Tanyavilág 21.szám 2009.június, Napisten hava
| VÁRATLANUL MEGJELENŐ INGYENES KULTURÁLIS KIADVÁNY Tanyavilág 21.szám 2009.június, Napisten hava | ||
„Az isteni szolgálatra bármilyen idı alkalmas, és mindaz, amit a haza érdekében tesz az ember nem
más, mint Isten szolgálata." (Hunyadi Mátyás)
Az, aki annak vallja magát, mindenképp. De akkor hogy van az, hogy döntéshozó helyzetben lévı
magyar emberek folyamatosan és tudatosan magyar- és nemzetellenes törvényeket, intézkedéseket
hoznak? Igen nehéz kérdés ez.
Annak idején, mikor Árpád vezér visszatért ısei földjére, a Kárpát-medencébe, még hitében,
gondolkodásában egységes volt a nemzet. Államalapító István király döntése, a nyugati formájú
kereszténység felvétele máig vitákat kavar: helyesen cselekedett-e? Tán még ezer évnek kell eltelnie,
hogy megtudjuk a választ. Sokáig úgy látszott, érdemes a mővelt Nyugathoz, Európához tartozni – a
kettı azért nem ugyanaz: nekünk már rég írásunk volt, mikor a mai Nyugat Európa területén még
bottal verték a fáról a diót – napjainkban viszont, mikor a globalista világ nagyon súlyos és káros
következményei kezdenek felismerhetık lenni, szinte törvényszerően térünk vissza erıt, gyógyírt,
jövıképet meríteni ıseink kultúrájához. Ez a kultúra, mint gondolkodásmód, homlokegyenest
ellenkezıje volt annak a világnak, amivel Szent István kapcsolatot keresett. Az én véleményem
szerint, ahogy a nyugati kultúra „fejlıdik" és egyre inkább teret hódít, úgy találja egyre kevésbé helyét
ebben a világban a magyar. (Lásd: Tanyavilág 17. Hunor és Magyar vagy Káin és Ábel?) Rövid idın
belül idegen nemzetek tagjai vallották magukat magyarnak. Nézzük, mit ír errıl Illyés Gyula, a Puszták
népében:
…"Földet a magyarok közül még a vezérek sem vettek magántulajdonba, nem is ismerték annak
értékét vagyonnak csak az állatot tekintették. A nemzeti elfogultsággal igazán nem vádolható Ágoston
mutatja ki s kardoskodik amellett, hogy a föld magántulajdonosai kezdetben s késıbb is szinte kivétel
nélkül idegenek voltak, fıleg németek, akik a nyugati haladottabb gazdálkodásban már ismerték a föld
értékét és megszerzési módját. İk alapítják majd az uradalmakat, s nyomják itt rabszolgasorba a régi
szabadokat is, nyilván már akkor a történelmi fejlıdésre s az ország különleges helyzetére
hivatkozva."
Láthatjuk, hogy származásukat tekintve, igen kevesen lehetnek, kiknek vérvonala a pusztai idıkre
nyúlik vissza. Hozzájárult a keveredéshez a Szent Korona országa népeinek békés együttélése
Erdélyben, Horvátországban, Szlavóniában, Dalmáciában, Fiumében és a
magterületen. Fontos, hogy békés, hisz' akkor még nem utáltak minket
ennyire – ez tudatos törekvés eredménye, mint az is, hogy oly' keveset
tudunk minderrıl. Szarvas körüli tót származású ismerısöm mondja, hogy a
családi emlékezet szerint a nagyapa úgy sírt, szó szerint, a trianoni
határozaton, mint a magyarok.
Mindezek tükrében ki tekinthetı ma magyarnak? Ne dobjunk be újabb
megosztást keltı kifejezést a köztudatba, inkább tegyük világossá, hogy aki
szerepet vállal az ország vezetésében, az vallja azt a rendkívül egyszerő
gondolatot, hogy Magyarország a magyaroké, cselekedjék mindig a nemzet
érdekében, legyen szó ásványkincsekrıl, termıföldrıl, vízrıl, emberi
dolgokról, vállaljon felelısséget az itt élı népekért, és még véletlenül se
lehessen kettıs állampolgár. Mióta a világ világ, egyszerő és természetes
kívánalom ez – sajnos napjaink Magyarországában azt hazudják a magyar
embernek, hogy ez fasizmus, idegengyőlölet, antiszemitizmus, satöbbi.
Tegyünk róla, hogy ne így legyen és kerüljön felszínre végre az egészséges
magyar gondolkodás – a mi népünk és a világ minden népe békéjének
érdekében.
GG
------------------------------------
