Dátum: 2017. április 13. 13:15
Tárgy: A TÖRTÉNELEM ISMÉTLI ÖNMAGÁT.... A ROMANOVOK ÉS EURÓPA VÉGNAPJAI....
Címzett:
Üdv:Rózsa
UTOLSÓ BÉKEÉVEINKET ÉLJÜK?
A politikusok – tisztelet a kivételnek – a tanulságot százhárom éve, hetvennyolc éve és ma sem hajlandók levonni.
A nyugat-európai jólét még van olyan szivárványos, hogy túlragyogja a láthatáron gyülekező felhőket.
Százötven éve a kiegyezéskor, 1867-ben legtöbben úgy vélték, a megállapodás, következésképpen a béke örök időre szól.
Soká tartott valóban. Közel ötven esztendőn át képes volt elfogadtatni, hogy az érdekellentétek túlhaladottak, a boldogulásnak a természeti csapásokon kívül semmi sem állja útját.
„Mire a falevelek lehullanak, katonáink otthon lesznek."
A pusztító harcok során a média nem átallotta propagálni: „A háború, amely véget vet minden háborúnak."
A hadviselő felek arra végképp nem gondoltak, hogy a világégés véres forradalmakhoz vezet, a cári rendszer összeomlik,
A gyarmatbirodalmakban fel sem merült, hogy afrikai, közel- és távol-keleti uralmuk az utolsókat rúgja, végül kontinensnyi területek süllyednek káoszba és tömeggyilkos diktatúrákba.
A politikusok – tisztelet a kivételnek – a tanulságot százhárom éve, hetvennyolc éve és ma sem hajlandók levonni.
A nyugat-európai jólét még van olyan szivárványos, hogy túlragyogja a láthatáron gyülekező felhőket. A kezdődő haláltáncnak a tavalyi kölni szilveszteri utcabálon tomboló nemi erőszak csak egy epizódja volt. A robbantásokat, késeléseket, gázolásokat az átlag európai
A pénzt reménytelen integrációs programokra fordítják, ráadásul, ha közvetve is, az embercsempészeket súlyos összegekkel támogatják.
Tízezrek fúlnak a Földközi-tengerbe. Ki tudja, hányan halnak meg az úton, többek közt levegőtlen furgonokban?
Ám az emberi jogi harcosok és légkondicionált irodákban ücsörgő gazdáik a gerjesztett újkori népvándorlás áldozatairól tudomást se vesznek, vagy a hajótörötteket egyenest az olasz partokra szállítják.
Ezek után abban sincs semmi meglepő, hogy a római kormány a szétbombázott Líbia hatvan (!) törzsi vezetőjével tárgyalt a migránsok feltartóztatása végett. Bár Angela Merkel kancellár Erdogan elnökkel tavaly tető alá hozott egy megállapodásfélét, s a nyomás valamelyest enyhült, azóta az EU–török viszony mélypontra süllyedt. Mára az egyezmény puszta léte is kérdésessé vált.
A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság George Soros egy magyar(országi) szervezetének feljelentése nyomán két bangladesi menekült javára közel hatmilliós kártérítés mellett döntött. Az ügy szépséghibája: nem tudni, a kedvezményezettek hol tartózkodnak. A feljelentő eljárási
A válasz két hasonló tartalmú kifejezés gyökeres különbségében rejlik. Szabadelvűség és liberalizmus: a polgári szabadságjogok 19. és kora 20. századi értelmezése messze nem azonos a maival.
Előbbi a rendi társadalom meghaladását és az emberi jogok kiterjesztését szolgálta, utóbbi azok felelőtlen túlterjeszkedését
Nem véletlen, hogy a bécsi forradalmárok, Kossuthék, majd Podmaniczky Frigyes és Széll Kálmán pártjai nevükben is szabadelvűek voltak,
Közös nevezőjük a tagadás, a marginális csoportok támogatása és a törpe kisebbségek szembefordítása az óriási többséggel.
Eszköztárukból nem hiányzik az emberi irigység gerjesztése és a demagógia.
Az MSZP Fizessenek a gazdagok! jelszava egyszerre jakobinus és rákosista, vagyis az európai história legvéresebb korszakait idézi fel.
Ijesztő korlátoltságra vall, hogy mind a magyar, mind az európai balosok, zöldek és liberálisok az érték- és toleranciaromboló betelepülést előbb álproblémának nevezik, majd nyíltan támogatják. Ellenfeleiket nácinak, rasszistának, legjobb esetben nacionalistának címkézik, mintha a világ egy óriási átjáróház volna. Erőszakos népboldogítók, akiknek az évezredes európai kultúra, a nemzetek nehezen kivívott önállósága és a szerves történelmi fejlődés perspektívája alig valamit vagy semmit se jelent.
Többségük nem a mában és a közeljövőben, hanem valamiféle virtuális valóságban él.
Elvetik a vallást mint a közösség spirituális összetartásának eszközét, eltorzítják a jogot (az igazságszolgáltatás helyébe jogszolgáltatás lép) és rombolják a törvények végrehajtóját, az államot.
A különböző szivárványkoalíciók a népakarat, illetve a választójog paródiájává züllenek. Ez a koncepció nem más, mint
civilizációnk, hagyományaink s a családról vallott nézeteink antitézise.
A szolgáltató állam kiépülése során a polgárok egyre ritkábban kerülnek olyan helyzetbe, hogy kénytelenek legyenek önmagukról és a közösségről gondoskodni.
A fejlett egészségügy – inkább egészségipar – és a túlfeszített szociális háló leveszi a felelősséget az egyén válláról, illetve másokra, jobb híján az államra hárítja. Zsoldoshadseregek feladata, hogy elemi érdekeink védelméről gondoskodjanak.
Az egyén elidegenedésének ösztönzője a kultúra elsekélyesedése és a mohó túlköltekezés. A hangadó politikusok többsége a rohamos
Ugyanilyen ijesztő a tartósan dologtalan tömegeknek a munkamorálra gyakorolt pusztító hatása és az áldozatokkal szemben a bűnözőknek
A vadliberális politika csak ott működik – egyelőre –, ahol a pénz és a választók jó részének az akarata megvan hozzá. Ám ahol hiányoznak, vagyis a közép-európai térségben – ma már Ausztriában is –, kívülről oktrojált, a nemzetek szuverenitását csorbító elképzelés.
A stockholmi gázolás négy halálos áldozattal, tizenöt súlyos sebesülttel és a teljes forgalom lezárásával járt. Stefan Löfven miniszterelnök bejelentette:
Ilyen kijelentés a háború előzményeként hangzik el.
Ha egy szociáldemokrata kormányfő így fogalmaz, nincs mit hozzátennünk.
A szerző író