*** www.nemzetihirhalo.hu *************
Az Otthonvédelemről
2012.07.23, 01:09 Nemzeti Hírháló
Az otthonvédelem bár különböző szinteken és módszerekkel zajlik, módozatait különböző szemlélet alakítja, de valamennyi törekvés egy irányba mutat: Meg kell állítani, meg kell akadályozni a kilakoltatásokat.
Meg kell gátolni, hogy az embereket, a családokat - bármilyen megfontolásból is - megfosszák alapvető létfeltételüktől: otthonuktól.
A magyar otthonok megvédésének legfontosabb feltétele az, hogy tisztán lássuk és láttassuk másokkal is azt a folyamatot, amely a jelenlegi drámai helyzethez vezetett, tájékoztassuk a közvéleményt arról, hogy kiknek és miért áll érdekében az ingatlanpiac és a magyar föld tulajdoni viszonyainak radikális átrendezése, kik és miért segítik ezt a folyamatot az állami és önkormányzati hivatalok részéről.
Kezdjük a legmeghatározóbb tényezővel, a pénzintézetektől felvett és mára bedőlt hitelek problémájával.
A gazdasági depressziót megelőzően nagyon sokan - részben szükségszerűségből, részben tájékozatlanságból, részben meggondolatlanságból,- vettek fel pénzintézeti hitelt, nagyobb részt tárgyi eszközök vásárlására, kisebb részt ingatlan megvásárlására.
2008 után a megfeneklő világgazdaság, a befulladó pénz és ingatlanpiac hatására leállt a magyar gazdaság is, gyengült a forint, szűkült a munkaerőpiac, növekedett a munkanélküliség. Vállalkozások ezrei jelentettek csődöt nagyrészt önhibán kívül, körbetartozások és egyéb rendkívüli körülmények hatására. Magyar családok tömegei veszítették el egzisztenciális biztonságukat, miközben az általuk felvett hitelek kamatai az egekbe szöktek. Elsőként nagy tömegben a személyi kölcsönt, illetve a tárgyi eszközökre (pl. autóra) hitelt felvevők találkozhattak a végrehajtás rémével. Akik a pénzromlás, valamint a nemzetközi devizaspekuláció miatt megnövekedett havi törlesztő részleteket képtelen voltak fizetni, szembesülhettek azzal a problémával, hogy akár az otthonukat is elveszíthetik. Mára sokat romlott a helyzet, rengeteg lakáshitel bedőlt, bírósági döntések által jogerőre emelt kilakoltatások fenyegetnek közvetlenül több tízezer családot, nem beszélve azokról, akik 90 napon túli tartozást halmoztak fel zömmel önhibájukon kívül. Jelenleg mintegy 190.000 (!) 3 hónapon túli tartozás van regisztrálva, aminek következtében hatványozottan nőhet a kilakoltatásra ítéltek száma.
A Bankok a bedőlt hitelektől igyekeznek megszabadulni, tömegével adják el behajthatatlan követeléseiket soha nem hallott követeléskezelőknek, akik önkényesen, többnyire teljesen jogszerűtlenül próbálják érvényesíteni akaratukat a bajba jutottak kárára, oly módon, hogy a filléreken vásárolt megkérdőjelezhető követelésekből esetenként akár tízmilliókat is ki akarnak préselni.
E törekvésükben mindeddig együttműködő partnerre találtak az állami szervekben, a bíróságokban, általában a jogi intézményrendszerben.
Nyilvánvalóvá vált, hogy egyetlen esélyünk a széleskörű civil összefogás, hiszen ha nem alakítunk ki egy közösen összehangolt, hatékony védekező mechanizmust, akkor bizonyos pénzügyi körök számára hamarosan beköszönt az évszázad üzlete, miközben a lakosság koldusbotra jut. A nyerészkedők a hivatali közöny segítségével és társadalmi ellenállás nélkül csillagászati összeget rabolhatnak össze, amelynek értéke akár a több ezer milliárd forintot is elérheti.
Más jellegű, de nem kisebb súlyú a szegényebb rétegek, az önkormányzati bérlakásokban élők problémájára. Érzékelhető, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű, vagyontalan, megtakarítások nélküli réteget sújtja leginkább a válság, ebből a közegből kerül ki a legtöbb munkanélküli, a leginkább segítségre szoruló emberek többsége. Ennek ellenére ez a réteg a hivatalos politika mostoha gyermeke, mivel ennek a rétegnek az érdekérvényesítő képessége a leggyengébb, választási időszakban viszont a leginkább fogékony a felelőtlen ígéretekre, őket tudja legjobban manipulálni a demagóg pártpolitika.
Ezt a réteget a beszűkülő munkalehetőségek, a csökkenő szociális kiadások, a létminimumot veszélyeztető intézkedések teljesen ellehetetlenítették, lassan nemhogy lakbérüket, rezsiköltségeiket nem tudják kifizetni, de olykor még elegendő mennyiségű és minőségű élelmiszert sem tudnak vásárolni maguknak.
Bizonyos önkormányzatok láthatóan nem kezelik megfelelően a kialakult helyzetet. Elsősorban azokban a városokban, városrészekben, településeken vált feszülté a helyzet, ahol kis területen nagyobb a népsűrűség, ahol tömegessé vált a munkanélküliség, (jellemzően a nagyvárosok lakótelepein) külvárosokban, külterületeken.
Az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanok kezelői nem járnak el kellő körültekintéssel, száraz tények alapján, többnyire mérlegelés nélkül intézkednek legtöbbször a bajba jutott családok rovására, nem törődve a következményekkel.
Így kerülhetett sor arra, hogy a XV. kerületben egy amputált lábú idős asszonyt erőszakkal lakoltattak ki, majd amikor az ügy a médiában nagy súlyt kapott - az otthonvédők közös akciója kapcsán - az illetékesek úgy próbálták - ügyetlenül - menteni a kialakult helyzetet, hogy a kilakoltatott hölgy rokonságának életvitelét kritizálták.
Egyetértünk azzal, ha valaki, - legyen az a kilakoltatásra ítélt rokonsága - bűnözésből él, felrúgja a társadalmi együttélés szabályait, akkor jöjjön a rendvédelem, az igazságszolgáltatás és a cselekmény súlyának megfelelően kiszabott ítélet.
Ha viszont az érintett egy rokkant néni, aki nem követett el bűncselekményt, rendszeresen fizeti a bérleményre vonatkozó költségeket, a lakást rendeltetésszerűen használja, akkor milyen jogalap van a kilakoltatására? Ha valakit alig leplezetten a rokonai bűnei miatt lakoltatnak ki, esetleg a kilakoltatásnál még etnikai hovatartozása is felmerül, akkor finoman szólva valami nagyon nem működik az illetékes önkormányzatnál.
Szintén a XV. kerületben történt a napokban, hogy egy nyilvánvaló csalás áldozatául esett daganatos betegségben szenvedő házaspár került drámai körülmények között az utcára. Egy önkormányzat által engedélyezett csereügylet kapcsán csapták be a családot, ráadásul a csaló (jelenleg külföldön drogügylet kapcsán börtönbüntetését, tölti) rokonai kérték kilakoltatásukat abból az önkormányzati bérleményből, ahol 35 éve laktak. (Megjegyzés: A bérleti jogot csalással megszerző "üzletembernek" időközben az önkormányzat megszüntette a lakásra vonatkozó szerződését, mégis az alapvető humanitást félretéve kilakoltatták a rákbetegség előrehaladott stádiumában lévő asszonyt, és szintén rákbeteg férjét.)
Ezek nem egyedi esetek, hasonló tragédiák nap mint nap várhatóak, ha nem akadályozzuk közös erővel. Csak Budapesten 2500 önkormányzati lakásból várható kilakoltatás ebben az évben.
Az otthonvédők alapvető hitvallása az, hogy mindenkinek természet adta joga van ahhoz, hogy tető legyen a feje felett, hogy emberhez méltó körülmények között élhessen.
Mindazok, akik önhibájukon kívül, betegség, vagy idős koruk miatt kerülnek nehéz helyzetbe kiemelt védelmet kell, hogy élvezzenek, természetesen a gyermeket nevelő családok sem maradhatnak fedél nélkül.
Azok sem kerülhetnek az utcára, akik látszólag önhibájukból kerültek nehéz helyzetbe, mert az emberhez méltó lakhatás nem lehet mérlegelés tárgya.
A formálódó magyar otthonvédelmi mozgalomnak a magyar állampolgárok otthonát kell védenie. A kritikus társadalmi helyzetben, szerencsétlen dolog mérlegelni azt, hogy ki milyen etnikumhoz, felekezethez tartozik, kinek milyen egyéni szokásai vannak, mi csak a legalapvetőbb emberi szempontokat tarthatjuk szem előtt. Egyszerűen azt kell figyelembe venni, hogy a kilakoltatásra ítélt honfitársunkat egyetlen otthonából akarják-e kilakoltatni, azt hogy az illető jóhiszemű lakónak tekinthető-e, vagyis nem bűncselekménnyel szerezte-e meg a kérdéses az ingatlant, illetve e két feltétel teljesülése esetén kéri-e az otthonvédők bárminemű segítségét. Amennyiben valakinek több lakása is van, úgy személyes lakhatása vélhetőleg megoldott, vagyis a lakáskiürítés kapcsán elsősorban jogi védelemre van szüksége, ha pedig az ingatlant rosszhiszeműen birtokolja, netán önkényesen foglalta el, akkor a körülmények alapos mérlegelése után megoldást kell találni a lakhatására, ám az adott ingatlanban való további ott tartózkodását nem kell mindenáron szorgalmazni.
Általánosan otthonvédőnek tekinthetők mindazok, aki a fenti feltételek alapján akár jogvédőként, akár ügyvédként, akár médiaszakemberként védi a rászorulók otthonát, vagy ha kell, akár fizikailag is védelmezik kiszolgáltatott honfitársaink házát, lakását úgy, hogy tevékenységükhöz nem szabnak külön politikai, etnikai, világnézeti feltételeket.
Minden bizonnyal elő fog fordulni, hogy egyes csoportok, bizonyos rászorulók otthonát etnikai, világnézeti, vagy politikai szempontok alapján kívánják megvédelmezni, ám az elsősorban etnikai, világnézeti, politikai összetartást erősít, mintsem az általános társadalmi problémára ad választ.
MOST mindenkinek össze kell fogni azért, hogy megakadályozzuk a szociális összeomlást!
A történelmi példák egyértelműen azt mutatják, hogy széthúzás, a "ma nekem, holnap neked" elv hosszú távon nem előremutató. (Az összefogás hiánya miatt foszthatta ki a magyar társadalmat 65 év alatt előbb a vörös, majd a kék internacionalizmus.)
Tudomásul kell venni azt, hogy az otthonvédelem nem pártpolitikai kérdés, az otthonvédelem nemzetpolitikai kérdés, ezért az abban résztvevők ne azt keressék, mi szétválasztja szét, hanem azt, ami összetartja őket.
A közös célért - a rendszerváltásért - küzdők között minden nemű atrocitás kerülendő és elítélendő. Amennyiben valamely csoportok és egyének bármilyen okból képtelenek egymással együttműködni a közös cél felé vezető úton, úgy azok a konfrontáció elkerülése miatt inkább párhuzamosan haladjanak a cél felé, mintsem hogy keresztezzék, akadályozzák egymást. Van elég ellenségünk, egymásnak ne legyünk farkasai.
A jelenlegi állapotokat fenntartók egyetlen reménysége a sorainkban mérgező széthúzás. Inkább toljuk a saját szekerünket példás együttműködéssel, mint a vesztünket akarók szekerét hangos veszekedéssel!
A MAREVOSZ
és a Rendszerváltó Fórum
nevében
Tatár József
