Feladó: Bogár Gyula
Dátum: 2016. november 21. 9:04
Tárgy: Gratuláció Kutasi József Antal részére
Címzett: jozsef@kutasi.eu
Kedves Jóska!
Szívből gratulálok a megérdemelt kitüntetésedhez. Te önzetlenül képviseled az 56.os szabadságharc-/forradalom szellemét az igazságnak megfelelően.
Sajnos a kommunisták és háryjánosok megcsúfolták a forradalmunkat, ők azoknak állítanak szobrot, aki elárulták a forradalmunkat, kisajátították az elesett hősök tetteit a maguk részére. Nem igaz, hogy a forradalmat a kommunisták, vagy a Nyugati hatalmat előkészítették.
Ha az ÁVH-sok Nem lőnek a tömegbe a rádiónál nem lett volna forradalom. Mi Nagy Imrét akartuk a kormányba, de nem a kommunistát. Azt gondoltuk, hogy az elvtársaknak van annyi eszük, hogy belássák, hogy a kommunista rendszer nem szabad embereknek való. Ő nem akarta a kommunizmust megszüntetni a kormány kommunista maradt, statáriumot hirdettek a felkelőre és a szovjetet kerek, hogy gyilkolják le a felkelőket. Nagy Imre tudta, hogy a ruszkik megszállták az országot, tudta, hogy csapataink nem állnak harcba. Félrevezette a magyarságot.
Márton András kommunista ezredes róka módra Király Béla és Pongrátz Gergely által elérte, hogy a Corvin közi harcosok otthagyják a védő bástyát, nem volt szervezett ellenállás.
Mily másképp lenne, ha egy kommunistamentes kormány alakult volna, amely megegyezett volna a Szovjettel, hogy a magyar kommunisták elnyomják a nemzetet és őket kell támadni. Ehhez a Nyugat is adott volna segítséget és elkerülhettük volna a fiatal felkelők lemészárolását, akiknek kopjafa jutott az árulóknak pedig szobor a mai Magyarországon.
Érdemes lenne ismertetni Márton András ezredes ravasz kommunista munkáját a Corvin köz szétzüllesztésért. Alant küldöm a vallomását.
Isten áldását kérem a további igazságért küzdő munkádhoz.
Bajtársi üdvözlettel: Bogár Gyula
Kutasi József, szabadságharcos átveszi a kitüntetést
Márton András ezredes a Zrinyi Akadémia parancsnoka beszámolója, aki egy T 34-es tankkal városnézésre ment, mintha ő verte volna meg a szovjet tankokat:
"Úgy emlékszem, hogy nem is tudom pontosan, lehet, hogy 24, 26 tájékán ( megj.28 volt) megyek a gépkocsi oszlopban, elől a T 34-es, fel volt nyitva a fedél, én fent álltam, és amikor elérünk a Hősök terére azt hiszem, úgy hívják azt a teret ahol a Sztálin szobor állt, egy pöttömnyi gyerek egy nagy puskával elém állt. Mondom neki; mit akarsz kisfiam, hát hogy jut eszedbe, hogy ideállsz a harckocsi elé és megállítsz egy ilyen ezredes bácsit? Igazolja magát! Én neked igazoljam magamat? Igen, ne sokat szövegeljen, hanem igazolja magát. Honnan veszed te ezt a bátorságot, mi lenne, ha ide beemelnélek és többet nem is látnád nagyanyádat? Igazolja magát! És ha nem igazolom? Akkor lelőném, mint egy kutyát. Oh, mondom, te talpig katona vagy. Tudod mit, figyelj ide, vigyél, engem a parancsnokodhoz elintézem, hogy egy ilyen stramm kisgyerek, amilyen, mint te vagy kerüljön be a katonai középiskolába és kis tábornok leszel. Érdekes, hogy egy pillanat alatta gyereknek semmi bizalmatlansága nem volt, felszállt a harckocsira, mondom, vigyél a parancsnokságodra, hol a parancsnokod? - Hát hun, a Corvin közben. - Hallottam már valamit, hogy a Corvin közben van valami mozgolódás, de fogalmam se volt, tulajdonképpen azt tudtam, hogy hol van, de hogy mi van a Corvin közben azt nem tudtam. Mondtam a kisgyereknek, hogy irányítson, mondja a vezetőnek hova menjük, és akkor megyünk oda. És bementünk, emlékszem rá, hogy valahogy úgy kanyarodtunk, hogy az Üllői úti bejárónál, három oldalról lehet megközelíteni a közt, az Üllői oldalról mentünk be. Itt van a parancsnokod? - Itt ám, no, akkor szálljon le maga is - mondja nekem. - Természetesen leszállok, akarok a parancsnokoddal beszélni, leszálltam, érdekes, egy csomó ilyen, hogy mondjam nekem akkor úgy tűnt ki egy csomó rosszkinézésű szedett-vetett társaság és egy csomónak fegyver a vállán volt, akinek géppisztoly meg heveder meg minden. Elképzelésem se volt hova kerültem. Egyszer csak megszólal egy gyerek ez egy ÁVOs lőjük le. - Lövöd ám a jó édesanyádat. - Azt mondja nekik a pöttyöm - csendbe legyetek, mert viszem a parancsnokhoz! Megyünk egy emeletes házba, az első emeleten mondja, - mindjárt bejelentem a parancsnoknak. - Héj, mondom. ilyen is van, hogy parancsnok és be kell jelenteni a parancsnoknak? Héj ezredes bajtárs, - gondoltam - hova kerültél, be kell téged jelenteni a Corvin köz parancsnokának. Bemegyünk, ott áll egy olyan, én szerintem egy olyan szerény képű közepes testmagasságú gyerek, nem igen volt magasabb nálam, ott áll és a gyerek jelenti, hogy behoztam egy ezredest. Én magamtól jöttem, mert én kértelek meg, hogy a parancsnokkal akarok beszélni, mondom - ez a gyerek csak egy kicsit - felelőtlennek tartalak benneteket, hogy egy kisgyereknek puskát adtok, és hogy néz az ki, hogy vállaljátok a felelősséget, ha történetese lelőne, ha nem igazolom magam, és akkor mi van? Valami kicsit komolyan kell vigyázni kinek adtok fegyvert a kezébe. - Mondom én ezt, de akkor még mindig nem tudtam, hogy kivel beszélek. Majd mondta, hogy; Iván Kovács László vagyok. Bemutatkoztam, hogy Márton ezredes, kihangsúlyozva, hogy Márton ezredes, hogy vegye észre magát, hogy nem akárkivel beszél. Mondom, hogy ezt ne tegyétek, ez felelőtlenség, hogy ilyen gyereknek fegyvert adtok. Ha minden áron akartok rendet, akkor én küldök ide katonákat, akik rendet csinálnak, kiképeznek benneteket, mert hát ilyet, hogy kint az utcán járkálnak fegyverrel, az ilyet nem lehet megengedni és akkor majd kioktatnak benneteket, hogy kell, fegyverekkel egyáltalán kell bánni. Erre így végig mért engem a fiatalember, most már tudom, hogy Iván Kovács László parancsnok volt és azt mondja; kommunista katonától se tanácsot se segítséget nem fogadunk el. Hát, ha lehet sarkig nyitni a szememet én sarkig nyitottam, - gondolom, hogy ki ez az ember, aki ilyen bátorságot vesz magának, hogy egy kommunista katonától - mondom, hogy te, ha én olyan volnék, akinek gondolsz, akkor én bejönnék ide az oroszlány fészekbe, vagy, hogy gondolod? De nem akartam tovább fűzni a szót, egy kicsit engem őszintén szólva sérelmesen érintett, hogy ez a gyerek honnan szedi a bátorságot, hogy elkezdi, hogy a kommunista katonától, hát honnan tudja, hogy én kivagyok. Hát csak gondolhatta, mert ugye oroszmintájú egyenruha volt rajtam hát nem volt neki nehéz kitalálni, meg, hogy ezredes akkor ebben a hadseregbe ki hát, ha nem az. No, jó mondom, akkor én majd azt csinálom, hogy küldök ki ide embereket és aztán meglátjuk, hogy biztosan hasznát veszitek, hat-nyolc emberrel, komoly emberek lesznek, segítségetekre lesznek mindenképen. Ezzel én ott is hagytam, nem is köszöntem el tőle. (ez jellemző egy kommunista ezredesre, aki ha merte volna azonnal lelőtte volna a hazájáért harcoló fiatalembert.) Láttam, hogy jön ki több fegyveres és egy bekötött fejű ember, a homlokán kicsit véres volt a kötés. Heveder volt rajta, - folytatja Márton ezredes, - nagy bajusszal, - gondolom, no, ez igazi forradalmár kinézésű ember. Ez kicsoda? Mert ez a gyerek jött velem, és kiderült, hogy Iván Kovács azt mondta, hogy pöttöm ennek a gyereknek, aki engem kísért. - Tényleg olyan pöttöm termetű. Mondom, - te pöttöm, ez kicsoda? Hát, Pngrátz Gergely. Én minden esetre már intézkedtem, a Corvin közbe akarok kiküldeni egy egységet. Márton ezredes nem beszélt többet Gergellyel való találkozásról de a tények szerint, volt titkos találkozás a Zrinyi Akadémián, ahol Márton ezredes megígérte Gergelynek, hogy ha ráhallgat, elintézi, hogy parancsnok lesz a Corvin közben, és ha győz a forradalom ő lesz a hadügyminiszter.
Márton ezredes November 1-én elment a Corvin közbe s írja: Most odamegyek, s azt mondja, most úgy csinálunk, hogy parancsnokot választunk. Mondom, - itt vannak a katonáim? Igen, itt vannak a Kramolini féle lakásba. - Megállapodtak, hogy az lesz a parancsnok majd, aki a legtöbb tapsot meg a legtöbb éljenzést kapja. Gondolom, valahogy ezt befolyásolni kellene, na, én kiálltam a Kramolini lakás ablakába, - mondom: Figyeljetek ide bajtársak! Nagy esemény előtt áll a Corvin köz, parancsnokválasztásról van szó, - nem főparancsnok, - és bizony itt annak kell a parancsnoknak lenni, aki legjobban, összetudja fogni az egész társaságot és ha itt harcra kerül a sor, mer innen aztán előbb-utóbb ki kell verni majd a betolakodókat, akkor itt kemény katonának kell lenni. Én, mondom - nem muszáj elfogadni az én javaslatomat, de énszerintem Pongrátz Gergely alkalmas lenne. Ezzel én befejeztem, ti döntsetek. Na, jó, oszt kezdték mondani 1, 2, 3, voltak tapsok, Iván Kovács nagy tapsot kapott. Amikor negyediknek vagy ötödiknek mondták a Pongrátz Gergelyt arra volt az ováció legnagyobb taps. (Megjegy. Márton ezredes katonái még a lábukkal is tapsoltak) - mondom, úgy látszik én jól befolyásoltam ezeket a gyerekeket, ahogy javasoltam ő lett a parancsnok. És láttam, hogy az Iván Kovács nem, nem is volt megsértődve, minthogyha megkönnyebbült volna vagy valami, hát, meg, meg úgy nézett rám, hogy én ettől az embertől nem is várhattam mást, - már mint éntőlem. .
Márton András, kommunista ezredes elérte a célját, tisztjeit küldte a Corvin közbe Pongrátz Gergely segítségére. E miatt az ott lévő fegyveresek nagy része elhagyta a Corvin közt, majd a szovjet támadás előtt a tisztek is cserben hagyták az ott maradt fegyvereseket
