Dátum: 2012. november 12. 15:42
Tárgy: Nyugati Levél
Címzett: Kutasi József Antal
Betraungsgeld (Családi pótlék egy formája)
2012. november 9-én szavazta meg a német parlament, a BUNDESTAG, hogy az, aki nem veszi igénybe az állami óvodát, bölcsődét, a KITA-t, tehát gyermekét nem akarja állami intézménybe küldeni, hanem otthon óhajtja nevelni a gyermek születése után legalább három évig, az havonta 100.- €, illetve majd 150- € juttatásban, támogatásban részesül.
Miért kell ezt törvényekkel biztosítani? Nem természetes?
Egy magyarnak óhatatlanul Madách falanszter jelenete jut eszébe. Kik szorgalmazzák azt ma?
A szavazás eredménye: 310 igen, 282 nem.
Világnézeti különbségek pregnánsan érvényesültek a szavazásban.
Az úgynevezett munkáspártok, a marxista vagy fél marxista pártok egyöntetűen ellene szavaztak. Miért?
A liberális, kapitalista pártok azért szavaztak ellene, mert a szegényebb rétegek anyagi támogatásáról volt szó, illetve a család számukra kizárólag magánügy. S a Zöldek? Rejtély!
A Linkek természetesen ellene szavaztak. Hiszen ők építették a legtöbb csecsemőotthont! No, nem az emberi jogok iránti tiszteletből, hanem hogy mindenki dolgozzék. Nekik. A Gulagon kívül is.
De miért szavaztak e törvény ellen az ún. munkáspártok?
A munkáspártok értékrendjében, melyet a marxizmus alakított ki, a csúcson nem az egyén, az egyes ember személyes szabadsága, méltósága, áll, hanem a kollektíva. Nem közösség, hanem egy amorf tömeg. A munkásosztály, a kizsákmányoltak! Akiket politikai célok szekerébe lehet fogni. .( Világ proletárjai egyesüljetek!)
A közösség érdekét, az egyéni érdek fölé kell helyezni! Ezt tanítják, ezt sugallják. Kell! S a döntést nem hagyják az egyénre.
Nem tanulták meg még ma sem azt, hogy az a társadalom a sikeres, ahol az egyén, az emberi személy szabad? /„ Minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik.”/
„A közösség érdekét az egyéni érdek fölé kell helyezni. ? Kell!” - mondják
Kell?
Ez nem keresztény gondolkodás, mert van szabad akarat s nem a közösség üdvözül vagy kap büntetést, hanem az egyén.
De ez a gondolkodás nem becsüli a reneszánsz művészi, társadalmi korszakot sem, mely a személyiség tiszteletét hirdette.
Ez elítéli a protestantizmust, és vele a kontestálás, az ellenkezés jogát.
Ez egyáltalán nem fogta fel a felvilágosodás mondanivalóját.
Sőt, tovább megyek, közös gyékényen árul a fasizmussal.
Emlékszem a háború alatt a Mária Kongregációban, mi fiatalok, ezen vitatkoztunk: melyik a fontosabb, az egyén vagy az ország, a közösség? A kötelező Levente-mozgalomban még inkább. Ott már döntöttek is a közösség, a haza elsőbbségét illetően. (Pedig a hazát akkor védem igazán, ha akarom, s nem akkor, ha kényszerítenek rá!)
Végeredményben Hitler győzelmét várók ugyanúgy gondolkoztak és érveltek, mint a kommunisták, tehát azok, akiket éppen le akartak győzni.
S így gondolkoznak ma a munkáspártok, mert világszemléletüket Marx és Engels még mindig befolyásolja.
×××
Évszázadokig a csecsemőket otthon gondozták. Nem gyárban, nem kaszárnyában.
Indulatos leszek ezen a modern, korszerű gondolkodás hallatára!
Tudom, tudom, tudom!
Ma nőknek is dolgozniuk kell. Be kell adni a gyereket valahová. De ez nem volt így mindig. A család meg tudott élni egy keresetből. - S valaki mindég volt otthon, vagy mondjam így, reggeltől estig működött, létezett a család. Nem csak reggel 6 és 8 óra között, este meg átlagban 18 és 22 óra között. Volt, aki egész nap az otthont, a tűzhelyet őrizte, míg, a többi elment vadászni.
Ez az. Ma mindenki vadászik.
De ez milyen fejlett munkamegosztás?
„ Hát nem lenne joga mindenkinek ahhoz, - kérdezik, - hogy érvényesüljön?”
S ki definiálja, hogy mi az érvényesülés?
Az érvényesülésen ma azt értik, hogy munkahelyén főnöke elismeri teljesítményét, emelik fizetését és magasabb beosztásba kerül.
Kérdezem: Kizárólag csak ez lehet életcél? Nőnek, férfinek egyaránt?
Kétségtelen, figyelemre méltó érvek bukkantak fel ma a német parlamentben.
1. Az ország érdeke az lenne, ha egy maradi kisebbség nem kapna ezúttal állami támogatást,
2. ne támogassuk azt, ki „helytelenül” gondolkodik,
3. a megspórolt pénzből, további óvodákat lehetne építeni,
4. az állami gondozás szakszerűbb, mint a családi nevelés!
- × -
Valóban a család jelentősége változott. Legalábbis a közvéleményben. Fantáziánk világa meg leszűkült.
Miért nem követeli a szakszervezet azt, hogy egy fizetésből is megélhessen egy család?
A társadalom elöregedik, nincs utód, tovább kell dolgoznunk, hogy eltarthassuk szüleinket. Nem lehetne több gyermek egy-egy családban? Mint eddig, évezredeken keresztül?
Lidércfények vakítanak el bennünket. Hogy nyerünk a Lottón. Vagy elmegyünk külföldre, egy gazdag országba érvényesülni. Vagy elmegyünk Amerikába. Ahol a tányérmosóból is lehet milliomos.(Ez az álmodozók számára lehet cél. Mert hány tányérmosóból lett milliomos, s hány maradt „tányérmosó”? )
„A világ ma már sokkal komplikáltabb, sokkal áttekinthetetlenebb annál, hogy egyszerű választ kapjunk” - szeretik mondani.
De gondolkozni azért lehetne!
Ha a munkamegosztást be lehetne vezetni a családba, tehát csak az egyik felnőtt megy el vadászni, a másik otthon marad, akkor az egyre nagyobb számú emberiség körében a legmodernebb elvet követnénk, a munkamegosztást.
A munkahelyekre az menne, aki az apa vagy anya közül a legalkalmasabb. Megszűnne a munkanélküliség, mert csak a család fele, csak az egyik szülő „dolgozna”, de lenne család és lenne gyerek.
Legyen szabad mindenről gondolkozni.
Ha gyermekkoromban édesanyám reggelenként elment volna „dolgozni”, érvényesülni, én azt éreztem volna, hogy ő cserbenhagyott engem.
Rőczey J. János
Genf, 2012.11.11.
