Dátum: 2017. április 11. 17:22
Tárgy: Bottyán Zoltán üzenete a Magyar Költészet Napján
Címzett:
Április 11. a Magyar Költészet Napja. Költészetünké, mely a lélek szabadságának hangja: az egyesé és a nemzeté. Petőfi költészetében a kettő még együtt volt. József Attiláéban már csak a vágya s hitének emléke, szemben a megrázó valósággal. Nem írhatott másat sem pályája elején:
„Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán" (Nem én kiáltok),
sem pedig vége felé:
„S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -/…/
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak /…/
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!"
Meghatározza-e még a lélek kettős kötődése napjaink magyar költészetét is? Erősíti-e bennünk ennek tudatát? Élteti-e még elválaszthatatlanságuk hitét? Az olvasótól, választásától is függ!
MVSZ Sajtószolgálat
9214/170411
Támogassa személyi jövedelemadójának 1%-val a Magyarok Világszövetségét!
„A Magyarok Világszövetsége jogelődjének tekinti a Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László által 1859-ben Párizsban életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóságot." (Alapszabály)
A Magyarok Világszövetségének létértelme abból fakad, hogy a magyar nemzet a XX. század két világháborúja következtében szétszakítottságban él, és a kommunista, majd a globalizációs és uniós erőtérben a magyar állam államközi egyezmények alávetettségében működik. (Alapszabály)
A 2004. december 5-i népszavazás a Magyarok Világszövetsége több, mint hét évtizedes történetének legjelentősebb nemzetstratégiai cselekedete.
A Magyarok Világszövetségének elnöke és minden tisztségviselője fizetés és tiszteletdíj nélkül végzi nemzetszolgálatát.
