Budapest, 2009. december 10.
az Emberi Jogok Világnapján
Tisztelt Dr. Baka András Úr, a Legfelsőbb Bíróság Elnöke!
Tisztelt Dr. Kovács Tamás Legfőbb Ügyész Úr!
Európai parlamenti képviselőként, az EP Szabadságjogi, Rendészeti és Igazságügyi Bizottságának tagjaként egyre növekvő aggodalommal figyelem a magyarországi politikai ellenzékhez tartozó Hunnia csoport ellen folyó, s igen hosszúra nyúló büntetőeljárást, amelyre hivatkozással több, mint fél éve börtönben tartják Budaházy Györgyöt s további 11 ellenzéki személyt. Nem tudok elfogadható magyarázatot találni arra sem, hogy az eljárás a nyilvánosság teljes kizárásával folyik, a fogvatartottak a sajtónak nem nyilatkozhatnak, a hatóságok ugyanis eltiltották őket ettől.
Tájékoztatom Önöket arról, hogy az üggyel összefüggésben egyre több kérdést kapok európai parlamenti képviselőtársaimtól, amelyekre választ magam sem találok. Az Európai Unióban merőben szokatlan helyzet, hogy a közéletben aktívan résztvevő, egyebek mellett korrupciós ügyeket, visszaéléseket (Sukoró, Baumag stb.) feltáró ellenzékiek börtönben vannak, s ellenük egyre zavarosabb, bizarrabb gyanúsítások alapján végeláthatatlannak tűnő büntetőeljárás folyik. Egy ilyen hír az európai demokráciákban élő emberek számára megdöbbentő, sokkoló. (Rendkívül szomorúnak tartom, hogy a "rendszerváltás" óta eltelt húsz évben a magyar embereknek az emberi jogok iránti érzékenységét oly mértékben elnyomta a hatalom, hogy mind a mai napig elmaradt a tömeges tiltakozás a 2006. óta rendszeres, megfélemlítő jellegű büntetőeljárások és szabálysértési eljárások, így a mostani bebörtönzések ellen.) A helyzet kínosságát, a most folyó elhúzódó eljárás és a bebörtönzés abszurditását tovább fokozza, hogy lemondott posztjáról és külföldi munkavállalásra készül az a rendészeti miniszter (Draskovics Tibor), aki az üggyel összefüggésben hamis bizonyítékot tárt a hatóság és a nyilvánosság elé, s akivel szemben ezért én magam feljelentést tettem.
Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Elnök Úr! Európai demokráciákban nem folynak ilyen eljárások a politikai ellenzékkel szemben, amennyiben pedig folynának (bármilyen bűncselekmény címén), akkor természetes lenne, hogy a sajtó és a nyilvánosság kiemelt érdeklődése, teljeskörű ellenőrzése mellett végeznék a hatósági (nyomozati) tevékenységet. Szó nem lehetne arról - mint a jelen esetben -, hogy az érintetteket eltiltják attól, hogy a sajtónak nyilatkozzanak.
Az Európai Parlamentben - éppúgy, mint itthon, Magyarországon - többekben felvetődött, hogy a magyar hatóságok a 2010. évi választásokat akarják befolyásolni az eljárás elhúzásával, a nemzeti érzelmű ellenzéki csoport fogvatartásával, mintegy megfélemlítve azokat, akik a közéletben, a nemzet sorsának formálásában szerepet kívánnak vállalni. Az egész ügy, a maga egészében és részleteiben egyaránt sokkal inkább emlékeztet az ötvenes évek sztálinista típusú politikai megfélemlítéseire, illetve a harmadik világ egyes diktatúráiban szokásos eljárásokra, mint az EU szellemére, az európai jogállamra és demokráciára. (Utalok itt például arra, amikor símaszkos kommandósok 50-60 fős tömege rohanta le sorra a gyanúsítottak rémült hozzátartozóit "házkutatás" címszóval, a csengőfrász jelenségét megidézve.) A diktatúrákra jellemző, hogy a hatóságok bizarr történetekkel rémisztgetik a lakosságot, minden bizonyíték nélkül veszedelmes terroristáknak állítják be a Hunnia csoport tagjait - s a másik oldalt, a fogvatartottakat elhallgattatják, megtiltva számukra, hogy a sajtónak nyilatkozzanak. Hallott-e már demokráciáról és jogállamról, esetleg emberi jogokról az, aki ilyen döntést hoz 2009-ben Magyarországon?
a bebörtönzött ellenzéki személyek elhallgattatását, s követeljék, hogy a fogvatartottak végre megszólalhassanak a nyilvánosság előtt! A fogvatartottak elhallgattatása nem "csupán" az ő emberi jogaik semmibevételét jelenti, hanem a sajtószabadság, a gondolatközlés szabadsága, a szólásszabadság felcserélését az ötvenes évek szellemére és gyakorlatára.
Mindezekre tekintettel kérem Legfőbb Ügyész Urat és Elnök Urat, hogy a nyilvánosság előtt szíveskedjenek választ adni a következő kérdéseimre, annak érdekében is, hogy az Európai Parlamentet tájékoztatni tudjam.
Emlékeztetem Önöket arra, hogy az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 17.§ a következőképpen rendelkezik:
"Az állami szervek kötelesek az Európai Parlament képviselői részére a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni."
Kérem, szíveskedjenek tájékoztatást adni arról, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok európai normarendszerével hogyan egyeztethető össze, hogy ellenzéki személyekkel szemben zajló büntetőeljárásban a fogvatartottak a nyilvánosságtól teljesen el vannak zárva, a sajtónak nem nyilatkozhatnak? Mi szükség van erre, s mikor kívánnak a hatóságok változtatni a helyzeten? Mikor érvényesülhet újra a sajtószabadság, mikor adhat Budaházy György és a többi fogvatartott interjút a sajtónak?
Meddig fog tartani még a büntetőeljárás, tekintettel arra is, hogy a törvény szerint a nyomozás általános határideje két hónap, amelynek most a négyszeresénél tartunk?
Mi szükség van arra, hogy Budaházy Györgyöt és a többieket még mindig előzetes letartóztatásban tartsák, miközben az ügyben láthatóan semmi előrelépés nem történik, s a tehetetlenséget bizonyítékok helyett egyre bizarrabb újabb cselekmények felsorakoztatásával leplezik? Meg tudják-e győzni valamivel azokat, akik úgy látják, hogy a hiányzó - nem létező - tárgyi bizonyítékok pótlására beismerő, illetve terhelő vallomásokat akarnak elérni a bebörtönzöttek részéről, s ezért tartják őket ilyen hosszú ideje fogságban, ún. "négyes fokozatú őrizetben", egyebek mellett igen megalázó módon kéz és lábbilincsben szállítva őket, gyermekeiket a ritka látogatások alkalmával is símaszkos kommandósok hadával rémisztgetve?
Várható-e, hogy az ügyben érintett kisgyerekek jogai érvényesülnek, s ilyen hosszú idő után végre - Karácsony közeledtével - viszontláthatják szüleiket?
Várom mielőbbi megtisztelő válaszukat!
Tisztelettel:
Dr. Morvai Krisztina,
EP képviselő/Jobbik
