From: András Siklósi
Date: 2011. augusztus 2.
Subject: 2 új írás
To: Kutasi József
Kedves Barátaim és Bajtársaim!
Ilyenkor nyáron állítólag "uborkaszezon" van a politikában, de én ezt valahogy nem észlelem. Az események ugyanis egyre sűrűsödnek, a világ (s benne a magyarság) pedig gyorsulva rohan a végzete felé. Hogy pontosan mikor és mi módon robban fel minden, az megjósolhatatlan; nyilvánvaló azonban, hogy hamarosan igen súlyos fejlemények elé nézünk, amikre nem árt alaposan felkészülni, amennyire tőlünk telik. Nem szabad tétlenül, süketen és vakon várni az apokalipszist, mondván, hogy úgysem tehetünk ellene semmit. Szilárd meggyőződésem, hogy túlélésünk, megmaradásunk - nemzeti szinten - attól függ, hogy fölkészülünk-e minden lehetséges forgatókönyvre (pl. egy meglepetésszerű hatalomátvételre), sőt elébe megyünk-e a lavinának. Sok vesztenivalónk már nincs, hiszen rövidesen utolsó filléreinkből, egzisztenciánkból, otthonunkból, családunkból is kiforgatnak bennünket ezek a sátáni, hazaáruló brigantik. Szándékuk szerint mindnyájan mehetünk világgá, vagy füvet legelni, trágyát lapátolni, ha addig meg nem döglünk. Ilyen aljas és céltudatos támadás a magyar élet ellen még soha, semmilyen korban nem volt, mint éppen napjainkban. Nincs tehát okunk a kussolásra, a gyáva meghunyászkodásra, mert az csak tovább rontana helyzetünkön, s mohó ellenségeink még inkább fölbátorodnának. Itt a végső pillanat, hogy keményen kiálljunk érdekeinkért, s kárpát-medencei méretekben megszervezzük a nemzeti összefogást és ellenállást. A lapítókkal, kishitűekkel, agymosottakkal nem kell törődnünk; azokat tömörítsük egységbe, akik még magyarként éreznek és gondolkodnak, s nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Akik belátják, hogy nem önnön boldogulásunk a legfontosabb, hanem a nemzet megmentése. Már az is szomorú, hogy ebben a förtelmes pusztulásban egyáltalán bárkit ilyesmire még biztatni kell. Mindenesetre én most is megteszem, nehogy a legcsekélyebb mértékben is az én mulasztásomon múljon a magyar föltámadás sikere. Nyomatékosan hívok tehát mindenkit: ne várjatok vezényszóra, hanem önként és azonnal lássatok munkához, legjobb tudásotok, képességeitek és teljes energiátok latba vetésével. Minden más tevékenység esetleges és lényegtelen, most csak az önvédelmünkre szabad koncentrálnunk. Ne higgye senki, hogy majd ő egyedül - fütyülve az egész rettenetre - átléphet a túlsó partra, mert nemzete nélkül biztosan elveszik!
