Von: Siklósi András
Gesendet: péntek, 2009. december 25. 17:53
An: Kutasi József
Betreff: Új anyagok
Kedves Jóska bátyám!
Mindenekelőtt neked és szeretteidnek kegyelemteljes, örömökben gazdag karácsonyt és boldog, eredményes új esztendőt kívánok! A Magyarok Istene áldja meg egész nemzetünket s minden jóravaló tagját!
Két írást és két verset küldök ezúttal, ill. lapom, a Tárogató hirdetését. Ebből a közérdekű levél és a hirdetés azonnal közölhető, viszont az újévi köszöntőm (s a hozzá csatolt versek) csak 30-án este vagy 31-én reggel.
Köszönettel és baráti üdvözlettel András
Siklósi András
(A HunHír.Hu munkatársa)
Megkerülhetetlen feladatunk a nemzetvédelem
(Komoly újévi köszöntő magyar véreinknek)
1100 éve (a honvisszafoglalás óta) vívjuk élethalálharcunkat a Kárpát-medencében. Mohácsig meglehetősen sok, azóta egyre gyérebb sikerrel. A hajdan legyőzhetetlennek tartott, mindenütt respektált, nagyhatalmú magyarságot lassan csodaváró, elbizonytalanodó és önmagából kiforduló páriává pofozták. Idegen saruk, bocskorok és csizmák taposták földünket, barbár nyilak, kardok, ágyúk és tankok ontották vérünket. De jöttek ide „békés” bevándorlók, messzi vidékekről elűzött menekültek is. Akiket mi válogatás és minden hátrányos nemzetiségi, faji, vallási megkülönböztetés nélkül befogadtunk, s akik akadálytalanul fejlődtek, növekedtek a mi rovásunkra. Akik csak otthont kerestek nálunk, de hazájuknak ritkán vallották ezt a tündöklő országot. Akik 1848-ban is föllázadtak ellenünk, 1918-20-ban pedig éhes fenevadként haraptak a testünkbe. Étvágyuk azóta is csillapíthatatlan: ha tehetnék, teljesen fölosztanának bennünket, de elszakított testvéreinket mindenképpen meg szeretnék semmisíteni. Tragikus, hogy a nyugati államok is inkább ellenünk vannak. A „keresztény” világnak tett jószolgálatainkat gyalázkodással, háborúkkal, hideg közönnyel viszonozták. Elképzeléseikbe sehogy sem illik egy erős Magyarország. Ezért most is a pusztulásunkra törőket támogatják, külső ellenségeinket és belső árulóinkat pártfogolják. Aligha sírnának, ha hazánk örökre eltűnne a térképről, s a magyarság totális fölégetése hamarosan befejeződne.
Ez a példátlan genocídium, ez a fizikai és kulturális népirtás az ezredfordulós „egységes” Európa s az egész globalizálódó világ legnagyobb szégyene. Trianon csak végromlásunk kezdete volt. Azóta határainkon kívül és belül gyilkolnak bennünket fegyverrel, gazdasági, politikai, szellemi és morális eszközökkel. Marxizmussal, internacionalizmussal, ateista álliberalizmussal és kozmopolitizmussal, adósságcsapdával, nyelvtörvénnyel, történelemhamisítással, prostituálódott sajtóval és oktatással, rasszistázással, nihilista szektákkal, kultúrszeméttel és abortusszal. Nem válogatnak különösebben: minden jó, amivel a vesztünket okozhatják. Egyedül vagyunk, ellenséges országok szűkebb és tágabb gyűrűjében. Rohamosan fogyunk, sorvadunk, mérgeződünk. Fél lábbal a sírban, a pokolban élünk. És még tudomást sem veszünk, vehetünk róla, mert esetleg mások „kifinomult érzékenységét” sértené. A mi érdekünk persze senkinek sem fontos. Sajnos a tönkretett, hentesbárddal földarabolt, reményt vesztett magyarság zömének is egyre kevésbé.
Kötelességünk tehát, hogy föltárjuk a kendőzetlen valóságot, és megállítsuk e szörnyű kór terjedését, amíg még nem késő, amíg még lehet. Vagy visszafordíthatatlanul az indiánok sorsára jutunk. Föl kell ráznunk a fásult, kómában fetrengő nemzetet! Meg kell lelnünk a kiutat ebből a kilátástalan helyzetből. Pártharcok helyett a szétforgácsolt magyarságot a döntő sorskérdésekben szilárdan összetartó, cselekvőképes, feddhetetlen hazafiakat kell keresnünk. Korszerű, vonzó programot kell adnunk, ki kell aknáznunk fölemelkedésünk esélyeit és lehetőségeit. Ki kell zárnunk a magyarság köréből mindazokat, akik bizonyíthatóan a nemzet leépítésén fáradoznak! Környezetünkkel szemben lehetőleg barátságos, de a magyarságnak határozottan elkötelezett politikát kell folytatnunk. A gazdaság, a pénz- és hitelrendszer s a szociális problémák rendbetétele igen lényeges, de sokkal előbbre való a puszta életünk megmentése, a magyar kultúrfölény s a nemzeti erkölcs megőrzése a mindent letaroló, mohó sáskarajok áradatában.
Közel 500 éves hódoltság után egy valóban szabad, emberi légkört kell teremtenünk. Vissza kell szereznünk önbecsülésünket, eltiport jogainkat az egész Kárpát-medencében. Ehhez viszont egy éber, fegyelmezett, egészséges és aktív magyarság szükséges; olyan hivatástudattal, bölcsességgel és hősiességgel megáldott vezérekkel az élen, amilyen Atilla király és Árpád nagyfejedelem volt. A magyar megújuláshoz, sérelmeink kiküszöböléséhez csak lángoló hittel s reménykedéssel, lebírhatatlan történelmi és nemzettudattal láthatunk hozzá.
Sok évezredes hagyományaink, elvitathatatlanul ősi eredetünk, a Vérszerződés s a dicsőséges államalapítás szellemétől fölvérteződve és megtisztulva, a Szent Korona védő-integráló hatalmában s Boldogasszony Anyánk segítő szeretetében bizakodva készüljünk föl a roppant energiát, halálos elszántságot, számtalan áldozatot követelő nemzetmentésre és országépítésre. Üres hőzöngés és jelszópuffogtatás helyett álljunk ki végre a harcok mezejére, ahol – a költővel szólva – „a legkülönb, aki bátor, s csak egy különb van, aki bátrabb”!
E szívből jövő gondolatokkal kívánok boldog(abb) új esztendőt minden tisztességes honfitársamnak, bárhol is éljen a nagyvilágban. Ürítsük poharunkat Magyarország föltámadására! Isten óvja minden lépésünket!
| Siklósi András versei Kiáltás szilveszter éjszakáján Csodát remélve ebsorsunk ketrecében igyunk egy kortyot a bátorság borából Őrködj ne aludj elárult beteg népem és ne rettegj soha a halál csókjától Otthonunk hazánk maholnap összeroskad s bitangmód éhbérért robotolunk magunk Vérünk és jövőnk áldozzuk gyilkosoknak s míg ők tobzódnak mi bénultan hallgatunk Millió szív dobol riadót testvérek Lobogjon a zászlónk Áldás a magyarra Daliás lelkünkben szülessen új ének: váltson meg a világ legszebb forradalma Elég a rabságból Vár egy méltóbb élet Nagy Isten segíts hogy rátaláljunk végre Győzzünk le űzzünk el minden ellenséget s keressünk gyógyulást a sok szenvedésre Jöjj el szabadság lázadók üdvössége Tanácsok honfitársaimnak Catullus a római költő így írt: gyűlölök és szeretek Konfucius a kínai bölcs szerint: csak az szerethet igazán aki gyűlölni is tud Ellentétek mozgatják a világot: derűre ború jön egészségre betegség aszályra árvíz déli verőfényre sötét éjhomály Az angyalokkal ördögök birkóznak élet és halál együtt vet s arat Ugyanaz a kéz simogat vagy fenyít egy testben lüktet áldás és átok Csak a mi népünk nem gyűlöl senkit Emiatt gúnyolják híres jámborságát s ezért támadják fönnállása óta ezért fogyatkozik gyöngül 500 éve emiatt tépték szét örökös hazáját s zuhant immár tátongó sírgödörbe Vessünk véget ennek másképp kell gondolkodnunk eztán Nem ölelhetjük keblünkre zsarnokainkat hóhérainkkal szembe kell szállnunk csak azt pártolhatjuk aki nekünk is jót akar Ismerjük meg az indulat a harag s a düh ízét köpjük le a besúgót ítéljük el a rablót kövezzük meg az árulót kössük föl a gyilkost intézzük el a nemzet ellenségeit Derék magyarom ne légy bamba birka tanulj meg gyűlölni is Szükséged lehet rá megmaradásodhoz hiszen családot becsületet menthet s visszavívhatja elorzott kincseid Bocsáss meg az ellened vétőknek ha gazságukat őszintén megbánják és sérelmeidet készek orvosolni Ám a nemzetrontóknak országhódítóknak sohase kegyelmezz s ne kíméld a Sátán hazug prófétáit Ne füstölögj ok nélkül |
Megjelent a TÁROGATÓ
2009. szeptember-októberi (58.) és november-decemberi (59.) száma
Ízelítő a tartalomból:
– Magyar örömünnep Bösztörpusztán – ürömmel keverve
– Figyelmeztető levél a magyarországi zsidóságnak
– Horthy vitézavató beszédei
– Epilógus – „pogány” magyarok a „keresztény” Európa védelmében
– A válság megoldása
– Trianon – a Versailles-i békeparancs
– Az MNSZ kiáltványa a Nemzethez
– Adalékok a cigánykérdéshez
– Zuhanásban
– Sátán, el a kezekkel a Szent Koronától!
– Halottak napjára
– Egyházról, hitről, magyarságról
– Mégis mienk marad a makói gázkészlet?
– A zsidókérdés a múltban és a jelenben
– „Tegyétek azt, amit Jézus mond!”
– Adventi gondolatok
– Magyarország zsidó gyarmat!
– Egy fényes gomb
– A Magyarok Szövetsége kiskátéja
– Sokan voltunk
– Liberálisok
– Olvasóink írták, küldték
– Hazafias töltésű versek klasszikus és kortárs irodalmunkból
A Turul Szövetség kiadásában tízedik éve (2 havonta 32-40 oldalon) megjelenő bátor hangú, kiváló szellemiségű nemzetvédelmi és kulturális folyóirat előfizethető (belföldre 4000 Ft/év, megszállt területeinkre 5000 Ft/év, az emigrációba légipostával 40 euro/év) a főszerkesztőnél az alábbi címen:
vitéz Siklósi András, 6723 Szeged, Becsei u. 3.; tel: 62/890-564 és 20/443-1830; e-mail: siklosi.andras@tvnetwork.hu
(A szükséges összegek feladhatók belföldi postautalványon, vagy levélben elküldött bankgaranciás valutacsekken.)
Ismerkedjen meg Ön is a Tárogatóval! Olvassa el szerzőink remek írásait, melyek kivétel nélkül a magyarság megmaradását és lelki-szellemi épülését segítik; ugyanakkor kendőzetlen őszinteséggel az igazságról, a szabadságról s az örökkévalóságról szólnak. Amit mások bármi okból mellőznek vagy elhallgatnak, mi azt is közöljük. Nálunk nincs „üresjárat”, sem „megfelelési kényszer”, nem ismerünk tabukérdéseket. Rendelje meg még ma lapunkat, és töltse idejét társaságunkban! Garantáltan hasznos, érdekes olvasmányokban lesz része.
Siklósi András
Közérdekű válasz a CSzSz megkeresésére
Tisztelt leendő Civil Számvevőszék!
Átnéztem a honlapjukon (www.civilszamvevoszek.hu) található bemutatkozást, ill. a feladatokat, terveket vázoló írásokat. Ezek fényében (nem kitérve a gyakori nyelvtani és stiláris hibákra!) a fölajánlott szavazáson túl néhány megjegyzést, javaslatot szeretnék tenni, persze korántsem mindenre kiterjedően. Előrebocsátom, hogy megértést tanúsítok a most alakuló, még kiforratlan szervezetük gyermekbetegségei iránt, s kezdeményezésüket pozitívan, jóindulattal szemlélem. (Internetes szavazatomat is ennek szellemében adtam le.)
1.) A már létező Állami Számvevőszék (ÁSZ) mellett nem szerencsés hasonló néven (Civil Számvevőszék – CSzSz) egy „civil változatot” is meghonosítani; azért sem, mert előbbinek főként csak az anyagi ügyek vizsgálatára, ill. az ilyen jellegű visszaélések, panamák kinyilvánítására van viszonylag csekély (döntő következmények nélküli) lehetősége. Helyesebb az alakuló szervezetet „Civil Számonkérőszék”-nek (CSzKSz), vagy ha ez néhány helyen visszatetszést keltene (szerintem indokolatlanul!), akkor „Civil Ellenőrzőszék”-nek (CESz), esetleg „Civil Felügyeleti Bizottság”-nak (CFB) nevezni. Ezek bármelyike azért is jobb, mert tevékenysége az élet s a politika minden szegmensére kiterjeszthető; vagyis a korrupciós bűnökön kívül más nemtelen összefonódásokat (pl. a szabadkőművességhez, ill. a „láthatatlan” háttérhatalomhoz, a hazai és idegen titkosszolgálatokhoz stb. fűződő bármilyen viszony), magyarellenes megnyilvánulásokat (pl. zsigeri gyűlölködés, történelemhamisítás, öntudatunk mérgezése), romboló erkölcsi, kulturális és egyéb jelenségeket is föltárhat, konkrét csoportokhoz, személyekhez kapcsolva.
2.) Illő lenne a vizsgálatokat kivétel nélkül minden párt összes (régi-új) jelöltjére kiterjeszteni, azaz tüzetesen áttekinteni előéletüket, korábbi közszerepléseiket, a nyilvánosságra tartozó kapcsolataikat; s ezek regisztrált hozadékait a nemzet számára elérhetővé tenni, sőt az egyes egyéni és listás jelöltek esetleges alkalmatlanságát nyomatékosan kifejezni. Ezeket föltétlenül, hitelt érdemlően (dokumentumokkal alátámasztva!) meg kell tenni, mert egyébként a szervezetük súlytalanná, komolytalanná, üres gittegyletté válik, vagyis kitűzött céljait nem érheti el. Tehát nemcsak a jelöltek (majd a befutottak) választott testületekbe, bizottságokba való méltatlan bekerülését kell megakadályozni, hanem már parlamenti (önkormányzati) képviselővé emelésüket is! Mindehhez nagyszámú és hozzáértő, valamint felelős(séget vállaló) civil apparátusra, ill. hatékony és becsületes sajtótámogatásra van szükség. A tájékozott (tájékoztatott) közvélemény erejével kényszeríteni kell a pártokat, hogy megkérdőjelezhető „sötét lovakat” el se merjenek indítani a választásokon! Igen fontos leszögezni, hogy az ún. „kettős vagy többes állampolgárok” (pl. magyar-izraeli-amerikai), akiknek hazája és identitása bizonytalan – s ebből következően könnyűszerrel külföldi vagy multinacionális hatalmi játszmák, gyalázatos alkuk eszközeivé válhatnak –, semmilyen közéleti és közigazgatási tisztséget ne tölthessenek be Magyarország területén! (Ennek elfogadása vagy megtagadása akár vízválasztó is lehet a CSzSz harcosságát, nemzeti megalapozottságát illetően.)
3.) Az ország húsbavágó dolgait intézni akaró politikusokkal, leendő vezetőkkel szemben szigorú követelményeket kell megfogalmazni (nem csupán bátortalan, bármikor lesöpörhető „elvárásokat”); s ezek megszegése, ill. a jelöltek bizonyíthatóan kárt okozó viselkedése esetén valamilyen formában garanciákat kell kapnunk elmozdíthatóságukat, visszahívhatóságukat, büntethetőségüket illetően. Kevés, ha az „amortizálódott” (pl. hazaárulóvá, tudatos nemzetrontóvá vált), lelepleződött (volt MSZMP-tagok, munkásőrök, elhárítási alkalmazottak, közbűntényesek stb.) személyekre nem szavaznak a CSzSz szimpatizánsai; hanem ezek örökös kizárását a közéletből törvényes úton is meg kell teremteni! Ugyanakkor senkivel szemben nem lehet akadály az, ha bizonyos idegenszívű maffiózók „rasszistának, antiszemitának, szélsőségesnek” bélyegzik (többnyire csúful megrágalmazva!); éppen azért, mert őszintén fölvállalják a magyarság valódi érdekeinek és értékeinek szolgálatát. Ha egy-egy társulat (párt) testületileg megtagadja a civilekkel való együttműködést, akkor nekünk szintén testületileg kell őket elutasítanunk; míg egyébként csak azokat az egyéneket, akik a mindenre kiterjedő „átvilágításra”, ill. írásbeli szerződésre nem hajlandók. (Tán fölösleges megemlítenem, hogy a civil szféra is csak feddhetetlen, tárgyilagos mérlegelésre képes, morálisan kifogástalan embereket helyezhet az ellenőrző funkciókba, mert különben előáll a „bagoly mondja verébnek” klasszikus esete.)
4.) A betöltendő pozícióktól függő, kötelező közép- vagy felsőfokú végzettségen túl bevezetendő közigazgatási versenyvizsga letételét abszolút helyesnek és üdvözlendőnek érzem; hiszen sorsunkról nem dönthetnek laikus, szakmailag avatatlan fontoskodók, de hazug szélhámosok, vagy akár jóhiszemű ostobák sem. Kifejezetten tetszenek a politikusokkal szembeni fenntartásaik, továbbá választási alapelveik is; utóbbiak közül különösen azok, melyek szerint egyáltalán nem marasztalhatók el, akik megfelelő pártok és jelöltek hiányában nem vesznek részt a (durva csalásokkal fűszerezett! – kiegészítés tőlem) választási komédiákban, vagy éppenséggel áthúzzák a szavazólapokat, tiltakozásuk és elutasításuk jeléül.
(Én már 15 éve hirdetem ugyanezt – meglehetősen nagy értetlenséget és ellenszenvet kiváltva –; sőt mindig hozzáteszem azt is, ha sikerülne elérni a választások legalább 80-90 %-os bojkottját, akkor – legitimitás, tehát érvényesség és eredményesség híján – azonnal „békésen” megbukna az egész neoliberális, neokohnzervatív bagázs, s végre érvényesülhetne a népfölség eszméje, azaz a közvetlen, idegen befolyásoktól mentes népakarat (kb., mint az 1956-os munkástanácsokban). Ami messze nem azonos az önök által preferált „részvételi demokráciával”, mely nálunk alighanem megvalósíthatatlan; részben a lakosság kifosztottsága, fásultsága, félrevezetettsége miatt, másrészt a „politikusok” hideg közönyéből és önzéséből fakadóan, legfőképpen pedig a torz, bebetonozott, rabszolgatartó rezsim által megnyirbált és elszabotált népi jogosítványok nélkül. Jómagam 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is tüntetően távol maradtam mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választásoktól, kivéve a NATO és EU elleni, valamint a kettős állampolgárság melletti népszavazásokat, melyeket nemzetstratégiai szempontokból és lelkiismereti okokból nem mellőzhettem.)
Szilárd meggyőződésem, hogy a demokrácia minden változatának világszerte bealkonyult, s hazánkban is badarság erőltetni. Sokkal bölcsebb volna ismét bevezetni helyette az évezredeken át kiválóan működő, ősi hagyományainkon és történelmi Alkotmányunkon (a vérszerződéseken, majd a Szentkorona-eszmén) nyugvó, hierarchikus felépítésű, tekintélyuralmi rendszert (nem diktatúra!), melynek mai formája egy korszerűsített (pártokat betiltó!) alkotmányos királyság lehetne. (Sejtem, hogy erre sokan felhördülnek, ám fütyülök rá, ha ezzel a magyarság visszatalálna régi önmagához, s egyúttal hosszú távú megmaradását, fejlődését is szavatolhatnánk vele.)
5.) Hangsúlyozom továbbá azt is, hogy a CSzSz által javasolt feltételek és játékszabályok többségét csupán a jelenlegi (még meg nem változtatott) rendszer keretei közt és szűk mozgásterében tudom elfogadni; hiszen a nemzetnek elkötelezett hazafiak egyik fő törekvése éppen e bukott, kivénhedt struktúra és mostani „szövetségesi kötődéseink” (nevezhetem gyarmati függőségnek is!) megsemmisítése, ill. az immár két évtizede tomboló álságos demokratúra fölváltása egy tisztességes, használható, gyökeresen magyar-érdekű, biztonságos renddel és államformával. A jövőben elképzelhetetlen bármiféle politikusi attitűd, ami szerint valamely hitvány, olykor végzetes cselekedet „törvényes ugyan, noha nem egészen etikus”. Megette a fene az olyan jogrendszert és Alkotmányt, melyek köszönő viszonyban sincsenek a jó erkölccsel, a közjóval, a társadalmi igazságossággal és szolidaritással; s a pillanatnyi (magán)érdekeknek megfelelően bármikor retorzió-mentesen kijátszhatók („joghézagok, kiskapuk” és hasonló baromságok mentén).
Befejezésül még annyit, hogy örülnék, ha megfontolnák a fönti véleményemet, s annak egyes pontjait a gyakorlatban is hasznosítanák a politika fölötti civil kontroll kidolgozásában. Munkájukhoz kellő elszántságot, képzett, gerinces honpolgárokat és fölvilágosult, aktív tömegbázist, valamint kézzelfogható eredményeket kívánok valamennyiünk javára. Amennyiben igénylik (s megtapasztalom, hogy a helyes irányba indulnak), alkalmasint magam is szívesen a segítségükre leszek egy-egy probléma elemzésében és/vagy megoldásában, ha időm és lehetőségeim engedik.
Boldog(abb) életet, valódi nemzeti újjászületést s a magyarok sajátos küldetéséhez méltó szebb jövőt mindnyájunknak!
Üdvözlettel vitéz Siklósi András,
a Tárogató főszerkesztője, a Turul Szövetség elnöke s a HunHír.Hu munkatársa
(Szeged, 2009. december 23-án)
