Szemenyei-Kiss Tamás: AKIK TISZTESSÉGESNEK LÁTSZANAK…
http://www.magyarorszag.ma/modules.php?name=News&file=article&sid=12154
Dátum: 2009. július 02. csütörtök, 18:401990-et követően az akkor legfontosabbnak tartott hatalmi szerveket és hivatalokat átvilágíttatta az Antall-kormány. Az első szabad választások utáni hónapokban ugyan történt néhány kísérlet az ügyészség átvilágítására – a rendőrség személyi állományát a Team Consult nemzetközi cég munkatársai vizsgálták meg – de a rendészeti hatóság felügyeletét ellátó ügyészi szervezet átvilágítása pénz hiányában elmaradt… s az utóbbi két évtizedben sem történt meg. Az önkényuralom évtizedeit követően a gazdasági és politikai perekben, büntetőeljárásokban vádat emelt ügyészek – akiknek törvénysértő tevékenységét rehabilitálások és kárpótlások sokasága bizonyította – napjainkban is dolgoz(hat)nak.
A téma ismeretéhez szükséges tudni: az ügyészség – mint bűnüldöző – rendelkezik a rendészeti (rendőrségi) hatalom felett, és mind vádképviselő a büntetőhatalom felett is. Elképzelhető, hogy ennek a kettős feladatnak az ügyészség, mint bűnüldöző szerv, maradéktalanul megfelelne? És ráadásul Magyarországon nincs olyan hatóság vagy intézmény, amely megkérdőjelezhetné döntéseit… Minden rendben van ezen a téren? – A vádmonopólium folytán a legfőbb ügyész irányításával tevékenykedő ügyészségek jogkörébe tartozik annak eldöntése is, hogy kivel vagy kikkel szemben látnak indokot és alapot a vádemelésre… Aki ellen nem emelnek vádat, azt nem lehet elítélni – a bíróságok ugyanis törvényes vád hiányában ítéletet nem hozhatnak.
Nem hagyható figyelmen kívűl: amíg a Legfelsőbb Bíróság elnökét a törvényhozók csak kétharmados többséggel (esetlegesen konszenzussal) választják meg, addig a legfőbb ügyészt egyszerű többséggel. Ez utóbbiból következően válik a vádmonopólium legfőbb képviselője és az egész ügyészi testület a mindenkori hatalom kiváltságosává – akik számára íly módon a visszaélés lehetősége is adott.
Hogyan vélekedtek az utóbbi két évtizedben a rendőri-ügyészi szervek? – „Tegyük anyagilag lehetetlenné az általunk gyanúsnak vélt egzisztenciákat, anélkül, hogy a gyanú a tisztességes eljárásban igazolható lenne…” Bár számtalan példát lehetne bemutatni a fent említett rendőrállami elv illusztrálására, legyen elég, ha az 1998-2002 között hivatalban volt belügyminiszter, Pintér Sándor nyilatkozatát idézem: „Napjainkra… kiszorítottuk az országból a legveszélyessebbnek tartott szervezett bűnözőket…” Magyarázatot akkor sem, azóta sem kaptunk arra, hogy milyen alapon szorít-szorított ki bárkit is Magyarországról a rendőrség – nyilvánvalóan az akkori belügyminiszter és az akkori legfőbb ügyész, Polt Péter, tudtával. Ha valaki, bárki bűncselekményt követett el – akkor az ellen vádat kell (az említett belügyminiszter esetében kellett volna) emelni, az esetleges büntetés mértékét pedig a független bíróságra bízni. De „kiszorítani” vagy „anyagilag lehetetlenné tenni a gyanúsnak vélt egzisztenciákat” – ez a gyakorlat egy jogállamban elfogadhatatlan.
Ha a bűnüldöző szervek tevékenységeit alaposabban vizsgáljuk, a 2009. május 25-én felvett országgyűlési jegyzőkönyvben olvashatjuk a legfőbb ügyész azon válaszát is, amely egyértelműsíti azt, hogy Magyarországon egyáltalán nem valósul meg a törvény előtti egyenlőség, másrészt pedig képet kaphatunk a törvények önkényes alkalmazásáról a bűnüldöző hatóságok részéről. Kovács Tamás ugyanis – utalva a Kuruc. info portálon törvénysértő módon közzétett, napjainkban is olvasható, adatokra – azt válaszolta, hogy „személyes adattal visszaélést csak annak a négy bírónak és egy ügyésznek az ügyében látták megalapozottnak, akiknek a nevén és fényképén kívűl az egyéb adatait is a nyilvánosság elé tárták…” – Majd, a sajátos törvénymagyarázatot folytatva, így vélekedett: „A személyes adatok jogsértő módon való megjelenítése önmagában nem minősül bűncselekménynek…” Érthető, nem? ! – Ami jogsértő, – a legfőbb ügyész logikája mentén – az nem bűncselekmény. Önmagában nem. „Csak” jogot (állampolgárit és alkotmányos jogot) sért, melyek igazán elhanyagolható sérelmek annak az ügyészségnek az értékrendjében, amely szerv, mint bűnüldöző, rendelkezik a rendészeti-rendőri, valamint a büntetőhatalom felett.
POLITIKAI VAGY RENDÉSZETI REJTÉLY?
Mi az oka annak, hogy az ügyészség 2006 ősze óta tisztában van azzal, hogy a Kuruc. info (és az NSDAP/AO által koordinált Metapédia) magyarországi szerkesztői személyes adatokkal való visszaéléseket folytat? – Milyen hivatalos észleléssel fedezték fel, hogy a jelzett honalapok ügyészek és bírák személyes adatait tette közzé? – Ha Magyarországon jogegyenlőség van, akkor a legfőbb ügyész által említett négy bírón illetve egy ügyészen kívűl más, nem az ügyészség vagy bíróság kötelékében dolgozó magyar állampolgárok jogsérelme esetében miért nem indított vizsgálatot? Nyilvánvaló (és ez Gusztos Péter országgyűlési képviselő 2009. évi interpellációiból is egyértelműen kitűnt), hogy a bűnüldözés – ha ügyészek, bírók az érintettek – más joggyakorlatot folytat, mint a civilek, egyetemisták, újságírók, egyes politikusok, közszereplők, zsidó fiatalok, munkájukat végző közrendőrök esetében.
Az egyre aktívabb szélsőjobboldali portálokon és a hazánkban zavartalanul árusított nemzetiszocialista szellemiségű, rasszista, antiszemita, xenofób propagandát hirdető nyomtatott sajtó oldalain számtalan példát találhatunk nemcsak a közösség elleni izgatásra, hanem fenyegetés, megfélemlítés legnyilvánvalóbb eseteire is. – A P. Mobil zenekar támogatását élvező „Front” elnevezésű nyíltan antiszemita nyilas kiadvány szerkesztői, munkatársai ismertek. Ismert a szerkesztőség Budapest, V. ker. Semmelweis utca 1-3, III. emelet 346 sz. alatti címe is. A Kuruc. info munkatársai (Molnár Balázs, Kürk Roland, Dobszay Károly, Novák Előd, Tarnóczy Szabolcs, stb.) adatai sem ismeretlenek a rendészeti hatóságok, a kerületi rendőrkapitányságok illetve a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) illetékesei előtt… Vajon miért nem indítottak büntetőeljárást ellenük az utóbbi években?
A Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) az utóbbi esztendőben ismét aktivizálódott? Az 1989-ben létrehozott szervezet – amely korábbi politikai kommentárjainkból ismerten fegyveres légiót küldött a balkáni háborúba – 1992. november 29.-től Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) néven folytatta tevékenységét, majd 1998-2002 között Vándorsólyom Sportegyesület elnevezéssel hivatalosan bejegyzett sportegyesületként működött. 2006 után a Hungarista Mozgalom vezetője, Győrkös István mellé Wass Albert kaliforniai kiadója, az amerikai-magyar kettős állampolgárságú Szász („Zas”, „Bözödi”, „Malomfalvi”) Lóránt és a német állampolgárságú Dobszay Károly (a nyilas emigráció Út és Cél illetve a Szittyakürt munkatársa) társult – a közelmúltban már ennek a szervezetnek a lőterén folytattak lőgyakorlatokat a Magyar Gárda aktivistái…
Mindez ismeretlen lenne a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Legfőbb Ügyészség előtt?
A LEGFŐBB ÜGYÉSZ VALÓBAN TUDJA A KÖTELESSÉGÉT?
Májusban, a honi média záporozó kérdései és a parlamenti interpellációk közepette a legnagyobb példányszámú napilapnak, a Népszabadságnak nyilatkozva azt közölte a Legfőbb Ügyészség vezetője, hogy „nem kell engem semmire felszólítani, tudom én, hogy mi a kötelességem”. – Ehhez képest olyan hír is kiszivárgott, mely szerint Kovács Tamás a visszavonulását fontolgatja, vagyis – „utánam az özönvíz” – nyugdíjba vonulása után minden marad a régiben, az utódot már a következő (minden bizonnyal konzervatív jobboldali) kormány jelölheti posztjára… és akinek az előzetes nyilatkozatok szerint elsődleges feladata lesz a már évek óta ígért „elszámoltatás” és „felelősségre vonás”. – Az alcímben feltett kérdés tehát immár morálisan is jogosnak tűnik: valóban tudja a kötelességét a Magyar Köztársaság (kvázi miniszteri rangban lévő) legfőbb ügyésze?
Az a megoldás, hogy tekintettel van a szekértáborokra, a rendkivűl bonyolult belpolitikai helyzetre s ezért – vállalt feladatait, esküjét feledve – a visszavonulást választja, az ország lakosai milliói számára elfogadhatatlan.
(A múltja okán tulajdonképpen érthető lenne a visszavonulás. Ha – ahogy említettem – lett volna pénz az ügyészek átvilágítására, talán meg sem választják legfőbb ügyésznek Kádár tábornokát, azt a férfiút, aki már a hatvanas években katonai ügyészként tevékenykedett Szegeden, majd 1973-ban a béketábor delegáltjaként Vietnamban vállalt nem jogászi munkát az úgynevezett Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban. A nyolcvanas években Kovács Tamás, a Katonai Főügyészség részéről vádképviseletet látott el a Legfelsőbb Bíróságon, 1986-ban pedig a Budapesti Katonai Ügyészség élére állította a Párt…)
Ha esetleg valaki összefüggést vélne felfedezni a Kádár-korabeli antiszemita politika és az át nem világított továbbszolgáló ügyészek tevékenysége között – lehetséges, hogy éppen a lényegre tapintana rá. De… még ebben az elképzelt, nem valóságos, esetben is apelláljunk inkább a 2006 őszén 320 országgyűlési képviselői szavazattal legfőbb ügyésszé választott Kovács Tamás esküjére, mely szerint a legjobb tudása szerint szolgálja a Magyar Köztársaságot, betartva és betartatva a törvényeket, a törvények szellemében megvédve annak minden polgárát a bűncselekmények elkövetésére készülőktől, valamint a bűnelkövetőktől.
Budapest, 2009. július 2. Szemenyei-Kiss Tamás magyarorszag.ma
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
