Von: Apu Lengyel
Gesendet: hétfő, 2009. december 7. 08:16
An: antal@jozsef-kutasi.de
Betreff: LEVÉL A MAGYAR VÁLASZTÓKHOZ
LEVÉL A MAGYAR VÁLASZTÓKHOZ!
Kizárólagos egyéni képviseleti rendszerről a magyar országgyűlésben
Kedves Magyar Testvéreim!
Számtalan látszólagos és valódi próbálkozás ellenére az elmúlt húsz év alatt nem sikerült elérni, hogy a magyar országgyűlés és az önkormányzatok képviselői létszámát erőteljesen csökkenteni lehessen. Mindenféle jogi furfanggal álltak elő azok, akik húsz körömmel kapaszkodnak megbízóleveleikbe. Az alkotmánybíróságnak nevezett testület mindeközben arról nyilvánított véleményt, hogy ezek a képviselői megbízatások négy évre szólnak, és hogy a képviselő politikai lelkiismerete szerint nem tartozik elszámolással az őt megválasztó magyarok felé.
Nos, gondoltam egy nagyot és merészet!
Vizsgáljuk meg együtt, hogy mi is az a szempont, ami alapján ilyen sok képviselői megbízást sikerült kiosztani ebben a kicsi országban. Mert mint tudjuk, a magyar országgyűlés épülete akkor épült, és állapították meg a képviselői létszámot, amikor a trianoni szégyendiktátum nem szaggatta szét az országot. Ez azt is jelenti, hogy nagy valószínűséggel az a létszám megfelelt az akkori államhatárok között élő választók érdekképviseletére.
A mostani létszám ugyanezt a hagyományt folytatja, csupán egyetlen jelentős különbség van. Időközben más típusú képviseleti közigazgatási rendszert erőszakoltak az országra. Ebben a rendszerben az egyik fő rákfenéje a képviseletnek, ami alapján az alkotmánybíróság az eredeti megbízóik akarata szerint állást foglalt egykor, hogy úgynevezett pártlistákat állítottak össze. Ezek a listák a pártok által erősen támogatott jelöltekből állnak, akik aztán mindenféle mondvacsinált politikai megfontolások alapján megfogalmazott mandátum elosztási rendszerben kapnak bejutási lehetőséget a cifra falak mögötti szószátyár melegedőbe.
Mi történik akkor, ha ezekre a pártlistákra nem érkezik megfelelő számú szavazat az első fordulóban? Következik a második forduló. És ha ott sem adnak a választók elegendő számú szavazatot, akkor az érvénytelen?
Lehet, erről az alkotmánybíróság másként vélekedne, hiszen az ő megbízatásukat pontosan azoktól a pártlistás szónokoktól kapják mindenféle országos felhatalmazás nélkül, akiknek az érdekében állítólag értelmezik az ilyen rendelkezéseket.
Véleményem szerint ez az eredményezné, hogy csak az egyéni jelöltek jutnának be az országgyűlésbe - már aki megfelelő számú érvényes szavazatot kapott.
Eredmény? Azonnal felére csökken a tisztelt ház létszáma. Ha akarják ezt a fehérgallérosok, ha nem.
Mi a dolga egy egyéni képviselőnek az országgyűlésben? Természetesen adódik az egyenes válasz, hogy a választói akaratot megjelenítse, például a törvények szavazása kapcsán.
No de ha az alkotmánybírósági állásfoglalás szerint a politikai felelősség áttevődik a már képviselővé választott egyén lelkiismereti megítélésébe, vagyis a pártok akarata szerint nyomja a gombot, akkor ismét ott tartunk, mint a nagyobb létszámú képviselőház esetén.
Hogyan legyen tehát valakiből egyéni képviselő? Mi kötelezheti legalább a mindenkor elvárható becsület szintjén a képviselőt arra, hogy az őt megválasztó polgárok választói akaratát jelenítse meg egy-egy gombnyomáskor?
Önkéntes és nyilvános kötelezettségvállalás formájában történjen mindez, a Szent Korona jogrendje alapján!
Úgy, hogy szülessen egy megállapodás az illető jelölt és az őt jelölő majdani választópolgárok között például egy hiteles és nyilvános közjegyzői tanúsítvány keretében. Szóljon ez az okirat arról, hogy a választópolgárokkal mindenkor a törvényhozás elé kerülő tervezetekről legjobb és legteljesebb tudása szerint köteles a majdani képviselő tájékoztatást biztosítani. Megfelelő idő álljon rendelkezésre, hogy a választópolgárok erről kialakíthassák egymás között a többségi véleményüket. Ez a többségi vélemény azután maradéktalanul érvényesüljön az országgyűlési szavazások alkalmával.
Vállaljon előzetes kötelezettséget a képviselőjelölt, hogy úgy szavaz, ahogy azt az őt megválasztók a részére előírják. Ha pedig nem így tesz, azonnal szűnjön meg a megbízatása, minden további eljárást kizárva!
Aki ezt nem hajlandó elfogadni, és nyilvános eljárásban írásba foglalni, az Magyarországon ne lehessen képviselőjelölt sem. És pont!
Mert kedves magyar Testvéreim, ki rendelkezik valójában a politikai akarattal ebben az országban? Természetesen első és kiemelt helyen a választópolgár. Ettől pedig senki el nem tántoríthatja, akaratától meg nem foszthatja. Alapvető szabadságunk szerint való egy olyan megállapodás, mondhatni szerződés, amely előírja az akarat érvényesítését a törvényhozásban.
Természetesen ilyen módon sokkal kisebb létszámban tehetnék, és sokkal összefogottabban, jobban átlátható folyamatok mentén a dolgukat a mi pénzünkből érettünk áldozva megbízatásuk idejét.
Igen kíváncsi volnék arra, hogy az eddigi időtöltésre berendezkedett paragrafus és szószaporító fejenagyok, akiket az ilyen-olyan pártfegyelem jól irányzott gombválasztásra kötelezett, hová tűnnének egy ilyen rendszerben? A válasz egyszerű. Azonnal a történelem süllyesztőjében találnák magukat.
Elképzelésem tehát a következő. Gőzerővel tömegmeggyőzésbe kell kezdeni annak érdekében, hogy Magyarországon senki ne szavazzon pártlistákra. Sem az országgyűlési választások, sem az önkormányzati választások idején.
Lássuk, ki hajlandó ilyen körülmények között megmérettetni képviselői képességeit?
Adhatja majd a választókörben a lapot az ottani delegált, mi, szabad magyarok ezt több párhuzamos vonallal tegyük érvénytelenné. Nem keresztbe húzott vonalakkal, mert akkor belekerülhet valamelyik jelölő szervezet karikájába a kereszteződési pont, és akkor az aszerinti kereszteződés alapján, esetlegességi alapon kényük-kedvük szerint értelmezhetik a szavazatok összeszámlálásakor.
Másik megoldás, hogy egynél több helyre teszünk jelölést. Az eredmény ugyanaz!
Amennyiben a második forduló is eredménytelenül zárul a pártlistás szavazatok tekintetében, úgy azok a voksok végleg elvesznek. Vagyis nem kerülhet be pártlistán senki, aki nem a valós választói akaratot testesíti meg. És nincs tovább vita!
De a legfőbb eredmény, hogy pártlistás papírtologatók nem kerülnek a törvényhozásba.
Barátaim!
Ha minden becsületes magyar ember, akinek elege van a népnyúzásból, elege van a nyomorba taszítottságból és kisemmizésből, akinek több a soknál a szemkilövetés, és tele van a padlása öszödöléssel, bkv-val és még ki tudja milyen ügyekkel, csak ennyit tenne, szó szerint egyetlen tollvonással véget vethetnénk ennek a rendszernek. Ráadásul olyan módon, ami a jelenleg is fennálló törvényekbe nem ütközik. Sőt azok erre teljesen tisztán lehetőséget biztosítanak.
Értelem és bátorság kell hozzá!
Egyetlen huszáros rohammal el lehet intézni, hogy egyik napról a másikra új világot építhessünk magunknak. Amelyik szervezetnek ez nem tetszik, kénytelen legyen átgondolni politikai elképzeléseit! Bizony mondom sürögnének a választók kegyét keresni. Már csak azért is, mert ilyen módon közvetlenül függne a megbízásuk a választóktól, és nem egymásnak szavaznának évente csillagászati jövedelembővítést.
Mi magunk! Magunkfajták!
Induljon tehát a mozgalom! Minden választásra jogosult állampolgárt közvetlenül szükséges meggyőzni arról, hogy mit jelent ez a tett!
Ferencváros, 2009. december 7.
Lengyel Károly
--------------------------------------------------------------------------
