Von: MVSZ Sajtószolgálat
Gesendet: szerda, 2009. november 4. 10:38
An: Kutasi József
Betreff: Kopjafa őrzi Árva Vince atya emlékét Pilisszántón
Árva Vince atyát sokan gyászolják a világ magyar közösségeiben!
Felvétel ideje: 2008. augusztus 19. 10:31
MAGYAROK VII. VILÁGKONGRESSZUSA
H – 1052 Budapest, Semmelweis u. 1 – 3
Amatőr felvétel: Kutasi József
Telefon: 0049 89 316 30 15
Október 31-én, Pilisszántón szentmisét tartottak Árva Vince atya, volt pilisszántói plébános emlékére. Az emlékmisén pálos szerzetesek is részt vettek. A tragikus körülmények között elhunyt Vince atya emlékére, Rancz Árpád kezdeményezése nyomán kopjafát állítottak. A Magyarok Világszövetségének Erdélyben tartózkodó elnöke, akire Árva Vince atya élete fő művét, esztergomi Boldog Özséb szentté avatásának posztulátumát bízta, vallomás értékű levelet írt, amelyet dr. Kőrösi Mária egyetemi tanár, MVSZ küldött olvasott fel. Sajtószolgálatunk alább közzé teszi az elnöki levél teljes szövegét. Az MVSZ elnöke csütörtökön, november 5-én, 16.30-kor koszorúz Pilisszántón.
Budapest, november 4. MVSZ Sajtószolgálat
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Üzenet a pilisszántói kopjafa-állító közösségnek, 2009. október 31-én
Posztulátum és kopjafa
Tisztelgés Árva Vince atya emléke előtt
Tisztelt Emlékező Közösség! Szeretett Magyar Testvéreim!
Árva Vince atya halála első évfordulójának közeledtén köszönetet mondok mindazoknak, akik, élen Rancz Árpád testvérünkkel és tagtársunkkal ma Pilisszántón kopjafát állítanak az atya emlékére.
, amikor kényszer hatása alatt távoznia kellett abból a rendből, amelyet a kommunizmus nehéz évtizedeiben, minden kockázatot vállalva, maga éltetett. Árva Vice atya fájó és méltatlan körülmények között élte élete utolsó éveit
Árva Vice atyának fájó és méltatlan körülmények között kellett az élők sorából távoznia.
Árva Vice atya fájó és méltatlan körülmények között alussza örök álmát
Pedig nem akárki volt.
A kommunizmus évtizedeiben, a szerzetesrendek betiltása idején, Árva Vince atya volt az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a Pálos Rend titkos vezetője. Ezekben az évtizedekben az ő kezébe tették le az esküt a titokban felszentelt új pálosok, azok, akik akkor, amikor már törvényesen működhetett a rend, – egy kivétellel – valamennyien megtagadták őt.
És Árva Vince atya volt az, akit 1985-ben, Magyarország akkori prímása megbízott a Pálos Rend alapítója, esztergomi Boldog Özséb szentté avatásának előkészítésével. Ő volt a posztulátor. A rá bízott feladatot huszonkét év fáradságos munkájával elvégezte. A munka eredménye maga a posztulátum, tizenhét kötetben.
Azért szólok ma Önökhöz, mert Árva Vince atya rám bízta élete művét, a tizenhét vaskos kötetet kitevő posztulátumot. Sokan elcsodálkoztak már ezen. Hogyan és miért pont a Magyarok Világszövetsége elnökének jutott ez a hatalmas örökség és egyben magasztos feladat?
Amikor huszonkét év kitartó munkájának eredményeként készen állt esztergomi Boldog Özséb szentté avatásának tizenhét kötetes posztulátuma, Árva Vince atya felajánlotta azt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia részére, kérve, hogy e testület vállalja a szentté avatási per hátra levő, utolsó szakaszában az aktor szerepét. Bár több püspök és érsek is, magánlevélben jelezte támogató szándékát, a püspöki kar végül elutasította a felkérést, anélkül, hogy a testület egyáltalán tárgysorozatára emelte volna. Árva Vince atya ezután fordult a Magyarok Világszövetségéhez. 2008. augusztus 19-én, a Magyarok VII. Világkongresszusa keretében megtartott A fény üzenete c. kulturális konferencián, melyet élő adásban közvetített az ÁrpádHír Világtelevzió, jelentette be, hogy Boldog Özséb szentté avatási perének aktorává az egyetemes magyar nemzetet egyedül képviselni hivatott Magyarok Világszövetségét szeretné felkérni.
A Magyarok Világszövetsége hosszan elemezte a felkérést, majd Elnöksége révén, 2008. december 6-án döntött a megtisztelő feladat elvállalásáról. Egyben arról is, hogy 2008. december 13-án, a Pálos Rend teljes körű pápai jóváhagyásának 700. évfordulóján Pálos emléknapot tart székházában. Kiváló alkalomnak mutatkozott ez a tizenhét kötetes posztulátum ünnepélyes és nyilvános átadására. Ám ekkor már sűrű fellegek keringtek Vince atya fölött. Ekkor ő a marosvásárhelyi klinikán, egy súlyos hátgerinc-baleset következtében élet és halál között lebegett.
Nem tudom pontosan, hogy kik és miért döntöttek úgy, hogy Vince atyát november második felében Csíksomlyóra viszik, kirándulni. Tény, hogy minderről azután értesültem, miután a végzetesnek bizonyuló baleset bekövetkezett. Mélységesen sajnálom, hogy a csigolyatöréses balesetet enyhe agyvérzésnek, „pici, baloldali gyengeségnek”, könnyű sérülésnek diagnosztizálták Csíkszeredában. Csak harmadnap jöttek rá, hogy Vince Atya közvetlen életveszélyben van. Ekkor szállították át Marosvásárhelyre, ahova magam is sietve elutaztam. Fájdalommal teli szívvel adok hálát a Jóistennek, azért, hogy a műtét előtti esten – 2008. november 22-én – hosszan beszélgethettem Vince atyával. Ekkor már nyakán merevítő kötéssel, nagyon nehezen, zihálva beszélt. Ismételten és erősen megígértette velem, hogy Boldog Özséb szentté avatásának posztulátumát eljuttatom a Vatikánba. Nem gondolt Ő ekkor még a halálra, a szentté avatási misét látta lelki szemei előtt. Nagyon bízott Őszentségében, XVI. Benedek pápában.
Amikor eljött az a bizonyos nap, 2008. december 13-a, amelyen a Magyarok Világszövetségének székházában, a Pálos emléknap keretében, a Pálos Rend képviselőinek jelenlétében Árva Vince atya munkatársai könnyezve átadták a tizenhét vaskos kötetet, dermedt csend ült a teremre. Valamennyien Árva Vince atyára gondoltunk, hiszen ez a nap az ő munkássága beteljesülésének napja kellett volna legyen, miközben ő – immár a budapesti baleseti kórházban – az élet és a halál harcát vívta...
A rendezvény végeztével Vince atya betegágyához siettem. Napok óta lélegeztető gépen volt, már nem kommunikált. Odaültem ágya szélére és fülébe mondtam a nevemet, valamint azt, hogy nyilvánosan átvettem a posztulátumot. Ekkor révedt tekintetébe egy pillanatra visszatért az élet, és egy nagy sóhajtott. Ez volt megkönnyebbülő, utolsó földi üzenete. Egy nap múlva visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Kedves Magyar Testvéreim! Tartoztam ezzel a vallomásszerű beszámolóval Önöknek és a magyar nyilvánosságnak. És tartozom Árva Vince atyának azzal a vallomással, hogy a rám bízott drága kincset Isten segedelmével révbe juttattam: az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend alapítója, esztergomi Boldog Özséb szentté avatásának tizenhét kötetes posztulátumát elvittem a Vatikánba és személyesen adtam át a Szentek Ügyei Kongregációja prefektusának, Angelo Amato érseknek úrnak, aki ebben az órában Esztergomban végzi Meszlényi Zoltán Lajos, Mindszenty József hercegprímás vértanú esztergomi érseki helynökének boldoggá avatását.
A feladatot nem tekintem befejezettnek. Ám – ha csak meg nem fúrják Magyarország irányából – esztergomi Boldog Özséb szentté avatása a célegyenesbe érkezett.
Szeretnék köszönetet mondani Bakk István úrnak, aki közvetítette Árva Vince atya szándékát a Magyarok Világszövetsége felé, amelynek eredményeképpen mai jelentésemet megtehettem, és mindenkinek, aki életében segítette és halálában tiszteli Árva Vince atyát.
Bízom benne, hogy a ma felavatásra kerülő kopjafa valóságos kopjaként hirdeti a posztulátum elkészültét, Árva Vince atya emberi nagyságát, székely-magyar kitartását, és az Igazság eljövetelének megkerülhetetlen szükségességét.
Kolozsvár-Budapest, 2009. október 31.
Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetségének
elnöke
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
