Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2013. szeptember 26., csütörtök

17.821 - Örkény István hadifogolyévei > Beszélgetés a Lágerek népe orosz kiadásáról


Feladó: Ignácz Antal
Dátum: 2013. szeptember 25. 21:43
Tárgy: Emlékezés
Címzett:

​Kutasi József Antal​



                     ONLINE HÍRSZOLGÁLAT www.szittya.com/hírek.html


​​



Örkény István hadifogolyévei
Beszélgetés a Lágerek népe orosz kiadásáról
Tavaly decemberben Moszkvában megjelent a Lágerek népe, Örkény István hadifogságról írt és még a hadifogságban született szociográfiája. A könyvet a Hronyikjor Kiadó jelentette meg, korábban itt adták ki Illyés Gyula Oroszország 1934 című művét. Mindkettőt Tatyjana Voronkina, a magyar irodalom egyik legjelentősebb orosz tolmácsolója fordította, aki gondosan szerkesztett függeléket is csatolt a Lágerek népéhez.


A magyar hadifoglyok egyik emlékmûve a krasznogorszki temetõben
Varga Éva
Ebben Örkény István háborúról szóló interjúrészletei és néhány egyperces mellett Varga Éva moszkvai levéltári delegátus fontos, sok új információt tartalmazó tanulmánya olvasható a magyar hadifoglyokról és Örkény Istvánról. Örkény négy évet töltött hadifogságban, és ebből másfelet a Moszkva melletti krasznogorszki hadifogolytáborban.
A tábor megmaradt főépületében - ahol az úgynevezett Központi Antifasiszta Iskola működött - most emlékmúzeum van. Varga Éva itt válaszolt kérdéseinkre.
- Miért éppen Krasznogorszkban jött létre ez a tábor, amely köztudottan fontos szerepet játszott a lágerhálózatban?
- A II. világháború alatt és után a Belügyi Népbiztosság (NKVD) felügyelete alatt álló szovjet lágerekbe 4,1 millió német, japán, magyar, osztrák, román, olasz, finn hadifogoly került. Számukat tekintve a német és a japán hadifoglyok után a harmadik helyen a magyarok állnak. Örkény a Lágerek népében több helyen is említi, hogy félmillióra tehető a magyarok száma. Szinte hihetetlen, hogy konkrét források nélkül ennyire pontos becslést hagyott hátra az utókornak. Most, amikor megnyíltak az egykori szovjet levéltárak, a statisztikai iratokban 520-530-540 ezer fős adatokat találunk. 1941/42 telén estek szovjet fogságba az első jelentősebb létszámú német hadifogolycsoportok. Elhelyezésükre és később hátországi táborokba vitelükre közvetlenül a frontvonal mellett gyűjtőlágerek hálózatát hozták létre. Ezek között az egyik legfontosabb Krasznogorszkban létesült, a hivatalos keltezés szerint 1942. márc. 7-én. Fennállása alatt (1942-1949) mintegy félszázezer hadifoglyot regisztráltak itt. A település fekvése adja a magyarázatot, hogy miért itt létesült a Moszkva melletti legfontosabb gyűjtő- és elosztótábor: fontos közlekedési csomópont a hely, itt halad a volokalamszki országút, több vasútállomása van, és repülőtere is. Nagyon sok magyar is került ide, sokukat innen irányították tovább távoli hátországi táborokba. Évekkel később pedig a keleti területeken szabaduló hadifoglyokat sok esetben ide gyűjtötték össze, s innen indították őket haza. Örkény István 1946 decemberében az "antifasiszta iskolát" végzettek utolsó transzportjával térhetett vissza Magyarországra. Sokan még később, csak 1947-49-ben. Ahhoz azonban, hogy hitelesen megtudjuk, pontosan hány magyar tartózkodott a karsznogorszki lágerben, még további kutatásokra van szükség a helyi múzeum irattárában és az Oroszországi Állami Katonai Levéltár állományában.
HIRDETÉS
160
- A Lágerek népe utószavában Örkény Istvánról szóló dokumentumokról is említés történik.
- Örkény István egykori hadifogoly személyi dossziéját és "kartocskáját" az NKVD Hadifogoly- és Internáltügyi Főigazgatósága (GUPVI) iratanyagában találtuk meg. Ennek segítségével most először ebben az orosz nyelvű kötetben kíséreltük meg rekonstruálni az író hadifogoly-tábori sorsát. Örkény dossziéjában két kitöltött kérdőív is fellelhető. Fogságba esése pontos napját talán már sohasem tudjuk kideríteni, erre vonatkozóan az említett dokumentumok több dátumot is tartalmaznak: 1943. január 23-a, 1943. február 5-e, illetve pusztán 1943. február. Tambov városában, a 2599-es számú hadifogolykórházban vették fel az első adatlapot róla, és azt 1943. február 2-ára datálták. A kórházban lábsérülésével kezelték. Ezt az "ankétát" Örkény hónapokkal később, 1943. május 9-i dátummal írta alá. A kórházból 1943. augusztus 20-án engedték ki, és 1943. szeptember
1-jén regisztrálták a 188. számú lágerben, amely Tambov mellett, Rada településen helyezkedett el, mélyen az erdőben. Örkény két és fél évet töltött ezen a helyen. A legelső munka, amire került, erdőirtás volt, talpfákat termeltek ki. Ebben a hadifogolylágerban kezdett Örkény írni, "az első feljegyzéseket az oroszoktól kapott dohányzacskókra" rótta fel "valami ceruzafélével". 1945. február 5-re datálódik a második kérdőív, amikor is megérkezett Krasznogorszkba. Örkény István először az 1-es zónában, a "rendhagyó esetek" között kapott helyet, és 1945. május 25-én került át a későbbi Központi Antifasiszta Iskolába, amelyen belül külön magyar szektor működött. 1946. szept. 18-ig tartózkodott itt, tanársegédként dolgozott, magyar irodalmat és történelmet adott elő. Ekkor ismerkedett meg a Moszkvában élő kommunista magyar emigrációval, Rákosi Mátyással, Révai Józseffel, Lukács Györggyel, Háy Gyulával, akik gyakran jártak ki előadásokat tartani az iskola magyar szektorába. Egyik tanárára, egy német származású egyetemi tanárra megrendülten emlékezett egy - most fellelt - versében. A címe: Az értelmiséghez. Ezt ismertette Györkei Jenő a Kritika 2006. januári számában. Itt már volt külön kis szobája, egy osztrák emigránstól kapott papírt és írószert, és elkezdett rendszeresebben írni. Az iratokban szereplő adatok szerint 1946. szeptember 18-án hagyta el a magyar szektort, és visszakerült a 27-es láger területére. Személyi doszsziéjában az utolsó bejegyzés: 1946. 12. 21-én: Az MKP KB rendelkezésére eltávozott a 27-es lágerből. 1946 karácsonyának másnapján érkezett meg Budapestre.
- Az orosz településkörnyezettől teljesen elütő építményeket látni a városban, amelyek lepusztultságuk ellenére is különleges látványt nyújtottak.
- Az 1930-as években, a nagy iparosítás idején a Szovjetunió területére sok nyugati gazdasági szakembert invitáltak kedvező feltételekkel. A szovjet állam jól megfizette a nyugati szakembereket. Azokban az időkben Krasznogorszkban is sok német szakmunkás dolgozott, ekkor létesítették a - jelenleg a német Zeiss vállalat leánycégeként működő - neves optikai üzemet. Az itt élő németek a városon belül külön kerületet építettek maguknak. A ma már felújításra szoruló, rossz állapotban lévő német lakóházak még mindig kitűnnek az orosz környezetből. A német szakembereknek köszönhetően már a 30-as években kiépítették a városban a központi fűtést és a csatornahálózatot. Tragikus, hogy a harmincas évek nagy tisztogatási hulláma őket is utolérte, többségüket letartóztatták, internálták, s közülük nagyon sokan ott pusztultak a gulág szibériai büntetőlágereiben.
- Említette, hogy a hatalmas krasznogorszki tábor különféle "zónákra" volt felosztva.
- A 27-es lágerben 1943-tól három nagy zóna működött: Az 1-es különleges vagy tiszti zónában őrizték a legféltettebb foglyokat. A háború alatt 625 magas rangú katonai vezető esett szovjet fogságba az ellenséges hadseregek kötelékéből, közülük 530 fő átmenetileg vagy véglegesen a krasznogorszki láger lakója lett. A Sztálingrádban fogságba esett - a 6. német hadsereget vezető - Paulus tábornagy volt valószínűleg a "legelőkelőbb lakója" a lágernek. A legmagasabb rangú németeket, Paulust és környezetét külön házban, az ún. "Blokk-haus"-ban őrizték, többségük 1953-ban szabadult. Ugyanolyan kiemelten kezelték Heinrich von Einsiedel grófot, a Lufthanse egykori berepülő pilótáját, aki Bismarck német kancellár ükunokája volt. A világhírű - osztrák származású - biológus, etológus, Konrad Lorenz is a tábor lakója volt, orvosként dolgozott a táborban. Mind a mai napig ereklyeként őrzik a helyi múzeumban a fogsága alatt írt 220 oldalas könyvének eredeti példányát ("Orosz Kézirat". A könyv nemrég jelent meg magyarul.) A Lágerek népéből tudjuk, hogy itt tartották fogva Pfeffer von Wildenbruch SS-tábornokot, aki Budapest német városparancsnoka volt, Újszászy Istán vezérőrnagyot, a magyar kémelhárítás főnökét és a világhírű svéd filmszínésznőt, Zarah Leandert. Újszászy 1945 januárjában Budapesten esett szovjet fogságba, és 1948 augusztusáig volt Krasznogorszkban, ekkor adták viszsza az illetékes szovjet szervek a magyar kormánynak. Karády Katalinhoz fűződő kapcsolatáról Benedek István Gábor írt könyvet, és Bacsó Péter készített filmet. Ebbe a lágerbe került gróf Stomm Marcell, a 2. magyar hadseregnek alárendelt III. hadtest parancsnoka is. A Lágerek népében is olvasható a doni áttörés után, 1943. február 1-jén kiadott megrendítő, példa nélküli hadtestparancsa, melyben az orosz túlerőre hivatkozva, katonái életét mentve feloszlatja hadtestét, és azt írja: "Ezek után kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására bízni jövendőjét, mivel élelmet, lőszert és végrehajtható feladatot adni nem tudok. A magyar haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni hős fiaira, akikhez hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben. Isten veletek, magyar honvédek!" A magyar hadifoglyokat tömörítő antifasiszta Magyar Légió vezetésére Stomm Marcellt és Deseő Lászlót, a III. hadtest tüzérségi parancsnokát kívánták kinevezni. A levéltári dokumentumokból kiderül, hogy a két magas rangú horthysta katonatiszt minderre kész lett volna, egyetlen bűnük az volt a moszkvai magyar kommunista emigráció szemében, hogy nem voltak hajlandók megtagadni Magyarország kormányzóját, akire annak idején felesküdtek.
- És mi volt az a bizonyos antfasiszta iskola, amelyet Örkény István is sokat emlegetett?
- A láger 2. zónájában helyezkedett el a Központi Antifasiszta Iskola. Itt egyfajta politikai tanító-nevelő munka folyt. Elsődleges célként tűzték ki a foglyok ideológiai átnevelését. Az antifasiszta mozgalom "mellékvizén" sajátos lágerkultúra is kialakult énekkarokkal, színházi körökkel, felolvasóestekkel. Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcról szóló megemlékezéseket is az antifasiszta körök szervezték meg a táborokban 1948-ban. A tábor harmadik részlege pedig hagyományos "munkászónaként" működött.
- Meddig működött a tábor, és mikor alapították az emlékmúzeumot?
- A hadifoglyok fokozatos szabadon bocsátása, repatriálása következtében 1949 végétől a tábort folyamatosan leépítették. 1949-ben még nagyon sok - visszatartott - elítélt háborús bűnös volt a táborban. 1950 augusztusában áttelepítették őket a 12. számú lágerbe. A tábor felszámolása a szovjet belügyminisztérium 1950. október 21-én kelt rendeletével kezdődött meg, és 1951. január 5-re fejeződött be teljes egészében. Az emlékmúzeumot a rendszerváltás előtt néhány évvel, 1985-ben hozták létre Krasznogorszkban - állítólag német pénzen. Az intézmény azóta folyamatosan gyűjti a lágerkultúra írásos és tárgyi emlékeit. Szép számban találtak a környéken lakók körében egykori festményeket, rajzokat, fafaragásokat és egyéb, a mindennapi élethez szükséges, lágerekben készített tárgyakat. Az állandó tárlaton egy kis "magyar blokk" is megtekinthető. Magyar hadifoglyok levelei, fényképek, rajzok, emlékalbumok.
- A város széli temető elkülönített részében nyugszanak az elhunyt hadifoglyok.
- A krasznogorszki temetőben ötszáztizenhat egykori hadifogoly nyugszik. Köztük 27 magyar, 383 német, 27 osztrák, cseh, lengyel, szlovén, román, finn, olasz, francia és örmény. Az orosz Vojennije Memoriáli szervezet és a magyar Hadisírgondozó Iroda tevékenységének köszönhetően ebben a temetőben is rendezett körülmények között, gondozott parcellákban nyugszanak a magyar hadifoglyok, sírjaik gránitkeresztekkel vannak megjelölve. A kisebbik katonai parcella 600 négyzetméteres, ahol fekete márvány emlékmű áll az itt elhunyt magyar katonák tiszteletére. A másik, nagyobb parcellában kopjafa és egy keskeny pad jelzi, hogy itt is magyar katonák nyugszanak tömegsírban.
Örkény István szavai a Tótékhoz írt előszóból: "1943. január 13-án a Don-kanyarban elkezdett lefelé görögni az a szikla, amellyel a magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett. Egy barátom, Cseres Tibor, aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember
fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban. Az, hogy én élek, a valószínűségnek egészen kicsike töredéke csak. Talán ezért van az, hogy az ő telük, az ő sorsuk azóta sem hagyott megnyugodni. A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás közben mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve fagytak meg, s ahogy ott ültek, márványban fagyott arccal, még most is hátamban érzem a tekintetüket."