Von: Mészáros Ferenc
Gesendet: kedd, 2009. július 14. 21:44
An: Kutasi József
Betreff: Re: 2.963 - Frigyesy Ágnes: Személyes gondolataim Orbán Viktornak, akit nagyra becsülök elért eredményei miatt, s akiben bízom, hogy szuper intelligens esze miatt megfontolja, amit egy nöi lélek ajánl Neki átgondolásra!
Tisztelt Kutasi Úr!
Mindig érdeklődve olvasom a hozzám eljuttatott anyagokat, és mint egykor aktívan politizáló ember, érzékenyen viszonyulok minden rezdüléshez, ami mindennapjaink eseményeiből érkezik.
Most fordítani szeretnék ezen a folyamaton, és küldök két írást, amelyek formailag nem azonosak, de ezekből az érkező rezdülésekből születtek.
Mindennapjaihoz jó egészséget kívánok, Isten áldásával!
Mészáros Ferenc
Sinka István
Göncöl bakján Sinka István
a Tejútat ostorozza,
szilaj dühét szemlesütve
nyögi a Nagy Égi Puszta.
Pista bátyám! Cserdítsen le
ostorával a vén földre!
Vessen üstökös villámot,
a békásult hegytetőre!
Szúnyog zöngés lett az ének,
mocsárba fúlt a ballada,
himnuszokra teregeti mosott
rongyait a haza.
Csönd van az ereszek alján,
hallgatag a fecskefészek,
egy éjszakán alattomban,
megszállták a denevérek!
És a bojtár, akinek a
ballada izzott szívében,
ostoroz a Göncöl bakján
és mi itt vagyunk szegényen.
Sinka István! Égi Bojtár!
Éhes a nyáj!Hazavárunk!
Körülálljuk Égi Tüzed,
balladára lendül lábunk.
Három axióma
Első axióma: Egy nép életminősége egyenesen arányos hatalmi, szellemi elitjének emberi minőségével.
Az életminőség maga a kultúra, amely nem kizárólag az un. művészetek mozgástere, hanem szintézis, minden a létezéshez szükséges elemet magában hordoz, a gazdasági létszintet éppúgy, mint a család, a közösség kapcsolódási minőségét, az oktatás hatékonyságát, a szolidaritási képességet, és nem utolsósorban a viszonyulást saját múltjához, hagyományaihoz, tehát saját örökségéhez.
Ennek az egésznek, vagyis a kultúrának a minőségét maga a hatalmi, szellemi elit, tehát az értelmiség emberi minősége határozza meg.
Miért? Mert a társadalom tagozódása úgy van kialakítva, hogy annak ízlését, irányultságát, kötődéseit, szellemi principiumait ez a réteg formálja.. Ők írják a tankönyveket, ők oktatnak, ők alkotják a jogrendet, ők formálják a közízlést, szabják meg a gazdasági folyamatokat.
Az emberi minőséget nem a képzettség foka, és nem a hatalmi pozíció határozza meg. Ezek csak eszközök. A minőséget az a struktúra alakítja ki, amelybe integrálódott a személyiség, és itt a minőség nem más, mint az inetgrálódásra való hajlandóság szintje.
Integrálni, vagy dezintegrálni? Ez ma az értelmiségi lét alapkérdése, bárhogy is tagadják.
Az integráció ebben az esetben sem más, mint a szerves, hagyományokra épülő kultúrához való kapcsolódás, annak kiegészítése, erősítése. A dezintegráció szembefordulás mindezzel, tehát nem a szerves alapokhoz való kapcsolódás, hanem azok tagadása, azoktól független struktúra építésének, fenntartásának szolgálata.
Márpedig a történelem igazolta, hogy egyetlen olyan rendszer sem volt képes tartósan fennmaradni, amely nem a szerves alapokra épített, azokhoz alkalmazkodva működött.
Az integráció szolgálat,a közösség értékeinek őrzése, kiegészítése, gyarapítása.A szolgálat pedig a legmagasabb emberi lét minőség.
A dezintegráció hatalmi ösztönből fakad, a közösség alkalmazkodását, tehát szolgálatát várja el, kényszeríti ki olyan struktúra kialakításával, erősítésével, amely ezt a szándékot támogatja.
A két magatartásforma ebből adódóan nem képes együttműködni.
A nép életminőségét, sorsának alakulását ennek az ellentmondásnak a pillanatnyi státusza határozza meg.
Magyarországon napjainkban, éppúgy, mint a rendszerváltás előtt, a dezintegráló akarat befolyása uralkodó, az integráló személyiségek nem kaphattak szerepet, mert maga a struktúra nem adja meg a közreműködésre a lehetőséget.
Második axióma:.Az ostobaság elhatalmasodása éppen annak az érdeke, aki elitéli
A dezintegráló szándék paradoxona, hogy egységesít. Az egységesítés pedig csak akkor lehet sikeres, ha egyszerűsít, vagyis egy nagyon lefokozott, lehetőleg alacsony szellemi szinten tarja az egységesítésbe bevont egyedeket.Ennek eszköze a vulgarizáció, az ostobaság fenntartása, elmélyítése.Ezzel szemben az integráció, összehangolás, összhang, ahol az egyedek megőrízve szuverenitásukat, egyfajta szimbiózisba integrálódva részt vesznek egy magasabb szellemi érték létrehozásában, tehát felfokozódnak, tevékenységük kultikussá válik, magasabb szellemi szintre emelkednek.
Az egységesítés egyben egyhangúság is, míg az összhang végtelen sok „dallam” rendezése egyetlen” zenemű” keretei közt, a személyiség egyediségének ráhangolódása, kiegészítő,építő tényezőként a nagy egész hangzásához..
A dezintegráció ökonómiai orientáltságú, míg az integráció tradicionális, vagy ha úgy tetszik, spirituális hangoltságú.
Az ökonómiai orientáció kizárja az ember dramaurgiai létállapotát, azt nem tudja értelmezni, így a közösség szervezését statisztikai terminusok közé szorítja, vagyis, ami ezen kívűl létezhet kizárja. Az ökonómiai orientáció lételeme, hogy a lefokozott szintet fenntartsa és minél szélesebb rétegekre kiterjessze, miközben kudarcai okaként elsősorban erre a tényre hivatkozik. A kudarc ebben közegben természetesen kódolt, de nem is a siker a cél, hanem a kialakult status quo fenntartása, ez pedig csak lefokozott szellemiségű tömegek mellett lehetséges, hiszen amint az egység megbomlik, egyetlen kicsiny repedés is keletkezik rajta, a hatalom kézbentartói elveszítik egyensúlyukat.
Minden mai hatalmi struktúra az ostobaság biztonságában létezik, és miközben intellektuális gőggel elitéli az alacsonyabb szintű szellemi létet, valójában ezzel tudja konzerválni pozícióit. Mindeközben saját csapdáját ássa meg, saját targédiáját készíti elő, hiszen a lefokozással eltűnnek a kultuszok, és szélsőséges helyzetekben a tömeg viselkedése kezelhetetlenné, kiszámíthatatlanná válik, saját tehetetlen tömegével eltapossa az őt irányítókat.
Harmadik axióma: Minden egységesítés időzített bomba
A konzervált pozíciók zárt térbe zsúfolják a sokszínűséget, behatárolják a mozgásteret, s egy idő után ez a térbeli zártság kinövi kereteit, dagadni kezd, terjeszkedni, szétfeszíti, szétveti a falakat. A lefokozott létállapot túlzottan szűk teret kíván, egyre szűkebbet, s hiába alkalmaznak különböző leerszető szelepeket, ezek csak késleltetni tudják a robbanást, a feszültségeket levezetni, nem.
Minden mai, úgynevezett történeti típusú társadalmi struktúra ilyen, ahogy ilyen volt minden előző formáció is: felrobbant.
A kérdés csupán az,mikor következik be az explózió, hiszen ebben az esetben maga az időzítés nem egzakt meghatározás kérdése, hanem a konzerváltság telítettségének függvénye, amely csak akkor érzékelhető, ha a robbanás már bekövetkezett.
----------------------------------------------------------------------------------------------------
