és ezt nem lehet másra ráfogni,csak a hívatástudat teljes hiányára egyes dolgozóknál,de legfőképpen a vezető posztokon lévőknél.Hiszen egy intézmény egy kórházi osztály szellemiségét a vezetője igényessége határozza meg!!Ez régen is így volt,de ma sincsen másként.Az egészségügy mindig is a legrosszabbul fizetett szakmák egyike volt. Sajnálom a kedves beteget,hogy egészségügyi dolgozó létére a saját bőrén kellett a szakma minden visszásságát megtapasztalnia.Magam is hasonlóképpen jártam néhány éve egy vizsgálat alkalmából