From: Kutasi József <antal@jozsef-kutasi.de>
Date: 2009/7/22
Subject: 0.000 - Szász Lóránt > Vers-válogatás kiemelkedő emigráns költőinktől -- Alföldi Géza 9.
To: Kutasi Daniel <daniel@kutasi.eu>
Von: Szasz Lorant
Gesendet: szerda, 2009.július 22. 08:34
An: Kutasi József
Betreff: Vers-válogatás kiemelkedő emigráns költőinktől -- Alföldi Géza 9.
Alföldi Géza
FEGYVERT ADJATOK !
Uram, ki mindig mellettem voltál,
Nehéz napokban, vad csatákon,
Adj erőt ma, hogy gyönge hangom
Ezer határon által szálljon !
Átrohanjon a széles tengeren,
Havas hegyeken, pusztaságon :
Földet rázó szörnyű sikollyá,
Vagy szívig érő jajjá váljon !
Hogy meghallja asszony, gyermek, férfi.
Meghallja minden élő s halott...
Nem szép szavakat, enni, inni :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !
Egyétek meg a sonkát magatok !
Más se kell ! Hol száz tank öldököl,
Láda narancs, datolya helyett :
Férfikézbe száz péncélököl.
Rabságban nyög az árva szép fajom,
Még az Úr is sírva sír velünk,
Elveszünk a csak imák között,
Hogyha végre nem lesz fegyverünk.
Dicsérettől, jótékony csomagtól
Fel nem támad egyetlen halott.
Dicséret és csomagok helyett :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !
Jövünk, ha kell, rongyokban és éhen,
Lakni nyirkos pincékbe megyünk,
Hogy csak akna és golyó legyen,
S minden kérő kézbe fegyverünk !
Gyűjtötök ma iskolára ezren,
Meghajtom magam előttetek,
S hogy közben elpusztul e nép ?!
Minek tanul magyar gyerek ?!
Kiirtanak odahaza mindent.
Nem marad, ki rátok hallgat ott.
Bús halál karmából hirdetem :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !
Nincs remányünk többé semmi másban,
Nyugat nekünk hiába mesél.
Rádiótok biztató szava
Egyetlen gramm puskaport nem ér.
Nem kérünk mi semmit biztatásból.
Biztatást...azt meg mi adhatunk.
Népünk szörnyű pusztulása láttán
Lassan-lassan elborul agyunk.
Van még tisztesség a szívek mélyén ?
Marx tana egy csöppet meghagyott ?
Halottaink, élőink nevében :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !
Népünk színe-java részben holtan,
Részben szétszórták bűnös kezek.
Rajtunk sunyi gyilkosok urak,
S halálharang kong fejünk felett.
Halálhörgés ma az egész ország.
Nyugaton ezt tán nem is hallani ?!
Semmit nem jelent néktek e nép :
Merjetek már nyíltan vallani !
Mondjátok, hogy leírtatok bennünk,
Nem érdekel, hogy egy nép halott.
Hogyha harcra gyávák lettetek :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !
Nics a hősnek többé már értéke ?
Krisztus tana immár nem erő ?
Nem indít meg senkit köztetek
Önvérében szótlan szenvedő ?
El mertek még imádkozni menni ?
Becsületről szátok még dadog ?
Hol vannak a keresztes vitézek ?
Büszke, "nagy" szabadság-lovagok ?
Hogyha nem rohadt meg itt kint minden,
Nézzetek rám ! Csupa seb vagyok.
Ne hagyjatok elpusztulni így :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !
Aztán nyugton menjetek egy bárba,
Samba, bamba, rumba táncotok
Rikoltása szálljon vígan, és
Mit bánom, ha mind-mind tántorog !
Megvívjuk a nagy csatát magunkban,
Száz pokol sem bírhat el velünk.
Értékes bőrötök mentéséért
Számlával mi sohasem megyünk.
Éljetek jómódban, gazdagságban,
Gyémántból legyenek ablakok.
Nékünk csak a szabadság kell, de :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !
Több kérést nem hallotok már tőlem.
Utoljára sír fel most szavam.
Hagyjátok a nagyképű beszédet :
Egy ország tűnik el nyomtalan !
S ha idegen nem segít már rajtunk,
Vannak még itt távol magyarok ?
Értsétek meg ti legalább szómat !
Tegyetek s ne válaszoljatok !!!
Hallgassatok, tegyetek csak szótlan !
Árva népem küldöttje vagyok.
Véreitek üzenetét hoztam :
Fegyvert, fegyvert, fegyvert adjatok !
Alföldi Géza
