Dátum: 2016. december 18. 18:55
Tárgy: Alkotmánybíróság: csendes hajrá
Címzett: jozsef@kutasi.eu
Alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés
A Fővárosi Törvényszék fellebbezési tanácsa a magánszemély felperes által a Földmérési és Távérzékelési Intézet alperes ellen kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indított, és folyamatban lévő per vonatkozásában a bírósági eljárás felfüggesztése mellett, bírói kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 3. § (5) bekezdésének az adott ügyben történő alkalmazásának kizárását kérte.
***
Megállapította: a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 3. § (5) bekezdése a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság előtt folyamatban lévő 4.Mf.680.117/2016. számú ügyben nem alkalmazható.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (2) bekezdése, illetve (4) bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság előtt folyamatban lévő 4.Mf.680.117/2016. számú ügyben a jelen határozat rendelkező része szerinti alkalmazási tilalmat rendelt el. (Az Alkotmánybíróság határozata alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárásáról: III/1719/2016.)
Veszélyességi pótlék, testi és lelki egészség.
A Kúria Mfv.10.464/2015/6. sorszámú ítélete, a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.004/2015/4. sorszámú ítélete, illetve a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.630/2010/91. sorszámú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.
Az alapügy felperesei egy vidéki rendőrkapitányság bűnügyi osztályán bűnügyi technikusi beosztásban teljesítettek szolgálatot. Kereseti kérelmükben kérték az első fokon eljáró bíróságot, hogy kötelezze a rendőrkapitányságot veszélyességi pótlék megfizetésére.
A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasította. A bizonyítási eljárás során a bíróság vizsgálta a felperesek helyszíni, bűnügyi technikai tevékenysége mértékét, és az értékelt adatok alapján megállapította, hogy felperesek szolgálatteljesítési idejük kb. 30%-ában adminisztrációs munkát, 70%-ában technikusi feladatokat láttak el. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a beszerzett kimutatások alapján nem volt megállapítható, hogy a felperesek egészségkárosító kockázatok között eltöltött ideje elérte a kormányrendeletben meghatározott időtartamot.
A Tatabányai Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítéletben foglaltak szerint a szakértői vélemények, a meghallgatott tanúk vallomásai, a csatolt okirati bizonyítékok alapján okszerű az elsőfokú ítéleti megállapítás, hogy az egészségkárosító kockázatok közötti felperesi munkavégzés a napi szolgálatteljesítési idő 50%-t nem haladta meg.
A felperesek felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria ítéletben osztotta az elsőfokú bíróság és a törvényszék álláspontját, miszerint az egészségkárosító kockázat fennállását a felek egyező előadása ugyan alátámasztotta, annak a napi szolgálatteljesítési idő 50%-át meghaladó mértékét azonban a becsatolt jegyzőkönyvek által igazolt adatok nem bizonyították. Továbbá nem volt igazolható, hogy felperesek a tényleges technikusi tevékenység ellátásán kívül is egészségkárosító kockázatnak voltak kitéve.
Az indítványozók szerint a támadott döntések és jogszabályi rendelkezések sértik a törvény előtti egyenlőség elvét, a diszkrimináció tilalmát, a testi lelki egészséghez való jogot, az egészséges környezethez való jogot, valamint a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogot.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti tartalmi követelményeknek, nem vet fel ugyanis sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. Mindezekre figyelemmel az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1305/2016.)
Közös költség, - tartozás megfizetése.
A Kúria Pfv.I.21.804/2015/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó társasház – mint az alapügy felperese – keresetet terjesztett elő a Békési Járásbíróságnál közös költség tartozás megfizetése iránt. Az első fokú bíróság a keresetnek részben helyt adott, részben elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Gyulai Törvényszék az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az indítványozó keresetét teljes egészében elutasította.
Ezt követően az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította.
A Kúria a támadott végzését a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) bekezdése alapján hozta meg, mivel a vitatott összeg nem haladta meg a felülvizsgálati értékhatár szintjét. Rámutatott arra is, hogy a közös költség tartozás megfizetése iránti követelés – az indítványozó hivatkozása ellenére, mivel az nem befolyásolja az ingatlan jogi helyzetét – nem tekinthető sem az ingatlan tulajdonával, sem az ingatlant terhelő joggal kapcsolatos, sem pedig az ingatlanra vonatkozó jogviszonyból eredő igénynek.
Az indítványozó állítja: a támadott végzés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot, valamint az Alaptörvény XXII. cikkét, mert az emberhez méltó lakhatás feltétele az is, hogy valamennyi társasházi tulajdonostárs arányosan részt vállaljon a közös tulajdon fenntartásában. Ugyanis a közös költség meg nem fizetése végső soron azzal a következménnyel is járhat, hogy a közös költséget megfizető tulajdonostársak sem tudják lakásukat rendeltetésszerűen használni, illetve a nem fizetések miatti többlet befizetések akadályozzák a fizetőket saját lakáskörülményeik javításában.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza egyrészt nem felel meg az Abtv.-ben előírt formai és tartalmikövetelményeknek, másrészt nem vet fel olyan bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná. Mindezek alapján az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint a 29. §-ában foglaltak, illetve az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján az indítványt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/760/2016.)
Nem vagyoni kártérítés, - bíróság döntésének indokolása.
A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdés j) pontja, valamint a Kecskeméti Törvényszék 3.Pkf.22.549/2015/5. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli felperes - nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt terjesztett elő keresetet a perbeli alperessel szemben.
A Kiskunhalasi Járásbíróság végzésében megállapított tények lényege szerint az indítványozó középiskolai tanulói jogviszonyával összefüggő részben vagyoni, részben pedig nem vagyoni kárigényt kívánt érvényesíteni egy gimnáziummal szemben.
A Kiskunhalasi Járásbíróság a kereseti kérelem vagyoni kártérítésre irányuló része tekintetében hiánypótlásra szólította fel az indítványozót, amelyet az indítványozó nem teljesített. A bíróság megállapította: a keresetlevélben megnevezett alperes perbeli jogképességgel nem rendelkezik, így a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Az indítványozó a járásbíróság döntése ellen a Kecskeméti Törvényszékhez fellebbezett, keresetének érdemi elbírálását kérte. Kérelmének alapjául kifejtette: jogképessége nem korlátozható, ezért perbeli jogképességgel is rendelkezik. A törvényszék a fellebbezést elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint sérült az emberi méltósága, a jogegyenlőség elve és a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel a bíróságok döntésükben nem jelölték meg azokat az okokat, amelyek alapján a kereseti kérelmét idézés kibocsátása nélkül elutasították.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a tisztességes eljárásban rejlő egyes részjogosítványok sérelmére hivatkozó indítványozói kifogások nem vetik fel az alaptörvény-ellenesség kételyét és nem befolyásolják érdemben a bírói döntéseket. Nem ad elő olyan alkotmányjogilag értékelhető és releváns érvelést, amely összefüggésben állhat az Alaptörvény II. cikkben elismert emberi méltósággal, vagy az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésben foglalt jogegyenlőség elvével
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem
felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/945/2016.)
Vagyoni kártérítés, bíróság döntésének.
A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdés j) pontja, valamint a Kecskeméti Törvényszék 3.Pkf.22.529/2015/5. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli felperes - vagyoni kártérítés megfizetése iránt terjesztett elő keresetet a perbeli alperessel szemben. A bíróság hiánypótlásra hívta fel, amelynek azonban nem tett eleget, így keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint sérült az emberi méltósága, a jogegyenlőség elve és a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel a bíróságok döntésükben nem jelölték meg azokat az okokat, amelyek alapján a kereseti kérelmét idézés kibocsátása nélkül elutasították.
***
Az Alkotmánybíróság a panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/902/2016.)
Devizahitel, - keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása.
A Fővárosi Törvényszék, 57.Pkf.630.973/2016/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó, mint felperes a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál devizaszerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében kérte az alperest – a kölcsönszerződés semmiségének jogkövetkezményeként – 2.434.521 forint megfizetésére kötelezni.
Az elsőfokú bíróság elutasította, mert a keresetlevél hiányos volt, és a felperes a hiánypótlásra felhívó végzésben foglaltaknak teljes körűen nem tett eleget, keresetében számszakilag levezetett elszámolást nem terjesztett elő.
A végzés ellen a felperes a Fővárosi Törvényszékhez fellebbezett, s kérte az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését. Szerinte a törvénysértést az okozza, hogy az elsőfokú végzés nem tartalmazza részletesen az elutasítás okát, továbbá az elutasítás alapjául megjelölt jogszabályt tévesen értelmezi.
A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indítványozó alkotmányjogi panaszban kifejtett álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék végzése alaptörvény-ellenes, mert sérti az Alaptörvény Q) és az R) cikkét, az I. cikk (1)–(3) bekezdéseit, a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) bekezdését és a XXV. cikkét, továbbá ellentétes az európai emberi jogi egyezmény 6. és 18. cikkében foglaltakkal.
Véleménye szerint a bírósági jogértelmezés révén sérült a tisztességes tárgyaláshoz való joga, meggátolta tulajdonjogának védelmét és a jogegyenlőség alapelvét. Mindezek alapján kérte a bírósági végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz a kért kiegészítés ellenére sem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Nem vet fel az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna. Miután az alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényi előírásoknak, ezért nem fogadható be. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak szerint eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1190/2016.)
Pénznyerő automaták igazgatási szolgáltatási díja, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata.
A Kúria Kfv.I.35.290/2015/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben a szerencsejáték szervezéssel és pénznyerő automaták működtetésével foglalkozó indítványozó 2013. december 5-én kérelmet terjesztett elő a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál az általa üzemeltetett pénznyerő automaták igazgatási szolgáltatási díjának időarányos visszatérítése iránt, mivel a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény módosítása ellenszolgáltatás nélkül, azonnali hatállyal megtiltotta a játéktermek üzemeltetésének lehetőségét és érvénytelenítette a megszerzett játékengedélyeket. A pénznyerő automatákat üzemeltető indítványozó a NAV Szerencsejáték Felügyeleti Főosztályához fordult az adott évre befizetett igazgatási szolgáltatási díj időarányos visszafizetése érdekében. Kérelmét elutasították azzal az indokkal, hogy jogszabályi rendelkezés hiányában nincs mód a befizetett összeg visszatérítésére.
A Kúria 2015. június 25-én hozott végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította. Az indítványozó sérelmének orvoslása reményében fordult a Taláros Testülethez.
***
Az Alkotmánybíróság mérlegelve a panaszt megállapította: az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában meghatározott feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. DöntéséhezCzine Ágnes alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2976/2015.)
HÉTFŐN MÉG TÁRGYALANDÓK
Az Alkotmánybíróság december 20-tól 2017. január 6-ig ítélkezési szünetet tart.
Álláskeresési ellátás, közigazgatási határozat felülvizsgálata.
A Kúria Kfv.III.38.175/2014/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli felperes - álláskeresőként történő nyilvántartásba vételét és álláskeresési ellátás megállapítását kérte egyéni vállalkozói tevékenysége szüneteltetése idején. A perbeli alperes álláspontja szerint azonban - mivel egyéni vállalkozói igazolvánnyal is rendelkezett - kereső tevékenységet folytatott, ezért az ellátásra nem jogosult.
Az indítványozó a hatósági határozat ellen keresetet nyújtott be, amelyet azonban a bíróság elutasított. A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését. A Kúria az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint a Kúria ítélete alaptörvény-ellenes, mivel sérti a szociális biztonsághoz való alapjogát és a bíróságoknak a jogszabályok értelmezésére vonatkozó követelményt, valamint a diszkrimináció tilalmába ütközik.(Indítvány:_anonimizált.pdf.)
Kisajátítás.
A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.Kpk.27.084/2016/2. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó tulajdonát képező domaszéki földterületeken az 55-ös számú főút mentén 50-60 éves fákat az indítványozó tudta és beleegyezése nélkül 500-550 m hosszban kitermelték úgy, hogy azokat a terepszinttől 10-15 cm magasra visszavágták. Az indítványozó másnap rendőrségi feljelentést tett, valamint birtokvédelmi kérelmet terjesztett elő. Domaszék község jegyzője megállapította a birtokháborítás tényét a főút mentén útépítéssel foglalkozó gazdasági társaság, illetve infrastruktúra fejlesztéssel foglalkozó részvénytársaság vonatkozásában. A rendőrségi eljárást megkezdését követően a részvénytársaság kérelmet terjesztett elő az ingatlanok teljes kisajátítására. Az ingatlanok teljes kisajátítására azonban nem került sor, mert az 55-ös főút végül az eredeti út nyomvonalán valósult meg.
Az indítványozó állítja: ingatlanja egy évig feleslegesen volt terhelve a kisajátítási eljárás megindításával, illetve az ingatlanra bejegyzett elidegenítési tilalommal, ezzel sérült az Alaptövény V. cikkébe foglalt önrendelkezési joga, a XIII. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való joga. A részvénytársaság a Magyar Állam nevében járt el, tevékenysége következsében sérült a XXIV. cikk (1) bekezdésébe és (2) bekezdésébe foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való joga. A bíróság pedig azzal hogy elutasította az indítványozó közigazgatási határozat elleni felülvizsgálati kérelmét, megsértette a XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogát. (Indítvány. anonim.pdf.)
Korhatár előtti nyugellátás, – jubileumi jutalom.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 93. §-a, 37/B. § (3) bekezdés a) pontja és 30. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a Kúria Mfv.II.10.665/2015/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezések kizárólag a munkaviszony felmentéssel történő megszüntetése esetén teszik lehetővé a közalkalmazottak esetében a jubileumi jutalom kifizetését, közös megegyezéssel történő megszüntetés esetén pedig nem, ami sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését.
Állítja: a bíróság támadott határozatával az alaptörvény-ellenesnek tartott jogszabályi rendelkezések alapján úgy foglalt állást, hogy az indítványozó előrehozott öregségi nyugdíjba menetelét követően - a közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel történt megszüntetésére figyelemmel - jubileumi jutalomra nem jogosult. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság jogértelmezése a hátrányos megkülönböztetés tilalmába is ütközik. (Indítvány.pdf.)
