Feladó: Johannes Roeczey
Dátum: 2013. augusztus 12. 11:27
Tárgy: Összefogás
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
Összefogás
Amikor mindenki észreveszi , hogy baj van, nem is kell felhívás megszületik,
létrejön, egy szempillantás alatt, az összefogás.
Így történt ez Magyarországon 1956-ban, a magyar forradalomban és szabadságharcban!
Így történik ez természeti katasztrófák alkalmával, mint most az árvíz idején is!
Elérkeztünk a történelemben egy olyan helyzetbe, amikor egyre többen felismerik, hogy katasztrófa bontakozik ki, elkerülhetetlen katasztrófa. - Nem természeti katasztrófa, hanem társadalmi, ember okozta katasztrófa.
Magyarországon is, Európában is.
Hazánk az igaztalan támadások következtében izolálódik gazdasági, politikai életterétől, Európától.
Európában meg a társadalmi igazságtalanság nő, nő szüntelenül, katasztrófa szerűen, és senki sem hiheti el, aki gondolkodik, hogy ezt a jelenlegi politika képes megállítani.
Az „elit „ is csak csökkentésével bíbelődik.
Hová vezet ez?
Ritka az a méretű összefogás, ami Magyarországon történt, 1956. október 24 re virradó reggelen. Mindenütt az országban. A közösségek megválasztották vezetőségüket. Ahol addig is jól működtek, ha létezett ilyen, megválasztották az eddigieket, a már kinevezetteket.
S létrejött az a csoda, amit az ENSZ 1957 nyarán kihirdetett és a közgyűlés által elfogadott különjelentése így fejezett ki:
az önigazgatási rendszer
(forradalmi tanács, munkástanács, forradalmi bizottság)
bevezetése nélkül Magyarország ilyen méretű ellenállása egyáltalán nem volt elképzelhető!
Ma hazánkban nincs összefogás, a nemzetben gondolkozók is egymást hibáztatják. Tehetetlenek vagyunk az európai vádakkal szemben (diktatúra, antiszemitizmus).
És csak panaszkodunk, panaszkodunk. Ez a gyengeség jele! Büszke népünk Európában a gazdasági mutatók szerint az utolsó helyek egyikén kullog.
Miért nem fogunk össze? A messzemenő többségnek hazánkban is romlik a sorsa. Miért nem fogunk össze, mint 1956-ban?
Választott kormányunk kihirdethetné, hogy a tulajdonában lévő vállalatokban és intézményekben a munkaközösségekre , tehát az ott dolgozókra bízzák ezentúl a vezetőség megválasztását.
Nem neveznek ki többé senkit, mely a tapasztalatok szerint viszályokat szül. ( A választás egyébként az emberi jogokból levezethető demokratikus alapjog. )
A magánkézben lévő vállalatokat persze erre a lépésre nem lehet, nem is szabad kényszeríteni!
De előbb utóbb - a megalomániás tulajdonosokon kívül - azok is rájönnének, hogy ez a tulajdonosok számára is előnyös!
Ha jó volt a vezető, ha eredményesen vezetett, a munkahelyükért aggódó alkalmazottak a régit választanák. S ezzel egyúttal kétszeresen is megalapozva lenne a vezetők pozíciója.
Egy öreg néni így emlékezett vissza a forradalomra:
megválasztottuk vezetőségünket , s úgy éreztem magam munkahelyemen , hogy családomban vagyok.
Álmodozás mindez ? Nem, megtörtént.
De arra is gondolnunk kell, melyik újság fogja ezt az ötletet, az összefogást, meghirdetni?
Nem tudom. Kérdezzük meg őket!
Erre a gondolatra, az önigazgatás gondolatára, felfigyelnének egész Európában! Mindenekelőtt az elkeseredett, tüntető tömegek a gazdasági krízisben kínlódó Spanyolországban, Görögországban, Portugáliában, Itáliában, s most már Franciaországba is.
Ez lenne ma a magyar 56 korszerű , sürgős üzenete!
S a népek nem hinnék el többé a rólunk terjesztett rágalmakat. !!!
56 példája és az összefogás hozná meg mindenütt a gazdasági fellendülést? Ez a kiút a krízisből
Vagy miben hiszünk? Csodában? -
Amit ember rontott el, csak ember hozhatja rendbe.
Tessék hozzászólni! - Ez közügy!
Rőczey J. János
Ideiglenesen Genfben, 2013.június 18-án.
