23.049 - ​Pünkösdi Lélekkel töltekezve írja, fordításokat készítette: Dr. Békefy Lajos > ​2018. május 20. 0:05

Feladó: Békefy Lajos
Dátum:

​

Tárgy:

​ ​

SZENTLÉLEK-HIMNUSZ ZENDÜL MILLIÁRDNYI LÉLEKBŐL 2018 PÜNKÖSDJÉN - ÁLDOTT, SZÉP ÜNNEPET! - ez a szerző 831. cikke a kolozsvári agnusradio.ro blogján
Címzett:

​ jozsef@kutasi.eu​

ÜNNEPELJEN MINDEN LÉLEK MAGYAR FÖLDÖN, KÁRPÁT-ÉGEN,

MESSZE TÁJON, ZENGŐ SZÍVVEL PÜNKÖSD ISTENÉNEK!

SZENTLÉLEK-HIMNUSZ ZENDÜL

 MILLIÁRDNYI

​ ​

LÉLEKBŐL 2018 PÜNKÖSDJÉN

ÖTVEN AKKORDOM LEÜTÖM – KARCAG - KOSSUTHFALVA-

HADAD-ZÜRICH FELE REZDÜL ÖSSZHANGJA

A 20. század a Szentlélek teológiai és élményszerű, tehát értelemmel és szívvel történt újra felfedezésének, az egyházak pünkösdi virágba borulásának időszaka volt. Száz és száz teológus, keresztyén gondolkodó minden felekezetben rárezdült pneumatikus rezonanciával a Lélekre. Ötven év óta az én lelkem is visszhangozza, magasztalja a Lélek sok-sok csodáját. Idén bizonyára több, mint 2 milliárd keresztyén lélek könyörög az 1300 éves latin Lélek-hívogatás nemzeti nyelvű változatainak soraival: Veni Creator Spiritus – Jöjj, Teremtő Lélek! Apai őseim a karcagi ősi fészek-templomban, majd a délvidéki Bácskossutfalva református templomában énekelték a Jövel, Szentlélek Úristen kezdetű fohászunkat. Anyai őseim pedig a hadadi, nagykárolyi, szilágysági evangélikus templomokban a Luther szövegével átírt Komm, Gott Schöpfer, Heiliger Geist-ot, a Veni Creator Spiritus német változatát. S visszhangzott lelkükben bizonyára az ősi svájci föld, a Zürich-környék zsoltáros éneklése. Bennem is ők énekelnek így pünkösd ünnepén. Most 50 évem hitben tapasztalt Lélek-élményeit fogalmazom meg az elmúlt század nekem is évtizedeken át üzenő Lélek-teológusainak szavaival. Igazi nyelvi csodaként, mert ők is, én is, és a Kedves Olvasó is átélheti a pünkösdi nyelvi és megértési csodát: mindenki a maga nyelvén hallotta elbeszélni Isten felséges dolgait (ApCsel 2,11). Most a modern kor bizonyságtevőinek vallomásaiból hangzanak fel a Lélek-akkordok e cikksorozatban.

​​

Pünkösdi Lélekkel töltekezve írja, fordításokat készítette: Dr. Békefy Lajos

Kicsoda hát a Szentlélek? - „A KÖZBELÉPŐ ISTEN" - John V- Taylor gondolataiból

A mély és mégis magasra röptető gondolatok színes palettája a válaszok garmadáját hozza elénk, közöttük biztosan találunk olyanokat is, melyeket mintha mi magunk fogalmaztunk volna meg. Ez jól is van így, mert ez a lényeg: hogy mi magunk is tisztázzuk magunkban és kimondva is, kicsoda a Szentlélek, a Szentháromság egy örök Isten harmadik személye, még pontosabban: kicsoda nekem, kicsoda Ő nekünk, magyar protestáns, református keresztyéneknek is?

A válaszok sorát, az első akkordhangot így fogalmazhatjuk meg: a Szentlélek Isten egyszerre személy és erő is. A Szentháromság tagjaként isteni személy, de erő is. Személyes erő.

Egy nálunk kevésbé ismert személy, az anglikán püspök, John V. Taylor (1914-2001) winchesteri püspök, akit hazájában költőként, lelkészként és prófétaként tiszteltek, egy ideig az Egyházi Missziói Társulat főtitkáraként főként Afrika lelki ébredésével foglalkozott. Máig az angolszász világ egyik legnagyobb tiszteltben álló pneumatológusa, ahogyan Kálvint is nevezték korában és későbbi századokban: a Szentlélek teológusai ők. Taylor olvasatában a Szentlélek Az, Aki mindig közbelép, ott van az isteni háromságban éppúgy, mint az emberi életben. A hitigazság Taylornál életigazsággá, megélt igazsággá formálódott. A Lélek Az szerinte, aki „Go-Between-God", Aki szétválaszt és összekapcsol. Amint felismerjük a másik, legyen az Isten vagy embertársunk igazi „más voltát", akkor alakulhat ki kölcsönösség, igazi kapcsolat. Amint a „másik más voltát" semmibe veszem, vagy csak a magam ítéletei, nem ritkán előítéletei szemüvegén át látom őt, soha nem jöhet létre igazi kapcsolat és kommunikáció. Ezért kell a látásmódunkat is gyógyítanunk, a Szentlélektől elkért szemgyógyító írral, evangéliummal. Márpedig az is tisztázásra szorul, hogy rendszerint nem én vagyok, aki az első lépést megteszem, aki válaszolok, megszeretem, tisztelem a a másikat, imádkozom érte, hanem mindebben a külső-belső mozgásban ott volt és van az ISMERETLEN HARMADIK. Aki közvetítőként, „Go-Between"-ként teszi a dolgát. Ez a közvetítő pedig nem csak közöttünk van, hanem mindannyiunkban jelen van és dolgozik. Ő változtatja át a személytelen Az-t a személyes Te valóságává, legyen az egy személy, virág vagy táj. Ez a nagy átváltoztató a Szentlélek maga. A 2Korintus 13,13 szerint a Szentlélek közössége a koinónia, amit a latin szó, a communicatio úgy is árnyal, hogy a Szentlélek közöltetés is, tehát egyszerre maga a közösség, a kapcsolat és ennek velünk való közlése is Ő. Felettébb nagy és gyönyörűséges titok, s ami belőle érthető, az máris magával ragadó. Taylor hozzáfűzi: ahol csak igazi, tudatos kapcsolat teremtődik, ott a Szentlélek már munkában van. Ő, a láthatatlan harmadik már ott van kettőnk között, és soha nem szétválasztani akar, hanem összekapcsolni, összekötni. Ő nyitja ki a szemünket a valóság, a környezetünk s önmagunk újszerű meglátásra, úgy, ahogyan még korábban nem láttunk. Ő az, Aki új identitásunkat, keresztyén, újjáteremtett, újjászületett személyiségünket kialakítja, fenntartja.

A legszemélyesebb Lélek egyúttal KOZMIKUS LÉLEK is

Kozmikus pneumatológiájában Taylor a személyes erő megnyilvánulásait írta le. Az egész kozmosz, a teremtett világ Isten Lelke, lehelete által él (1Móz 1,2; Zsolt 33,6; 104,30; Jób 26,12kk). „Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek" - Ő az, Aki egészben tart mindent, Ő a Spiritus Creator, Akinek inspirációja – így tanította Kálvin is – minden alkotásban ott van, legyen az írói, költői, művészi vagy kutatói. Taylor szerint nagy félrecsúszása és zsákutcája volt az egyháztörténelemnek, amikor a Szentlelket az egyházra korlátozták vagy ami még rosszabb, éppen a hierarchiára, a papságra próbálták leszorítani. Hogy lehet a végesnek korlátoznia a végtelent, az isteni energiát és a kozmikus nagy közvetítőt, fenntartót megpróbálni beszorítani emberi kategóriákba? Ez olyan túlzott értékelése, már-már isteni rangosítása a teremtménynek, ami nem csak blaszfémia, de istenkáromlás, s még súlyosabb, ha ezt egyháziak próbálják megtenni. Ez súlyos, negatív gyakorlati következményekkel is járhat, hiszen ekkor az ember válik önmaga bálványává. És a pokolba vezető út ilyen téveszmékkel volt és van kikövezve… A mindenség mágneses centruma pedig az a Krisztus, Aki mindent magához vonz a Szentlélek által, Aki láthatatlanul is hatékony az Ő Lelke által.

A csend lelkisége – spirituális vonzerő - „az élet csókja"

Taylor magával ragadó pneumatológiai, azaz Szentlélek-gondolatai már ennek a Léleknek a működő vonzását, a mágneses spirituális vonzerőt mutatják. Isten Lelke és Krisztus Lelke csendben munkálkodik, soha nem kelt zajt, nem hívja fel magára így a figyelmet. A kristályok is csendben növekszenek, olykor évmilliókig, az emberi önismeret és istenismeret is csendben lehet egyre inkább a miénk, egyre letisztultabb, igazabb, azaz valóságszerű és Ige-szerű. Isten Lelke nem csak a hangtalan, csendes belső imákban munkálkodik, amikor csendesen rányitja belső szemünket valami új meglátásra, felismerésre vagy külső szemünket az addig észre nem vett dolgokra, emberekre, de ott van Ő a maga csendes módján minden szívbeli ölelésben, akár mások fájdalmában osztozunk így, akár legbelsőbb odaadásukat juttatjuk így kifejezésre. Ott van Ő minden, amikor váratlanul átölel minket Isten, és akkor is, amikor az élet csókját leheli a lelkünkre, s újabb zöld utat nyit a folytatásra. Mindez azért is lehetséges, mert testünk a Szentlélek temploma (1Kor 6,19), melyben a zajtalanul áradó szeretet az egyik legfontosabb lelki ajándékunk (1Kor 13,1). Ő ott van a szomjúhozó megkínálásakor egy pohár vagy kortynyi víz odanyújtásánál (Mát 10,42), amikor az útszélre vetett emberek irgalmas samaritánusra vár. Hogyan keleszt az élesztő? Hogyan hat a só? Miként növekszik a mustármag nagy fává? És a fű miként repeszt talajt, hogy az ötezer ember Jézus lábaihoz telepedjék a zöld füvön? És miként növekszik a láthatatlan magzat az anyaméhben? Csendben. Lélek nélkül nem válhatna a csend magasztos csarnokává, hangokat felismertető templommá a testünk, a kozmosz, mely körbefog… A csend csodája az életért van – ez a Közbelépő Lélek csodálatos munkája érettünk, bennünk és körülöttünk.

Taylortól a mai egyiptomi Maggie Mamáig „beszél a Szentlélek-csend"

Ez az a csend, amit nagyon megértett és gyönyörűen ki is fejezett az iszlám világban a csendes szeretet alkotásaival munkálkodó kopt keresztyén Maggie Mama. 100 ezer gyermeke, közel 100 szeretetotthona azért épült, hogy a szeméttelepek csendben meghalásra szánt, vagy éppen az egyiptomi iszlám környezet által kihalásra ítélt keresztyén gyermekeinek jótevője, megmentője, pártfogója legyen. Bizony úgy van ez, ahogyan Taylor, Maggie Gobran és millió, beszédes Isten-csendre vágyó, abban élő, abból élő keresztyén testvérünk, s mi magunk is átélhetjük: a legnagyobb dolgok, a legkülönösebb események nem a leghangosabb órákban, embereknél, „tényezőknél", hanem a legcsendesebb pillanatokban, a rejtettségben és a jelentéktelenségben születnek. Mondjuk ki őszintén: olykor éppen hangoskodásunk, a világi szövegelés, reklám és propaganda tolakodás, agresszív és olykor közönséges reklámok, a véget nem érő szóáradatok, a blablázások cunamijai – olykor egyházakban, gyülekezetekben, szószékeken is – hozzák létre azt az üres verbalizmust, ami éppen gátja és akadálya Isten Lelke üzenetei kimondásának, meghallásának. A mindennapok spiritualitásához hozzátartozik ez a sorsfordító, életfordító felismerés: „Nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben" (1Kor 4,20).