Bokor Imre:
Tisztelt Professzor Úr! Kedves András!
Néhány apró észrevételt fűzök Kőszeg úr e-mail-ben megjelent mondókájához.
1/ Belovai rehabilitációjának elmaradásáért közvetlen módon hibáztathatók: Kövér László, Dávid Ibolya, Hende Csaba, Boross Péter, Für Lajos, Raffay Ernő, Göncz Árpád és Antall József, közvetve pedig mindazok az országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek és jogászok, akik figyelmen kívül hagyták a Belovai-féle ügyet, holott tehettek volna valamit az érdekében.
2/ Kétlem, hogy Demszky lett volna az első, aki az ügynökkiszorítás kérdését kezdeményezte volna, mivel már a rendszerváltozást megelőző néhány hónapban is számos kezdeményező volt, de Demszkyvel egyetemben csak a léggömböt eresztették fel, azt követően vagy hagyták, hogy keringjen a légtérben, vagy légpuskákkal lövöldöztek rá, hogy landoljon az anyaföldre.
Demszky neve és tettei még akkor is Budapest (és a reá szavazók) szégyenfoltja marad évtizedeken át, ha tévednék az ügynökökkel kapcsolatos magatartásában, mert Budapestnek (és az országnak) maradandóbb kárt okozott, mint a második világháborús német, amerikai és szovjet rombolások!
3/ Kőszeg úr "csacsiságnak" nevezi azt a kijelentést (értékelést), hogy Belovai akadályozta volna meg a harmadik világháború kirobbanását.
Ezzel kapcsolatosan szeretném "leszögezni", hogy Belovai ilyent sohasem állított magáról! Soha! Én viszont azt írtam és mondtam, hogy Belovai tette jelentősen hozzájárult a harmadik világháború kirobbanásának elmaradásához, és ezt csak az nevezheti csacsiságnak, aki teljesen járatlan a katonai (katonapolitikai és katona-technikai) kérdésekben, mert a tovarisok által távvezérelt Varsói Szerződés (VSZ) minden ténykedése arra irányult, hogy a NATO erőit szétverje és a szocialista tábor határait nyugati irányba terjessze.
Minden az előző megállapítást tartalmazta, meglehetősen primitív preambulummal indítva, miszerint: "a NATO erők agressziót követtek el a szocialista táborral szemben, ezért a VSZ csapatai ellentámadásba mentek át", és "hipp-hopp" bekebelezték (felszabadították) Nyugat-Európa majd minden államát az imperialisták elnyomása alól.
A VSZ felsorakozott csapatai ugrásra készen álltak, kezükben volt a Conrád-féle kémbanda több páncélszekrényt betöltő okmánya azokról a telepített atomaknákról (koordinátáikról és műszaki adataikról), amelyek óriási veszteséget okoztak volna a támadó félnek, de a kémek által szolgáltatott adatok birtokában ezt a várható veszteséget minimális értékre lehetett (volna) redukálni.
Lényegében erre épült a szovjetek (VSZ) stratégiai terve, az első (meglepetésszerű) tömeges csapások (és manőverek) végrehajtása, mert szárazföldi erőik olyan mennyiségi túlsúlyban voltak a NATO erőkhöz viszonyítva, hogy a további hadműveletek sikere minden (alapos és sokrétű) számítások, valamint körülmények figyelembe vétele mellet is biztosítottnak látszott.
Miután kitudódott (Belovai révén) a Conrad kémbanda működése és az atomaknazár titkainak szovjet kézbe jutása, a szovjeteknek át kellett építeni a teljes stratégiai terveiket, amelyek részletezése és megértése meghaladja Belovait kritizálók katonai felkészültségét (beleértve Kőszeg úr "csacska" minősítését is), a VSZ-NATO konfliktus kirobbanásának elmaradásáról.
Talán elég azt ismertetni, hogy a stratégiai tervek kidolgozása, csiszolása, a benne lévő anyagok összehangolása, gyakorlatok tömegével történő ellenőrzése és módosításuk,- éveket, sőt évtizedeket vett igénybe. Nem intézhető el egy könnyed kézlegyintéssel Belovai „vállalkozása", amelyre ő is éveken át készült, mert ki kellett várni a kedvező pillanatot (lehetőséget) az eredmény biztosítására.
Az már (talán) közismert, hogy egy többmilliós létszámú, támadó hadműveletre készen álló fegyveres erő(csoport) éveken át készenlétben tartása, milyen iszonyú összeget emészt fel. Valójában ez okozta a Szovjetunió és a szocialista tábor szétesését, beleértve e fegyverkezési versenybe történt „beszállását".
Szinte félek kijelenteni, hogy Belovai István jelentős szerepet játszott a Szovjetunió felbomlásának előidézésében, illetve (valamint) a szocialista államok "padlót fogásában" is!
4/ Érthetetlen számomra Kőszeg úr elmélyült fejtegetése arról, hogy mi okozhatta Belovai Istvánnál azt, hogy szembe fordult neveltetése értékrendjével(?).
Soha nem hallottam arról, hogy mi okozhatta Marxnál, Engelsnél, Leninnél, Sztalinnál, Maonál, Ceausescunál és a többi ortodox nagyságoknál a neveltetési értékrendjükkel való szembefordulást. Megítélésem szerint,- ez a kutakodás egy tudatos vagy tudat alatti "elterelő" (értelmetlen és semmire sem vezető) okoskodás a lényegtől. Belovai az okmányok és felsőfokú katonai ismereteinek birtokában értékelte azt a veszélyt, amely hazánkat, Európát és a világot érhetné, ha bekövetkezik (a küszöbön toporgó) katasztrófa.
Ezt a veszélyt több kollégám felismerte (nevüket – engedélyük hiányában - nem kívánom leírni), de amikor óvatosan szóvá tették az 5-8 "felsőfokú" általános iskolát és "Foxi- Maxi" tanfolyamot végzett katonai főguruk előtt, akkor (idült alkoholos állapotukban) leintették az "akadékoskodókat".
Konkrét tananyagokkal és tanulmányokkal én is igazolhatom, hogy a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA) Rádióelektronikai tanszékén oktattuk és szóvá tettük azt a technikai fölényt, amellyel a NATO rendelkezik, és a VSZ csapatainak első lépcsőjében bevetésre kijelölt egységeinket (magasabb egységeinket) milyen veszteség érheti egy nyugat vagy dél-nyugat felé elindított "kalandozás" esetében. Bemutattam és igazoltam, hogy összességében, mintegy 25-30 éves lemaradásunk van a NATO rádióelektronikai harci-technikai eszközökhöz viszonyítva, és ez mit jelente egy NATO-VSZ konfrontáció esetében.
Belovai István is ezt tanulta (többek között), amikor a ZMKA-n felsőfokú továbbképzésen vett részt. Szerencsénkre és szerencsémre, a felső vezetésben lévő stratégáinkat nem érdekelték ezek a kérdések, így nem is foglalkoztak a korszerű harctevékenységek sikerét meghatározó módon befolyásoló legkorszerűbb eszközökkel, műszerekkel, berendezésekkel és alkalmazásuk kérdésével.
Nem akarom Kőszeg urat arra biztatni, hogy nagyító alá tegye az én neveltetési értékrendemmel történt szembefordulásomat, megkönnyítve a dolgát: bátorságra, az igazság feltárására és védelmére, a szakmai anyagok szeretetére, hazafiasságra, valamint az elesettek (rászorulók) megsegítésére neveltek. Belovai István ügyében is ezeket az értékeket képviselem, mégpedig kitartóan, komolyan és elfogultságtól mentesen, a rideg tényekre támaszkodva.
Tisztelettel: Bokor Imre.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
