Von: Kroko tanár úr
Gesendet: vasárnap, 2009. július 5. 14:31
An: Kutasi József
Betreff: Mindent látunk, mindent megjegyzünk, semmit el nem felejtünk és meg nem bocsátunk!
A Fővárosi Ítélőtábla jogerősen feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Ismétlem, az egyesületet, nem magát a gárdát! Ez kiváló ok volt arra, hogy a 2002-es hídblokád immáron hagyományos megünnepléséről jobbára meg lehessen feledkezni, és július 4-ét Budaházy György és a hídblokád ünnepéből a Magyar Gárda és mindenek előtt a JOBBIK ünnepévé lehessen konvertálni.
Vass István (alias „útonálló”) http://www.hetivalasz.hu/cikk/0907/garda_szdsz címen olvasható nyílt levelében ultimátumot küldött a rendőrségnek:
„… önök is számíthatnak a jogaikban akadályozott magyar állampolgárok leghatározottabb fellépésére, ellenállására. Talán önök sem igazán szeretnék, hogy tele legyen a Szabadság tér környéke forgalmat akadályozó fekvő rendőrökkel.”
Pistától a rendőrség készenléti állománya nyilván alaposan berezelhetett. Mondják: többen közülük pénteken gyorsan végrendelkeztek, könnyes csókkal búcsúztak a családtól. Mások pedig a harcművészetekben jártas szakértők bevonásával órákon át videofelvételeken tanulmányozták a veszedelmes egykori SZDSZ-es útonálló kifinomult harci technikáit. Végül azonban mégis csak kimerészkedtek, vállalva a Vass Istvánnal való megütközés nem kis kockázatát… J
Hogy a hírhedt „útonálló” hol, merre járt, nem tudjuk. Fekvő rendőrökkel viszont nem találkoztunk sem a Szabadság tér környékén, sem a Deák tér környékén, sem máshol. (Találkoztunk viszont a melegtől kidőlt, valóban fekvő gárdistákkal J) Az „akció” meglehetősen sajátos képet mutatott: a rendőröket dobáló fiatalokkal egyáltalán nem foglalkozott a hatóság, közülük talán egyetlen egyet sem állítottak elő. A meglehetősen magas számú – 184 – előállítás szinte kizárólag a passzív ellenállás miatt történt, nincs tudomásunk arról, hogy hatósági személy elleni erőszak miatt egyáltalán indult volna eljárás bárki ellen is. Vona Gábort és Kiss Róbertet kiemelték, az előállítottak többsége azonban végül a rendőrség kérésére udvariasan felállt és magától sétált a rabomobilba, ellenállás nélkül. (Mint mondták: ezzel „erkölcsi győzelmet” arattak a rendőrség felett… Akárcsak mi egykoron a Kossuth téren…)
Vona Gábor csuklóján talán még meg sem szorult a frissen rákattantott bilincs, amikor Szabó Gábor máris kiadta JOBBIK országos elnöksége nevében a közleményét, miszerint a JOBBIK – természetesen, mi az, hogy! – nem hátrál meg a rendőrterrortól sem! Ebben többek között olvashatjuk:
„A Jobbikhoz már szombatra virradó éjszaka olyan információk érkeztek, hogy a mai tüntetésen a hatóságok megpróbálják majd célzottan levadászni a Jobbik elnökét és a jelenlévő pártvezetőket. …. Felhívjuk Draskovics és pribékjei figyelmét: meg se próbáljanak a rendőrségi fogdában egy ujjal se hozzányúlni Vona Gáborhoz, a 15 százalékos Jobbik elnökéhez; Kiss Róberthez, a Magyar Gárda főkapitányához… A Jobbikot nem lehet megfélemlíteni, egyetlenegy ártatlan magyar embert ért sérelmet sem fogunk megtorlás nélkül hagyni!”
A nyilatkozat kapcsán – amellett, hogy nyilvánvalóan a kampány részét képezi – felmerülnek bizonyos kérdések a tárgyilagosan gondolkozó ember fejében:
1. Vajon ki és miért szolgáltatna információt a JOBBIK-nak a rendőrség tervezett lépéseiről?
2. Vajon amennyiben szombat hajnalban valóban értesítették a JOBBIK-ot arról, hogy vezetőinek „levadászását” tervezik szombaton, akkor ezt Szabó Gábor miért csak azt követően hozta nyilvánosságra, hogy már megtörtént?!? Miért nem jelezte azonnal – még szombat délelőtt!!! - mondjuk a sajtónak?! (Ezzel ugyanis csapdába kerültek volna a rendőrök: kénytelenek lettek volna elállni a lelepleződött, előre kitudódott terv végrehajtásától!)
3. Miért mentek oda mégis azok, akik állítólag előre tudták, hogy ott majd levadásszák őket?! (Ha engem értesítenek arról, hogy valahol el akarnak kapni, valószínűleg eszem ágában sem lesz oda menni…, hacsak nem éppen az a célom, hogy bevitessem magamat, és ezzel csináljak magamnak egy kis reklámot! Emlékezzünk rá: mintegy 20 évvel ezelőtt is így kezdődött a sztárcsinálás: Orbán Viktort megbilincselték, egy kicsit – no persze nem nagyon! – megpaskolták, és máris megszületett a legenda…)
A fenti kérdésekre persze minden tárgyilagosan gondolkozó ember tudja a választ, szükségtelen leírnom. (Aki pedig mégsem tudja, az nem is akarja tudni!) Legfeljebb annyit érdemes még hozzátenni, hogy ugye sem Szabó Gábor, sem más nem gondolta egy percig sem komolyan, hogy akár Vona Gábort, akár Kiss Róbertet, akár bármelyik gárdistát bántalmazni akarnák a rendőrségen. Jól tudjuk: a rendőrségen soha, egyetlen esetben sem bántalmaztak még frekventált személyt, csak és kizárólag olyanokat értek bántalmazások, akik szemmel láthatóan védtelenek, elesettek, magányosak, jogilag felkészületlenek, akik esetében valószínűsíteni lehet, hogy nem fog értük fellépni senki. (Szinte mindannyian voltunk már előállítva: Gonda László, Bene Gábor, Toroczkai László, Budaházy György, Tatár József, Fáber Károly, Kocsis Imre, jómagam és még sokan mások, de egyikőnket sem bántalmaztak fizikálisan. A többségünknek még így is kemény kártérítéseket kényszerültek fizetni.) A legjobb azonban a 15%-os (valójában 9%-os) JOBBIK „megtorlással” való fenyegetőzése. Mert, hogy Vass Pista megfenyegeti a rendőröket, az még csak hagyján, ő ugye SZDSZ-es volt valaha, nem veszik komolyan ma már sehol. De hogy egy párt – mint olyan -, amelynek a képviselői az EP-ben ülnek írásban „megtorlással” fenyegetőzzön, ez még akkor is a durva politikai öngólok közé tartozik, ha a súlya – valljuk meg őszintén – bolhaköhögés csupán. Itt látszik megint az, amit egyre többen látnak: a JOBBIK Morvai Krisztina nélkül olyan, mint a vőlegény szerszám nélkül. Nincs köztük senki, aki egy értelmes, megfontolt, higgadt, igazi politikusi nyilatkozatot meg tudna fogalmazni. (Vona Gábor még talán csak-csak, de tőle lejjebb aztán végképp senki.)
Jól jött persze a szombat a FIDESZ lejáratására is: a piszkos, aljas zsidókból álló kuruc azonnal kitalálta, hogy a rendőrség egy „FIDESZ-közeli” társulat segítségével tiltotta be a Szabadság térre bejelentett rendezvényt, a JOBBIK „szamizdatosai” pedig azonnal szétszórták a nyilvánvaló hazugságot az interneten. Hiába kérdezte bárki is tőlük – vagy a zsidó kuructól -, hogy legalább árulják már el annak a bizonyos „FIDESZ-közeli” társulatnak a nevét, hogy netán utána lehessen nézni, természetesen nem árulták el. Nem is tudták volna persze elárulni, mert valójában fogalmuk sem volt arról, hogy ki jelentett be a Szabadság térre rendezvényt, így értelemszerűen az illető „pártközeliségéről” sem tudhattak semmit. (A cél azonban szentesíti az eszközt, a zsidó pedig zsidó marad nem csak az SZDSZ-ben, de a kurucban, illetve a JOBBIK-ban is.) Tárgyilagosan nézve persze eleve nevetséges a hazugság: ugyan miért szorulna rá a FIDESZ segítségére a bolsevik kormány rendőrsége, ha be akar tiltani valamit? (Igaz, ezt a hazugságot sem a gondolkozó, a történéseket tárgyilagosan megfontoló rétegnek szánták.)
Summázva a helyzetet, megállapíthatjuk, hogy amikor a bolsevik kormány nagy bajban van, akkor mindig számíthat a radikálisok segítségére. Amikor népnyúzó intézkedések sokaságára kerül sor, amikor emberek millióinak szabadságjogai, létbiztonsága sérül, akkor mindig sikerül egy-egy jól időzített radikális megmozdulással más irányba terelni az emberek figyelmét. Mert ugye nem vitás, hogy párszáz ember békés gyülekezéshez, illetve véleménnyilvánítsához való joga fontos kérdés, de ugye az sem vitás, hogy összemérhetetlenül nagyobb horderejű kérdés az, ami július 1-től érvénybe lépett: mértéktelen üzemanyag, villamosenergia, BKV, fűtés, élelmiszer áremelés, a családtámogatások drasztikus megvonása, a fizetések csökkentése. Mindez nem párszáz ember, hanem cirka 9.500.000 ember szabadságjogait, létbiztonságát, megélhetését veszélyezteti. Milyen jó is az, hogy vannak, akik most erről segítenek elterelni a közvélemény figyelmét! Milyen jó, hogy sem most, sem a jövő szombaton nem erről kell beszélni. Milyen jó és előre mutató, hogy a nemzetünk jövőjéért krokodilkönnyeket hullajtó, „egyetlen nemzeti erő” megint csak elsődlegesen önmaga sérelmeivel és jövőjével kíván foglalkozni, miközben a bolsevikok soha eddig nem látott népnyomorításba kezdtek, aminek csak előfutára mindaz, amit most életbe léptettek… Önkéntelenül is Horn Gábor szavai jutnak eszembe: sokkal fontosabb a párt sorsa, mint az ország sorsa… Kezdem becsülni ezt az SZDSZ-est! No azért ne lepődjenek meg kedves olvasóim, nem kaptam napszúrást… Csupán arról van szó, hogy miközben valójában mindegyik párt így gondolkozik – a JOBBIK is! -, addig ő az egyetlen, aki ezt legalább őszintén ki is mondta…
Kroko tanár úr
---------------------------------------
