Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2009. április 15., szerda

2.302 - ONTARIOI Egyhaz: Horthy Miklós kormányzó és Montgomery amerikai követ barátsága.

Von: ONTARIOI Egyhaz

Gesendet: szerda, 2009. április 15. 09:00
An: Kutasi József

 

ISMERJÜK  MEG  AZ  IGAZ  TÖRTÉNELMET

 

Horthy Miklós kormányzó és Montgomery amerikai követ barátsága.

(fordítás Montgomery irataiból)

 

Horthy remélte, hogy kihasználja Hitlert; a kormányzó úgy, mint a többi politikai csoport erősen kommunista ellenes volt, és ő úgy mérlegelte, hogy Hitler meg fogja védeni Magyarországot az ázsiai barbarizmustól, amit Sztálin képvisel. Horthy is, el volt határozva (mint minden lelkiismeretes magyar) visszavenni az elszakított országrészeket, amit a magyaroktól kényszer által vettek el a szomszéd nemzetek az első Világháború végén, és ahogy Hitler azokat a területeket elfoglalta, Horthy visszacsatolta egyiket a másik után Magyarországhoz.

               

                 Mindamellett, Montgomeryt magyar barátai meggyőzték arról, hogy Magyarország kapitulációja a németeknek, alapvető lényeges ok, és az egyedüli út volt, egy gyenge nemzetnek szembeszállni egy erős, jól felfegyverzett könyörtelen szomszéd nemzettel.

 

                  Könnyű azt mondani, hogy jobban szerettük volna, ha szembeszállnak a reménytelen küzdelembe, mint engedelmeskednek Hitler követeléseinek, és ez olvasható jól a papíron. A tény az, hogy ez ostobaság. Egy személy tud öngyilkosságot elkövetni, de egy nemzet nem. A magyaroknak az volt a tragédiájuk, hogy a történelemben először azt látták, hogy egyszerre veszélyben vannak minden oldalról.  

 

                  Horthy és Montgomery közötti barátság megerősödött az 1939. Március 19-én történt eseménykor. Együtt voltak az Operaházban, amikor fasiszta magyar Szálasi Ferenc (aki Horthy parancsára börtönbe volt) támogatói megszakították az előadás kezdését, kiabálták a kormányzó páholyánál, hogy „igazságot Szálasinak!" Horthy felbőszülve rohant ki a páholyból, mögötte Montgomery, akarta látni, hogy mi történik. Mikor utolérte Horthyt, jelentette, (Rooseveltnek) hogy:

 

 „két ember a szőnyegen volt, ő (Horthy) egy másiknak a torkát fogta, pofozta és kiabálta, amit később tudtam meg: „Úgy; te elárulod a hazádat, elárulod?" A kormányzó egyedül volt, de kézben tartotta a helyzetet. . .  Az egész eset tipikusan mutatja nemcsak a kormányzó gyűlöletét egy idegen dokrina ellen, de azt is, hogy ő milyen ember. Jóllehet, 72 év körül volt, nem gondolt arra, hogy segítséget hívjon: ő ment előre, mint egy kapitány a zendüléssel szemben.

 

Horthy kétségtelenül azt hitte, hogy Montgomery segíteni jött neki, mert később egy fényképpel köszönte meg Montgomerynek az operaházi esetet, amit Montgomery nagyra értékelt. (John Flournoy Montgomery, az akkori amerikai követ Magyarországot "oázisnak" nevezte Hitler sivatagában.)

 

Megjegyzés.  Bogár Gyula

 

Itt az idő, ismerjük meg az igazi történelmet, Montgomerynek nem volt érdeke, hogy elferdítse, megváltoztassa a tényeket. Montgomery világosan látta a magyarok tragédiáját. A németek sokkal nagyobb és erősebb nemzeteket győzött le, mint a magyar. Ha Horthy szembeszáll Hitlerrel, nem kétséges az ország elpusztulása. Segítséget nem adott volna semmilyen hatalom. Ismerve az akkori magyar virtust; harcolni a hazáért az utolsó töltényig, meghalt volna a katonaság nagyobb része. Ami megmaradt volna, mint tudjuk azt az oroszok tették tönkre, elhurcolták a munkaképes embereket Oroszországba. Buda, Dunántúllal Titóé, Pest az Alfölddel pedig a románoké lett volna, a fenn maradt északi részen a szlovákok osztoztak volna az ukránokkal. Az életben maradt magyaroknak megmondták volna a kommunisták, hogy ha nem tetszik, elmehetnek, ahova akarnak.

A szovjetnek nem volt érdeke egy nagyobb Románia és Jugoszlávia. Sztálinnak Magyarország vagon-kérdés volt és utánpótlási vonal Ausztriába. Azonkívül a szovjet állampolgárok, a hétpróbás kommunistákból (Rákosi, Révai, Vass, Nagy Imre, Farkas és elvtársaik) alakult kormány Sztálin hű szolgái, akik hajlandók voltak a magyarság átnevelésére. Az ateista kommunistáknak céljuk volt kiölni az emberekből az Istenbe vetett hitet, a hazaszeretetet és a nemzeti érzést, meghazudtolni a történelmet. Eső dolguk volt az egyházak vezetői átnevelése. Akik nem voltak hajlandók kiszolgálni az ateistákat, száműzték, börtönbe vetették. (Mindszenty hercegprímás, Ravasz László, Ordas Lajos püspökök stb.,) Sajnos akadt az egyházvezetőiből bőven, akik segédkeztek a kommunistáknak. (Tildy Zoltán, Péter János, Bereczky Albert, Barta Tibor, Nyáry Pál, Hajdú Péter, Szamosközi István és társaik, akik eladták a lelküket az ördögnek.) Nekik nem támadt fel Jézus, mert meg sem született. Ők az egyházat az ateisták szolgálatába állították. Nekik Karácsony fenyőfa ünnepe volt s ezt tanították az iskolákban és a teológián. A templom csapda volt, ha valaki az istentelen kormány ellen, mert szólni a papok bejelentették és börtönbe, munkatáborba vitték. A papok nagy része nem Istent s a hívőket, hanem az ateista kommunistákat, a sátánt szolgálták. Ezeknek elszenesedett a lelkük, nincs annyi lelkiismeretük, hogy bevallanák, megbánnák bűneiket, hogy Isten és a hívők megbocsássanak nekik.

 

A történelmet meghamisították. Trianonról nem volt illő beszélni, a II. Világháborúról, aki elmondta az igazat, az reakciósnak, a nép ellenségének nevezték, s börtönbe került. Sztálint, Rákosit kellet dicsőíteni a barbár vörös hadsereggel. A magyar katonákról, akik a hazáért, a kereszténységért mentek a halálba, gyűlölettel emlékeztek meg a kommunistákat szolgáló békepapok. Horthyról, aki 15 év alatt felépítette az I. Világháborúban tönkrement országot, megvetették, kigúnyolták, pedig sokkal jobb volt a gazdasági élet Magyarországon, mint Amerikában, az 1929-1936-os években. Magyarországon nem lehetett az igazságot kimondani, amit Dr. Teller Ede mondott, hogy „a véletlenen múlott, hogy nem a németek készítették el előbb az atombombát." Erre volt a II. világháború alapozva. Ezért kellett hátráltatni a szovjet előnyomulást minden áron.  Horthy, mint Szolzsenicin és minden józangondolkozású ember nem gondolta, hogy a kapitalizmus engedni fogja, hogy a kommunizmus uralja a fél Európát.

 

Sajnos, a nép nem ismeri az igaz történelmet, amiből tanulva építené fel a jövőjét. A politikai pályán főleg a történelmet meghamisító kommunisták leszármazottjai uralkodnak, tehát nem várhat a nép változást. Az egyházak, amelyből az ateisták kiűzték az istenfélő hívőket s ott a kommunisták ügynökei, kommunista álpapok uralkodnak azt az Isten is elkerüli. Ahhoz, hogy Magyarország visszatérjen a keresztényi igaz útra, s jobb élet legyen, Jézus szelleme kell, aki kiűzi az ateista kommunista ügynököket a templomból és Horthy szelleme, aki megfogja a hazaáruló politikusok torkát és pofozza őket, amiért eladták, elárulták, tönkretették az országot.                           

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------