From: Bogád Antal
Subject: Versek
To: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
EGY NAP VELED BUDAPESTEN
( B I – nek)
Budapesten ritkán látlak
Eljöttél, de én most fáradt,
Didergő, borús lelkekkel,
Elnyűtt, próbált emberekkel,
Cicomás úri dámákkal,
S őket szolgáló lakájjal
Itt találkoztam mind velük.
Létük már sors. Más mindegyik.
Ott tolongtak. Miért vajon?
Néztelek, s fényedtől vakon,
Azt hiszem, szédültem nagyon.
Bogád Anta
NYÁRI VIHAR
Komor, ólmos fellegek,
becsukták a kék eget.
Ruhája gyász, könnylázban ég,
siratja Rét, tűnt kedvesét.
Villám cikáz, sápadtan hörögve,
zúdul az ár, tajtékot köhögve.
Karjuk kinyújtják, hajat mosnak a fák,
szivárvány gyúl, fénykaput vág.
Bogád Antal
A NYÁR
Nap heve tűz
Tóparti fűz
Lehajló ága,
Lombkoronája,
Zöld kelyhe hűs,
Gondfelhőt űz.
Végtelen a távol
Izzik a lég,
Pöttöm felhő lángol,
Szeplős az ég.
Bogád Antal
