"Orbán nem diktátor"
Nemcsak ellenzéki körökben kavart óriási hullámokat a budapesti Közép-európai Egyetem esetleges bezárása: a nyugati médiában sorra érik a támadások Orbán Viktor miniszterelnököt. A New York Timesban azzal támadják, hogy hadjáratot indított a szabadság ellen, hozzáállását a Guardian korábbi cikkében pedig egyszerűen az 1938-as Müncheni egyezményhez hasonlítják, mikor a vezetők behódoltak Hitlernek és jóváhagyták területi követeléseit – áll a Guardian elemző cikkében.
Fischer szerint a "Bécstől nyugatra levő országok" képtelenek felfogni, hogy Magyarországon igenis demokrácia van. Az USA-nál több párt verseng a polgárok voksaiért minden választáson, a szabad és tisztességes választások korában élünk. Működik a parlament, ahol legitim törvények születnek. A jogszabályok minősége az idővel ugyan változhat, mint bármelyik más demokráciában, de ugyanúgy párbeszéd kezdődik jövőjükről, mint a többi nyugati nemzetnél. Ha a polgárok nem elégedettek ezekkel a döntésekkel, akkor tüntetéseket tarthatnak, ahogyan azt az elmúlt hetekben meg is tették.
Mást jelent a liberális szó
Orbán az "illiberális demokráciáról" szóló beszédével sok nyugati nemzetnél kiütötte a biztosítékot – folytatta. De sokan elfelejtik, hogy a kritikusok csak az illiberális szóra koncentrálnak, a demokrácia valahogy mindig kimarad a képletből. Márpedig Magyarországon a liberális szó mást jelent, mint Nyugaton: a politikai körökben nem a civilizált, megvilágosodott, nagylelkű mentalitást képviseli, hanem a baloldal politikai érvelését – állítja a szerző, és elismeri, hogy cikkével nem a Guardian olvasóközönségének szeretne "örömet okozni és Orbán Viktornak sem fog rajongói kört szerezni, de a vélemény kinyilvánításának néha ez a célja: a párbeszéd elindítása.
Magyarország és a sajtó
Különösen érdekesnek találja a magyarországi médiáról kialakított képet is. Meglátása szerint a kritikusok, akik úgy vélekednek, hogy Magyaroroszágon nem létezik többnyelvű sajtó, mindezt bizonyítékok nélkül teszik. Mindeközben a magyarul nem tudó külföldi újságírók Orbánon köszörülik a nyelvüket, azt írják, hogy el akarja hallgattatni a magyar sajtót.
Azok számára, akik nem tudnak magyarul, és kíváncsiak arra, hogy valóban "sajtódiktatúra" létezik-e Magyarországon, Fischer több kormánykritikus televíziós csatornát, rádiót, nyomtatott sajtót és online felületet ajánlana, de véleménye szerint ezek az orgánumok azért működnek, hogy a magyar kormányt és a miniszterelnököt becsméreljék. A brit sajtóban is hiánycikknek számít a valódi kritika és a szatíra, a magyar politikai helyzethez pedig "nincs sok közük".
"Ha meg akarom tudni, hogy mi történik Magyarországon, rákattintok az Index portálra, ami mondhatni kiegyensúlyozott, és előszeretettel kritizálja a magyar kormányt. Ha valami vicceset, szórakoztatót akarok nézegetni, a 444-re kattintok, ami nyíltan egy Orbán-ellenes portál. Egy okostelefon segítségével mindezek a portálok könnyűszerrel elérhetők, a magyar kormány-ellenes kritikák csak egy kattintásra vannak az érdeklődőktől" – foglalja össze dióhéjban a kormánykritikus cikkek könnyű elérhetőségét.
Migránsok, antiszemitizmus
Orbánt sok kritika éri a migráns probléma kezelése miatt is. A bevándorlók határ menti feltartóztatását sokan ésszerűtlennek tartják. Meglehet, nem ez a legideálisabb megoldás, de a döntésképtelen EU-val szemben Orbán döntéseket hoz az ügyben. Bevándorlók fiaként úgy gondolja, hogy ha az ő szüleit feltartóztatták volna Nagy-Britanniába menet a határon, biztonságos szállással és étellel kínálták volna meg őket, akkor panaszkodás helyett csak ennyit mondtak volna: köszönöm.
Fischer szerint az egyik legbotrányosabb Orbán-ellenes vád az antiszemitizmus vádja – ezt a CEU mögött álló Soros György ellen tett nyilatkozataiból szűrték le. Ezzel szemben Orbán volt az, aki bevezette a holokauszt tanítását az iskolákban, törvényben tiltotta meg a Holokauszt tagadását, és állami pénzzel támogatta az Oscar-díjat nyert magyar holokauszt-drámát, a Saul fiát is.
A CEU körülötti felháborodás
A felsőoktatási törvénymódosítás kérdéséről leírja, hogy nem csupán a CEU-ra vonatkozik, hanem 27 külföldi intézményre, melyek közül még egyik sem kapott büntetést, és egyik ilyen intézményt sem zárták be. Míg a magyar egyetemek többsége és az egyetemisták nem értenek egyet a módosítással, egy dolgot nem látnak tisztán: a törvény nem büntetés gyanánt született, hanem a kiváltságos bánásmód megakadályozása végett.
A probléma nem a szólásszabadságról, az ösztöndíjakról vagy a függetlenségről szól. A CEU jogilag is egy magyar egyetem, a kiosztott diplomákat Európa-szerte elismerik, a kormánynak ebbe nem lehet beleszólása. De ami nem folytatódhat, az az amerikai diplomák kiosztása – anélkül, hogy az egyetemnek amerikai intézménye lenne.
A diákok felháborodása érthető, hiszen ha a CEU elveszíti az amerikai akkreditációját, az intézmény már nem lesz annyira piacképes. De ha valóban annyira különleges, mint ahogyan azt az oktatók és a diákok állítják, akkor az akkreditáció elvesztése után is képesek lesznek vonzóvá tenni képzéseiket.
