Feladó: <SeeFeeGmbH@aol.com>
Tárgy: 2 db csatolmány
Címzett: jozsef@kutasi.eu,
A rendszerváltás kulcsa: elegendő-e folyton megpiszkálnunk, avagy fordítsunk végre rajta?!
Subject: Akié a média tulajdonjoga, azé a sajtószabadság is? (Popovits János bevezető megjegyzése)
Münzberg Mihály, Nyíregyháza: A közvélemény problematikája 2007.06.03. (a cikk több honlapon, így pl. a Magyar Hírhálón is megjelent)
Nézetem szerint ma Magyarországon (és nem csak Magyarországon) a legnagyobb probléma a közvéleménnyel van. Mivel világunk soha nem látott mértékben felgyorsult, és immár minden eseménye pillanatok alatt eljut mindenhová, Iraktól Kubáig, az USA-tól Oroszországig, az elsődleges véleményformáló a sajtó, a média lett; elsősorban az elektronikus média.
Hiszen melyikünk járt pl. Irakban vagy Iránban? Annyit tudunk az ottani helyzetről és eseményekről, amennyit a televízióban látunk, ennek alapján alkot(t)unk véleményt Szaddám Huszeinről, Oszama Bin Ladenről, George Bushról, a G8-akról, és minden egyéb, tőlünk földrajzilag távol eső eseményről. Sőt, a belpolitikai események nagy részét is a rádió, a TV és nyomtatott sajtó üvegén keresztül látjuk; elvégre közülünk igen kevesen ismerik személyesen Gyurcsány Ferencet vagy Orbán Viktort, és ennél is kevesebbeknek adatik meg leülni e jeles urakkal egy kávé mellé, és pár órán át arról diskurálni, hogy „na, akkor most őszintén: Hogy is van ez, mi a valódi helyzet?".
Azt gondoljuk tehát, amit a legerősebb anyagi hátérrel bíró TV és a rádió mond, amit az újság ír. A szerint tartjuk a dolgokat és azok véghezvivőit helyesnek vagy helytelennek, hogy ezek a médiumok mit kommunikálnak felénk. A (köz)véleményformálás majdnem korlátlan urai tehát a médiák és azok tulajdonosai. Ha elégszer halljuk a TV-ben, hogy valaki rossz ember, diktátor, tömeggyilkos, stb., akkor szinte megnyugvással vesszük tudomásul, hogy az illetőt a „jó emberek" felakasztották, s tesszük ezt a nélkül, hogy ezt a „rossz" embert valaha is ismertük volna. Annyit tudunk, tudtunk személyéről, amennyit a TV, rádió, Internet tudnunk engedett. Nem a közvélemény nyomása irányítja tehát a politikát, hanem a politika által vezérelt sajtó alakítja a közvéleményt.
És itt kerül képbe a média oly sokszor emlegetett (és egyre közhelyszerűbbnek tűnő) pártatlansága, objektivitása. A mérleg mindig annak az igaza és érdeke felé billen, aki az adott újság, TV, rádió, honlap tulajdonosa, következésképp az adott médium -többé vagy kevésbé burkoltan- a tulajdonosi érdekkör véleményét, ideológiáját harsogja; ha az adott hírforrás állami kézben van, akkor az aktuális kormányét.
Persze a fenti gondolatok senki számára nem jelentenek újdonságot. De próbáljuk meg ezt a tényt tágabb dimenzióban szemlélni: Ne csak odáig jussunk, hogy az állami TV épp a hatalmon levő kormányt dicséri; vegyük górcső alá azt, hogy a nemzetközi közvéleményt meghatározó médiumok szálai kiknek a kezében futnak össze. Kik akarják leginkább, hogy az egész világ azt gondolja, amit ők, és úgy táncoljon, ahogyan ők fütyülnek? És legfőképpen: Őket tekintse egyetlen jótevőjének.
Bizonyára vagyunk néhányan, akik emlékszünk Örkény István novellájára, melyben egy jó szándékú ember figyelmeztetni próbálja a kisborjút a rá leselkedő veszélyre, igyekszik megóvni őt a mészáros markától. Ám a borjú felháborodva utasítja vissza a segítséget, rágalomnak és vádnak nevezve az aggódó állításait.
Nos, amíg a borjú úgy tudja, hogy a hentes rendes ember és az ő barátja, amíg a kertészt arra nevelik, hogy a férgeknek, kártevőknek és gyomoknak jogaik vannak, mert ők velünk egyenrangúak, és különben sem illik őket kártevőknek nevezni, mert egyszer, nem is oly régen már volt egy hatalmas gyomlálás és permetezés, amelytől szegények nagyon sokat szenvedtek; amíg a fizikailag fogyó, szellemileg pedig generációról generációra hanyatló magyarság legfőbb gondja a homoszexuálisok jogainak védelme és a könnyű drogok liberalizációja; amíg a kommersz pálinkától elhülyülve, arcunkon bárgyú mosollyal húzzuk a kizsákmányoló nemzetközi szervezetek és nemzetrabló multinacionális vállalatok rabigáját; addig nem is érdemlünk jobb sorsot.
Tüntetők, akik rekedten kiabáljátok az utcán „Gyurcsány takarodj"; mit értek vele, ha a miniszterelnök lemond? Ha pusztán ennyi történne, nem változna semmi sem. Nem Gyurcsány Ferenc távozása a magyar nemzet és Magyarország felemelkedésének záloga; hanem az, hogy a politikán és a közéleten örökre kívül rekedjenek azok, akik nem „magyar hitűek", nem „magyar identitásúak", akik „idegenszívűek" (szinte látom, ahogyan ezeken a szavakon a liberálisok elszörnyedve felhördülnek).
Örökre véget kell vetni a fóbiáknak: Nem megengedhető, hogy azt, aki az évezredes keresztény eszmék nevében és a felnövő gyermekeink védelme érdekében felemeli a szavát a homoszexualitás és szexuális szabadosság ellen, „homofóbnak" nevezzék, mintegy negatív előjellel megbélyegezve őt. Nem megengedhető, hogy azok, akik másokat homofóbnak és szélsőségesnek neveznek, miközben önnön anyanemzetükön gátlástalanul átgázolva, elvtelenül kiszolgálják a karvalytőkét, melynek egyetlen célja és eszköze a pénz, felháborodjanak azon, hogy őket a hazájukat féltők „hungarofóbnak" tartják. **
Örökre véget kell vetni az ocsmány és kimondhatatlanul dekadens népbutításnak, melynek véghezvivői saját idoljaikat minden lehetséges fórumon tömjénezik, míg a velük ellentétes eszméket vallóknak és hirdetőknek minden szavát igyekeznek csírájában elfojtani (szerencsére nem teljes sikerrel) és őket bűnösnek, gyűlöletkeltőnek kikiáltani.
Végezetül: Mielőtt a hazájukat, népüket és elveiket néhány tíz- vagy százmillióért eladó agymosók és népbutítók ráfognák e sorok írójára, hogy „ordas, fasiszta, náci" eszmék feltámasztója, hirdetője lenne, sietek leszögezni: A XXI. században élünk; az emberiesség és a keresztény felebaráti szeretet kötelez. Nem kívánható és nem megengedhető senkinek a fizikai inzultálása, testi épségének és életének megtámadása. Kívánatos azonban a magyar nemzet vesztére törő eszmék kigyomlálása, és azok képviselőinek eltávolítása a magyar közéletből és politikából.
Borjak, ébredjetek öntudatra, kertészek, fogjátok meg a kapát!
____________________________________________________________________________________
Kiegészítô beszélgetésünk barátommal a témához:
- Kitűnő. Csak ott téved, hogy a * politika irányítja a médiumokat.
Mit ajánl megoldásnak? ü. jj (Rőczey János)
Válaszom:
- Látod, telefonba is éppen ugyanazt mondtam, -anélkül, hogy olvastam volna már ezen soraidat- ami Neked is feltűnt!
Egy nyelven érteni, beszélni... tanulni kell! Lehet. - Azt fogja érteni a munkás is, amit a tőkés, s... ezen fáradozni érdemes. Üzenj Münzberg Mihálynak: - "Az egyetemes-értelmiségi vizsgán kitűnően megfelelt!" Popovits János.
( * Pontosabban: az illegitim neoliberális-transznacionális gazdasági „háttér"-hatalom -pl. IWF, Világbank, G-8, stb. a "rabláncra fűzötteket" megvezető, megélhetési politfunkcionáriusokkal. * *Az igazi rrendszerváltásig minden marad a régiben: lásd „mûvészeink" Brüsszelhez, idegen bíráskodókhoz intézett peticióját belső ügyünk, a médiatörvény miatt 2011-ben)
Thema Pressefreiheit ( z.B. aktuell: "Neues Mediengesetz in Ungarn")
____________________________________________________
Sehr geehrter Herr Albrecht Müller!
Ich habe ihr Buch "Meinungsmache" gelesen.
Ich gratuliere Ihnen herzlich obwohl ich kein Linker bin, aber ihren Befund über die Krankheit unserer Demokratie voll und ganz teile.
Auf ihrer Seite 420. schreiben Sie:
„ Die meisten Journalisten sind dem massiven Druck ihrer Arbeitgeber ausgeliefert und…." !
Der exzellente Journalist, Claude Durieux hat in der Zeitschrift Forum Europarat unter dem Titel „ Ist eine kapitalabhängige Presse frei?" ( d.h.: kann die - wie in der liberalen Wirtschaftsordnung überall - durch die Kapitalvorrechte bestimmte Presse frei sein? ) schon vor 30 Jahren festgestellt:
„Wenn auch die Freiheit der Meinungsäußerung in Frankreich nicht geknebelt ist, müssen wir doch feststellen, daß sie sich in der Praxis nur mit den Zeitungsverlegern und darüber hinaus mit allen jenen identifiziert, die Kapital besitzen oder über seine Verwendung bestimmen."
Diesen Text habe ich als Abituraufgabe für meine Klasse im Jahre 1979 in Bayern gegeben. Die Lösung habe ich als Gymnasiallehrer im Unterricht so formuliert:
Der Journalist hat das Recht auf freie Meinungsäußerung, auch wenn er kein Kapital besitzt, und der einzige Weg zu diesem Recht wäre, mit seinen Kollegen ihren Chef, den Chefredakteur zu wählen.
Anstatt der gültigen Presserechte zu beschränken wäre dieses Vorgehen die demokratischste Lösung, wofür in jeder Redaktion jeder Journalist in unserer freien Welt das Recht hat.
Mit freundlichen Grüßen
Johannes János Rőczey
Ungarischer Philosoph
Genf, den 03-01-2011
e-mail: j.j.roeczey@gmx.de www.gondolat.eu
______________________________________________________________
„...Es ist besonders das Unvermögen einer Sozialdemokratie, Medienfreiheit nur noch in Abwehrposition von Staat denken und definieren zu können, aber sich kaum um Freiheitsbeschränkungen durch privatwirtschaftliche Medienmonopole zu kümmern. Da ist der Vatikan fortschrittlicher. In seiner Instruktion »Aetatis Novae« über Medienpolitik von 1992 geißelt der Heilige Stuhl nicht nur »staatliche Medienkontrolle«, sondern ebenso das »Profitdenken und die Interessen der Werbefachleute« und solche Medien, die, »vom Profitgeist getrieben, künstliche Konsumbedürfnisse und Konsumvorbilder erzeugen.«
Ich finde die Debatte um Ungarns Mediengesetz unerträglich heuchlerisch!"
Medienfreiheit nicht nur für Ungarn, Mediengedanken: Zensur in Europa, Verfasser: Jörg Becker,
Zitat / Neues Deutschland, 29.01.2011.
