Dátum: 2014. február 6. 12:34
Tárgy: MEGHÍVÓ
Címzett: Kutasi Antal <jozsef@kutasi.eu>
Tisztelt Hölgyem,
Tisztelt Uram,
Kérem, szíveskedjenek megnyitni a mellékletben csatolt Intézetünkben megtartandó 2014. február 11-én (kedd) Aleko Konsztantinov Baj Ganyo (Hihetetlen történetek egy mai bolgárról) című tárcafüzér-regényének vetített bemutatójáról szóló meghívónkat, 17.30 órás kezdettel.
Tisztelettel:
Olga Popova
igazgató
Bolgár Kulturális Intézet
fordítása 31 esztendeje. Hat hetes késéssel ünnepeljük e kettős jubileumot
2014. február 11-én, kedden 17.30-kor
a Bolgár Kulturális Intézetben
(VI. Andrássy út 14.)
Invitáljuk hát az érdeklődőket derűvel
Aleko Konsztantinov Baj Ganyo
(Hihetetlen történetek egy mai bolgárról)
című tárcafüzér-regényének vetített
s másra is képes bemutatójára
Az est velejárói:
Elek Szilvia (zongora),
falatok, filmbetétek, kortyok,
Szondi György (fordító és kiadó),
Tamási Orosz János (e mű értője, költő),
Varga Tamás (színművész)
„A XIX. század végén élő bolgár atyafi »hihetetlen történetei«… a bocskorból frakkba avanzsálók, a zavarosban halászók, a törtető konclesők, kalandorok korát rajzolják – túl is. A főhős a parlagiasság, a parvenü svihákság szimbóluma. Baj Ganyótól azóta is félnek a bolgárok. Félnek, hogy a külföldiek félreértik s rájuk vonatkoztatják. Félnek maguk is, hogy nem él-e bennük tovább. A bajganyóság túlnőtt névadóján. Mindazt, ami elmarasztalható, ami csökevény vagy új vétek, a számlájára írják. Az egykori átmeneti kor típusát először Aleko tette halhatatlanná, hogy megörökítette, e típusból pedig az utókor formált gólemnél is gólemebb szimbólumot, csaknem mind neki tulajdonítván szégyellni való bűneit.”
(Szondi György, 1983)
Aleko Konsztantinov a XIX. század végén alkotta meg remek szatíráját, e tárcanovellákból összeálló regényt, melynek hőse, baj Ganjo, fogalommá lett Bulgáriában: a parlagiasság, a parvenü svihákság szimbólumává. Az ország épp hogy felszabadult az ötszáz éves török el-nyomás alól, s baj Ganjo, átalvetőjében rózsaolajjal s némi elemózsiával, megjelenik Európában. Ügyeskedő, tapintatlan csetlés-botlása mulatságosnál mulatságosabb kalandokba sodorja, figurája kínos nevetést vált ki mindenkiből, az idegenekből és honfitársaiból is, kivéve őt ma-gát. Aztán visszatér hazájába, s ettől fogva nevetésünk egyre kínosabb, a szatírába mind több keserűség vegyül. A korszak, melyben baj Ganjo hatalomra jut, a hirtelen polgárosodás kora, a gátlástalan kalandorok, a bocskorból frakkba avanzsálok, a zavarosban halászó törtetők világa. Az író és hőse közti párviadalban baj Ganjo teremtője fölé kerekedik – hogy végül a valóságban meg is ölje őt: a reakció bérgyilkosokkal löveti le az írót 1897-ben, egy országúti kanyarban, ahogy fiákeren Pazardzsik felé utazik.
