*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Az álom
"Ha egy katona, aki vezető pozícióba jut, csak a katonai feladatának végrehajtását tekinti kötelességének, anélkül, hogy a nemzet előtti felelősségére gondolna, gyengeségről és feladatának meg nem értéséről tesz tanúbizonyságot!" (ah)
Álmodtam. Tüntetésen voltam. Olyanon, amilyenben még nem volt részem. Az ország egész népe tüntetett. Ott, ahol élt, ahol lakott. Nem vonulgatott, nem hallgatta a szónokokat, hanem tette a dolgát mindenki. Hozzájárult cselekedetével - erejének, lehetőségének, tehetségének megfelelően - a nagy egészhez.
A városi villamosoknak pont egy-egy nagy forgalmú kereszteződésben durrant ki a kerekük. A buszoknak épp ott akadt le az áramszedőjük, amikor kifordultak a megállóból ezáltal elfoglaltak két forgalmi sávot. A trolik alól - a forgalom szempontjából - szintén a legrosszabb helyen fogytak el a sínek. A metró, meg sem nem találta az alagutat.
A vasutas betartott minden szabályt, ezért aztán nem tudtak elindulni a vonatok, mert semmi nem felelt meg rajtuk a forgalom biztonsági előírásoknak. A sorompó sem működött, a váltó se állt át.
Amint a paraszt végzett a földjén a tavaszi munkálatokkal, játékos könnyedséggel beszántotta még keresztbe a területéhez legközelebb eső főközlekedési útvonalat és/vagy ottfelejtett az úton keresztbe a pótkocsiját egy rakomány trágyával.
Az építőiparos szállítóeszközök egy-egy rakomány sóder leborításával dugaszolták be az autópályák ki és bevezető szakaszát. Ugyan ezen ok miatt állt le a Nullás is.
A fővárosi hidak mindegyikén, oda-vissza, műszaki hibás autók tucatjai vesztegeltek, míg az Alagútban kiesett kerekű járművek tartották fel a forgalmat.
A bankban dolgozó nem vett át és nem adott ki pénzt. A hivatalnok számítógépe valamitől mindig lefagyott.
Akinek módjában állt, ott kapcsolta le a villanyt, ahol egyébként szükség lett volna rá, ahol meg a sötétség rejtekében bíztak, ott világosság gyúlt.
A tűzoltó nem a szakmai analfabéta parancsnokának parancsát teljesítette, és nem a katasztrófát védte, hanem az értéket, az életet.
A rendőr is sztrájkolt, ezért aztán a bűnt üldözte és nem azt védte. Azt a feljebb valót, aki a nép ellen adott ki harci parancsot, azt nemzet és hazaárulás címén azonnal letartóztatták az alacsonyabb rangúak.
A katona felismerte, hogy hazánkat már nem csakhogy elfoglalta, hanem már be is lakta az ellenség, és felvette ellene a harcot. Bal karjukon viselt nemzeti színű szalaggal jelezték, hogy a Nemzet oldalán állnak.
Határzár volt földön -,sínen, vízen és levegőben. Az országból semmi, és senki nem mehetett ki, ellenőrizetlenül semmi és senki nem jöhetett be.
Határainkat kívülről az elcsatolt országrészek magyarjai, belülről Kishazánk fiai védték.
Nemzetünk javait elkótya-vetyélő, hazánkat idegen kézre átjátszó árulói, az ország Házában rekedtek és várták sorsuk beteljesülését. Nem érezték jól magukat, mert a komfort zónájuk sérült. Nem tehették azt, amit eddig, vagyis bármit. Be lettek zárva az arany kalitkájukba.
Nemzetünk hadra fogható férfi ereje egytől-egyig tisztában volt az 1907-ben elfogadott, napjainkban is hatályos, hadijogi tárgyú hágai egyezmény, első cikkelyében foglaltakkal, amely a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól szól.
Az alábbi információt a különféle gárdista alakulatok, fél katonai szerveződések, a polgárőrök tagjai, a betyárok, huszárok, íjászok, vadászok és tettre kész egyének, megértették, megtanulták, jól az emlékezetükbe vésték, álmukból felverve is betéve tudták, az ismeretanyagot szájról-szájra továbbították.
A haditörvények, - jogok és - kötelességek nemcsak a hadseregre érvényesek, hanem a milíciákra és az önkéntes alakulatokra is (!), ha a következő feltételeknek megfelelnek:
1. Ha olyan valaki áll az élükön, aki felelős a beosztottaiért.
Tudták, hogy a Magyar Nemzeti Hadsereg élén - aminek minden nemzetéért tenni akaró hazafi automatikusan a tagja - van ilyen személy.
2. Ha meghatározott, távolról felismerhető jelzést viselnek.
Mindenki a bal karján nemzeti színű szalagot viselt, mert tudták, hogy ez az előírt szabálynak tökéletesen megfelelt.
3. Ha nyíltan viselik fegyvereiket.
Tisztában voltak vele, ha ezt magán emberként teszik, akkor elviheti joggal őket a rendőr. Ha mindezt a fent leírt módon katonaként, akkor a katonai ügyészség köteles eljárni vele szemben, ha vétkezett.
4. Ha cselekedeteiknél figyelembe veszik a haditörvényeket és szokásokat.
Mindenki a vérében hordozta azt a felismerést, hogy magyarnak született, vagyis igaz embernek. Tudták, hogy csak az erkölcs és morál megléte tesz emberré, ezért csak ennek szellemében cselekedtek.
A Nemzet rájött, hogy valójában ő működteti a paraziták által uralt világot. Ráérzett saját magasztos erejére! Nem volt vissza út, a Nemzet elkezdett tündökölni, megmutatkozni teljes mivoltában. Már nem félt! Alkotott! Ügyet intézett saját maga boldogulására, létezett!
A patkány rémülten menekült. Nem kellett öket kiválogatni. Működött az önkiválasztás. A patkány tudta magáról, hogy patkány. Mehettek. A főpatkányokon kívül mehetett mind. Hagytak nekik menekülő utat. A magyarok tisztaságot akartak maguk körül látni, nem vérfürdőt. Ettől magyar a magyar.
A Nemzetért tenni akaró hazafiak egymásra találtak. Nem azt nézték, hogy a másik esetlegesen egy rivális tömörülés tagja volt, hanem a közös érdekek mentén cselekedtek. Igazi bajtársakká váltak. A megértés vezette lépteiket. Megértették, hogy a rendet fent kell tartani az országban. Gátat kell vetni a fosztogatásoknak, a betöréseknek, a rablásoknak, minden áron, bármilyen eszközzel.
A Fény Mag energiája magasabb rezgésű, mert érték elvű, ezért sokkal gyorsabban érzékel az érdek elvű energiánál. Erre a képességükre bizton számíthattak.
Megértették, hogy az Isten, Haza, Család oly sokszor hangoztatott, de egyben elcsépelt kifejezése mit is jelent valójában. Megértették, hogy ez a való élet Szent Háromsága, a test, lélek, szellem egysége, ahol a család a test, a haza a lélek, és a szellem az Isten.
Megértették, hogy amíg csak a családdal, a tágabb értelemben vett saját magukkal törődnek, akkor csak az egyéni problémájukat képesek - ha képesek - orvosolni. Amíg napi 10 óra munkával eltöltött időből 9,5 órát (nincs tévedés, 9,5!) idegen érdekből köteles szolgálni, nem lehet egyről, a kettőre jutni. Vagyis hiába dolgozik inaszakadtáig, amíg a megtermelt javak majd az egészét adóság szolgálat - kamat rabszolgaság - címén elvonják nemzetünktől. Tehát a probléma a lélek szintjén kezelendő, mert a Haza ügye az, ami elsősorban nincs rendben, mert a magyar szükségletek helyett, idegen érdekeket szolgálnak.
Azt mondják a hozzáértők, hogy minden betegség gyökere - pszichoszomatikus - lelki eredetű. Tehát, ahhoz, hogy a család - azaz, a test - egészsége, normális működése helyreálljon, a Haza - vagyis a lélek - ügyeit kell elsődlegesen rendezni.
Ehhez nem kell más, mint felülemelkedni saját életünket valóban megnyomorító - devizahiteles, tandíjas, szolgálati idő megvonásos, éppen csak nyugdíjat kapó, terméktámogatási rendszer igazságosabbá tétele, beteg ápolás finanszírozása, szakmák szerinti bérezési problémák és juttatások, életünket megkeserítő megtorlatlan bűnözői életmód, stb. - problémakörünkön.
Természetesen nagyon fontos, hogy a nemzet testén megjelenő bűzös, fekélyes sebeket napi szinten orvosoljuk, tisztogassuk, mert ennek hiányában abba pusztulunk bele, de ne feledjük, hogy ezen problémákat valójában a test belsejében megnövekedett rákos daganat okozza. A felületi, tüneti kezelés szükséges, de nem elégséges. A rákos sejteket kell lokalizálni, majd eltávolítani, ami egyben gyógyulást jelent a sok másik, egyéb nyavalyára is.
A legsúlyosabb - többnyire karmikus - betegségek csak a legmagasabb szintű szellemgyógyászat módszereivel gyógyíthatóak. Ehhez beavatott szakember közreműködése szükséges.
A világ betegségének gyógyításához is a legmagasabb beavatottság, legmagasabb tudás kell. Ki más lehetne ez a gyógyító nemzet, ha nem maga a tudás népe?! Ahhoz hogy meggyógyíthassuk a világot - mert ez a mi nemzetkarmánk - ahhoz előbb magunkat kell tudni meggyógyítani. Itt a Földön nincs, ki segítsen nekünk, mert mások vannak miránk szorulva.
Ez esetben tehát a legnagyobb patrónusunkhoz, Égi Édesanyánkhoz, Nagyboldog Asszonyunkhoz kell fordulnunk. A Szent Szellemhez kell fohászkodnunk, melynek darabját magunkban hordozzuk.
Isten, Haza, Család, Test, Lélek, Szellem
A sorrend adott. Így tanultuk, nem véletlenül! Nem felcserélhető, mert fontossági sorrend!
Másokat szolgálni, az egyenlő az Isten szolgálatával. Ezzel a gondolattal ébredtem fel, és úgy döntöttem, részemről elég volt!
Elég volt a Nemzetünket sújtó nélkülözésből, megaláztatásokból!
Elég volt a törvénynek nevezett, életünket megkeserítő szabályokból, korlátokból!
Elég volt a nem létező igazságszolgáltatásból, az idegenek javára mért kettős mércéből!
Elég volt az enyészetből, a kínlódásból, a kilátástalanságból!
Elég volt a kilakoltatásokból, az éhezésből, a pénz nélküliség okozta fagyhalálból!
Elég volt a magyar ember kivándorlásából, az idegenek betelepítéséből!
Elég volt az öngyilkosságokból, vagy a lassú, de biztos halál várásából!
Elég volt a ránk kényszerített élet és természetellenes életvitelből!
Elég volt az írott és elektronikus médiából ránk borított szennyből, hazugságból!
Elég volt gyermekeink elbutításából, szellemi eltiprásából!
Elég volt a munkától undorodó, tolvaj, rabló, gyilkos férgek szaporításából, eltartásából!
Elég volt a világot irányító parazita hálózat ténykedéséből, és hazai kiszolgálóiból!
Elég volt a magyart a magyar ellen fordító szándékos, és tudatos megosztottságból.
Elég volt a történelmünk hamisításából, nemzetünk dicső múltjának letagadásából!
Elég volt a horror áron épített és ki nem fizetett utakból, hidakból, autópályákból!
Elég volt a korrupcióból, a két emberöltőnyi ügyirat titkosításokból!
Elég volt az idegenek elnyomásából, elég volt a rabszolgaságból! Az elérendő és egyben röviden megfogalmazható CÉL pedig nem más, mint ősi Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítása!
Elég volt!
Te, Magyar Testvérem! Alszol még? Ha igen, akkor itt az idő! Ébresztő! Kelj fel végre te is!
Kelj fel! Kelj fel! Kelj fel!
Fel! Támadunk! Feltámadunk!
Feláll egy Nemzet, megrázza elgyötört, megalázott testét,
Az erős átkarolja, felemeli legyengült testvérét.
Csillogó szemükben, nem lángol gyűlölet, vagy izzó harag,
Csak tettekre kész, mindenre elszánt, eltökélt vasakarat.
Hóhérjaink! Napotok leáldozott, nem süt rátok többé,
Mert a magyar létezni akar, fennmaradni mindörökké! (of)
"Ha egy katona, aki vezető pozícióba jut, csak a katonai feladatának végrehajtását tekinti kötelességének, anélkül, hogy a nemzet előtti felelősségére gondolna, gyengeségről és feladatának meg nem értéséről tesz tanúbizonyságot!" (ah)
Melegszik az idő, így egyesek talpa alatt forróvá válik a talaj, élhetetlen lesz számukra a Magyarföld!
Kiskunlacháza, 2013. március 15.
Orosházi Ferenc
a Zászlós
a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje
