Dátum: 2013. március 15. 12:28
Tárgy: márc. 15.
Címzett: Kutasi József Antal
Szépnek és reményt keltő ünnepnek
kellene lenni, - a március tizenötödikének!
A mögöttünk hagyott években pedig,
még erre a szép ünnepre is rátenyerelt a politika.
Minden pártnak külön megemlékezése van,
és híveik külön járnak ünnepelni.
Nincs ez így jól.
Milyen jó, hogy a hívő ember ünneplése
március tizenötödikén, felül tud emelkedni ezen.
Már eleve oly széppé varázsolja a messzeség is.
A szemtanuk már ott vannak,
hová minden korok hívő embere igazában vágyakozik.
Ott vannak az árnynélküli Örök Ünnepben.
Nekünk vigyáznunk kell arra, hogy a szabadságot
keresztény szemmel nézzük és értékeljük.
Mert különböző történelmi korokban
és politikai körülmények között
az önös emberi érdekek és gyarlóságok következtében,
a szabadság a gonoszságnak is palástjául szolgálhat.
(1Pét 2, 11-24)
1989 után pedig még inkább tapasztaljuk,
hogy a szabadság, - jóra és rosszra egyaránt felhasználható.
Mint minden jóval - élni, de áldásaival visszaélni is lehet.
1848, - népeket megbékítő szelleme,
de a marosvásárhelyi fekete márciusnak,
vagy a tizenkilences, márciusi tanácsköztársaság
diktatúrájának gyilkos indulata, -
ugyanarról az egy tőről fakad.
A márciusi ifjak 12 pontjából, - mára mi maradt?
„unió Erdéllyel!” -
Már akkor is boldogok lennének székely testvéreink,
ha zászlóikat, jelképeiket szabadon használhatnák,
és ha az óhajtott területi
és kulturális Autonómia megvalósulhatna.
Napjaink történelmét nézve is elmondhatjuk,
- immár több mint 20 éve, -
a gonoszság a szabadság palástjában parádézik és tetszeleg.
Az Igazság tiszta köntösét pedig,
hiába nyújtja felénk az igazság Istenének kegyelme.
Az Isten jót és igazat ajándékozó szeretete.
Azt láthatjuk, s főleg érezzük,
hogy ezzel az országgal, s közömbös népével nincs mit kezdeni.
A magyar szabadság születésének szent Ünnepén azonban,
- még e szomorú gondolatok
nyomán sem vonulhatunk búskomorságba.
Mert ha képesek lennénk összefogni,
- Isten, és a magyarok Nagyasszonya, -
kihez őseink buzgósága,
minden veszedelemben fohászkodott,
- segítségét kérni, -
hittel és reménnyel képesek lennénk esdekelni, -
akkor bízhatnánk, - és derűlátóbbak lehetnénk.
A szabadság,
Isten akarata szerint és saját természete szerint,
teremjen jó gyümölcsöket!
Mi pedig, hívő keresztény magyarok,
- mint szabadok, -
a külső szabadság kegyelmi lehetőségeit kihasználva, -
legbensőbb mivoltunkban is,
szabaduljunk fel, - a jónak cselekvésére.
A kegyetlenül zord időjárás ellenére is,
szép és meghitt ünneplést!
Szeretettel:
Árpád
