Von: Apu Lengyel
Gesendet: vasárnap, 2009. december 13. 15:15
An: Kutasi József
Betreff: ÜNNEP ELŐTTI FELHÍVÁS
ÜNNEP ELŐTTI FELHÍVÁS hogy karácsony után a feltámadás is eljöhessen
A karácsony a szeretet ünnepe - mondják - és közben némelyek gyűlöletet szítanak.
Papok jelentős része minden módon ellenzi, hogy keresztény és keresztyén magyarok vallásuk jelképének közelében elmélkedjenek az esztendő egyik legnagyobb ünnepének üzenetéről.
Közszolgák, hatalmukkal visszaélve ócsárolják a keresztet, és megtiltják közterületen felállítását. Indoklásukat a darwini rendszerbesorolás szerint emberek közül valónak nem lehet tekinteni. Úgymond beszélő vegyületek.
Most teljesen mindegy, hogy ki és melyik szervezet hívja fel a figyelmet az ünnepre ilyen módon. Az üzenet lényege, hogy ne csupán az adósságig őrjöngő vásárlási agyrohammá süllyedjen a Szent Karácsony.
„Vásárolj! Vásárolj! Nincs pénzed? Nem vagy ember?" Ez a reklámok ünnepi üzenete. Mocskos és aljas üzenet, ha meggondoljuk, hogy a karácsonyi fenyőállítás is csekély történeti múltra vezethető vissza, miközben hatalmas üzletté nőtte ki magát a különböző fafajtákkal kereskedés. Csillogó, energiapazarló fényűzésbe torkollik a díszítés. Minden csakis az üzletről szól az utcán.
És akkor jön néhány ember, akik azt mondják, hogy ne így! Ember! Állj meg egy pillanatra, egy percre! Vess egy pillantást a mécsesek lángjára, és gondolkozz el azon, mit is jelent számodra valójában a Fény születésének ünnepe.
Jól esik ilyen meg-megálló emberek között elgondolkodni.
Majd szólnak tiltó szavak, becsmérlőn, aljasul röhögve, hiszen hatalmukban áll - még. Azt mondják, kuss legyen magyar, neked itt nincs helyed.
Kérdés: és a Nyugati pályaudvarnál ők hol voltak?
Gondoltam egy nagyot és merészet. Megfogalmazódott bennem egy felhívás a keresztény és keresztyén magyarokhoz.
Kedves Magyar Testvéreim!
A magyar országgyűlés háza előtt idén is ott áll a mindenki fenyőfája. Ki állította azt oda? A válasz egyszerű. A magyar társadalmi értékrendet ellenző és minden eszközzel erőszakosan elnyomó erők tették azt. A mi ünnepünk nekik fenyőünnep, minden szentség nélkül.
Nekünk nem kell fűrészt vagy baltát ragadni! Egyszerűen ne menjen oda senki! Senki!
Mindenhol az országban, ahol a fennálló hatalom rendez karácsonyi ünnepséget, tartsuk távol magunkat attól. Szennyessé igyekeznek tenni ismét legszentebb ünnepeink egyikét a bitorlók.
Elég volt a gyalázatból! Elég volt a tiltásokból! Elég volt a papok hajlongásából a hatalom felé!
Még a kerámia figurák is belépirulnak a betlehemi jászol körül. De a papok egy része ezt nem látja. Vakok ők, vezetni alkalmatlan békepapok. És ezen a helyen cseppet sem érdekel, hogy az illető az egyházi hatalmi rendben milyen helyzetben van. Rosszabbak, mint a vörösök, az idegenből idetelepülni szándékozó, illegálisan özönlő megszállók. Mert egyetlen jószágukat meg nem védik. Egyetlen bárányuk oltalmukat nem élvezi.
Papok és párttitkárok a sokgyertyás táncokon, ott vigadoznak rendszerük koldusai szeme előtt. Azok előtt ülnek idegen ünnepet, akiknek zsírjából oroztak, és akiket juhszélre penderítettek, vagy árokba rugdaltak. Kilövették a szemüket, telehazudták minden percüket. S most ráfér az arcukra előttük idegen táncot járni.
Ők nekünk semmit meg nem tilthatnak, mert szóra sem érdemesek. Senkik!
Ünnepeljünk Magunkfajtákként! A Csend legyen békénk záloga és üzenetünk a tavaszi földindulásra, hogy ezek a tévelygők mind eltűnjenek végre valahára. Ezektől bűzlik az ország. Ezek zálogosították volna a Magyar Szent Koronát. Ezek verték szét a magyar egészségügy maradékát az szdsz vezetésével. Ezek adták fel a honi védelem utolsó alakulatait, miközben idegen földön lövetik a magyar katonákat. Ezek tették tönkre az oktatási rendszerünket az szdsz vezetésével.
Mi kell még ahhoz, hogy soha többé semmilyen formában ne vállaljunk ezekkel sorsközösséget? Mi kell még ahhoz, hogy üzletekben ne szolgálják ki őket, mert ott legyen mindnek a képe a bejáratnál, mint az utálatos kép.
Ha a franciák meg tudták tenni a második világháború után, hogy a nemzet egységesen kiközösítette a náci megszállókkal együttműködőket, akkor mi is megtehetjük. Mi is alkalmasak vagyunk arra, hogy naponta fordítsunk hátat nekik látványosan és nyilvánosan, minden adódó alkalommal.
Ne fogadja senki a köszönésüket! A kötelező hivatalos érintkezésen kívül egy betűt ne beszéljenek velük többet! Üzletekben ne szolgálják ki egyiket sem.
Hány arcunk legyen még, mondjátok magyar testvéreim? Minden porcikánkat végigverték már! Legkisebb pénzünket dédunokákig zálogba verték, hogy az angyalok igén is jelzálog van.
Mostantól senki ne bocsátkozzon hitelfelvételbe! Senki ne vásároljon szocialista vagy szabaddemokrata által tulajdonolt és vezetett üzletben vagy cégektől semmit. Nem kell! Rohadjon rájuk minden portékájuk! Senki ne vásároljon a nagy áruházláncokban és külföldi kereskedőtől semmit! Tavaszig majd csak kihúzzuk valahogy, utána meg már nem kellenek senkinek. Mert semmirekellők.
Ezek hozták ránk a munkanélküliséget a szálláscsinálóikkal együtt. Lerohasztották a magyar könnyűipart, a mezőgazdaságot aljasul negyede eu-s támogatásnak vetették alá, mint amit a nyugatiak adnak saját gazdáiknak. Ez önmagában hazaárulás, bárki készítette elő tárgyalásra és írta alá azt a szerződést.
Egy pohár vizet ne kapjanak sehol a hazában a haza veszejtői és kiárulói! Irgalom nélkül! Amint mértek nekünk, úgy kapják vissza! Tisztességes kamattal persze, amiről nem is álmodnak. Ez a kamat pedig a jog minden felhasználható eszköze legyen. Szintén irgalom nélkül. Ha egy lopásért három év jár, öt lopásukért tizenöt év járjon nekik. Kíváncsi lennék nyugodt karácsonyuk lesz-e ilyen tavasznak nézni elé?! Mert ez jár nekik! Se több, se kevesebb. De ez kijár.
Zárszónak pedig még valamit el kell mondani. A Karácsony bennünk lesz ünnep, de ők ezt nem tudják. A mammon rabjai belülről olyan üresek, mint a vörös fóliába göngyölt csokoládé mikulás. Nekik azok a karácsony hangjai, ami a zsebükben csörög és bankó meg részvény zizeg.
Elszántság, és következetesség kell hozzá, de sikerre vihető a teljes ellehetetlenítésük. Akkor kihez fognak szólni? Maradék mára már jócskán éhező nyugdíjasaikhoz? Esetleg a kezdetben életükért rablást és lopást életformának választókhoz? Szadeszos böfögés szerint megélhetési bűnözőkhöz? Mert milyen belügyminiszter az olyan, aki ezt a kifejezést rendszerbe állítva a békétlenség magvát paszírozza a magyar jogrendbe? Egy nevenincs a szétesett szemkilövetők közül!
Nincs és nem is lesz békesség, amíg ezek az ország rontók bitorolják a hatalmat! Tavasszal, ha addig békében képes elevickélni valahogy ez az ország, mindenkinek kötelessége lesz elmenni és ellenük szavazni. Elemi kötelessége minden magyarnak legalább ezzel az egyszerű és békés módszerrel végleg láncra verni minden vörös és liberális fosztogatót, hogy soha többé ne láthassák az Isten szabad egét. Közöttünk legalábbis nem!
Ferencváros, 2009. december 13.
Lengyel Károly
