* www.nemzetihirhalo.hu *************
A Koppány csoport 24 órára a hó fogságában rekedt. 300 autóst szabadított ki a torlaszokból!
Az M1-es autópálya 71-es szelvényétől a 80-as szelvényig (itt volt az átvágott útkorlát) több mint 300 autót mentettünk a torlaszokból 9 kilométeren.
Velembe (Novák Falva) voltunk hivatalosak a 15-i ünnepség miatt. Többünknek rossz érzése támadt, de délután 5 órakor mégis elindultunk Érdről az M1-es autópályán. Talán 50 kilométer után ütköztünk bele az első akadályba. Ekkor este 6 óra volt. Majd 2 órás állás után a menet elindult, de 20 kilométer után ismét megállt a kocsisor és innen már többet nem tudtunk mozdulni. Ennek a majd 24 órának a történését szeretném elmesélni.
Reménykedtünk a gyors segítségben, de az valahogy elmaradt. Az éjszaka folyamán egyáltalán nem érkezett segítség, magunkra voltunk utalva. szerencsére ételünk, italunk és benzinünk volt bőségesen. Próbáltuk alvással tölteni az éjszakát. Az autóból kiszállni nem volt tanácsos a 10-12 fok és a 100 kilométeres szél miatt. Egy pillanat alatt jéggé dermedtünk, de a szükség miatt muszáj volt. Az emberek az autójuk előtt végezték el kis- és nagydolgukat, ennek világosban láttuk is a jeleit, amikor már mentettük ki az autókat. Már este 10 órakor megvillant a fejemben, hogy a szalagkorlátot le kellene szerelni. Tettünk is egy próbát, de kulcs híján letettünk róla. Az irdatlan hideg is visszakényszerített az autóba. Aludtunk tehát tovább nyugtalanul. Másnap reggel sem hagyott alább a nagy erejű szél, de a szabadulás gondolata senkit sem hagyott nyugodni. újra megpróbálkoztam a korlát kibontásával. Többen támogattak, de volt olyan barom, aki azt mondta: mi vagyok én, közterületes, van ehhez jogom? Csak annyit válaszoltam neki: igen, van, az élet joga. Autósokat, kamionosokat jártunk körbe, de megfelelő 22-es kulcs senkinél nem volt. 1 óra alatt megszűnt volna a rémálom, hiszen a korlát túloldalán a szemközti autópálya teljesen üres volt és járható. Vacogva 5-10 percenként vissza kellett ülnünk az autónkba. a motor végig járt. Egyik alkalommal felfedeztük, hogy 200 méterre van egy pihenő hely, ahol nem csak toalett, de meleg tea, kávé, sőt, még meleg leves is van. Bementünk hát melegedni és kévét inni. No, meg 22-es kulcsot kérni. Már azonnal szóváltásba keveredtünk a tulajdonossal, mivel az volt a válasza, hogy ő erre most nem ér rá, ki kell szolgálnia a vendégeket. és különben is a korlát kibontása nem a mi feladatunk, várjuk meg az illetékeseket. Hát, mit ne mondjak, kissé bepöccentünk, hogy emberek ezrei vannak kint a hidegbe, de ő hasznával van elfoglalva. Szóvá is tettük ezt neki. Az emberek tekintetén látszott, hogy le vannak döbbenve, de nem avatkoztak bele. Mi pedig nem erőltettük.
A vendéglő az M1-es autópálya Győr felé vezető szakaszán a 71-es kilométerkőnél található. El lehet kerülni őket. Közben felfedeztük, hogy tőlünk mintegy 2-300 méterre a kamionok igen ritkán állnak és némelyik sáv járható kis szakaszokon. Ekkor elhatároztuk, hogy nem várunk a segítségre. 10-15 perces pihenőkkel, ami valójában melegedés volt, a kamionok egy részét hátrébb, más részét előrébb irányítottam. Közben Balog István lévén 15-e kitűzte a nemzeti színű lobogót az autóra és természetesen a Koppányos zászlót is. Úgy 11-12 óra körül a rendőrség és mentők, illetve a tűzoltók is elkezdtek mozogni. Szóltak, hogy feljebb átvágják a korlátot és mindenkit kivezetnek, de több órába fog kerülni. Mi tudtuk, hogy ez legalább 5-6 óra lesz, hiszen a kamionok fogságából ki kell előbb szabadítaniuk az utókat. Folytattuk tehát tovább, amit elkezdtünk. 100-200 métereket araszoltunk előre, de volt, hogy 1 kilométert is. Nem volt már vissza út. Közben érkeztek hókotrók és buszok, hogy elvigyék az embereket melegedőkbe, akinek lerobbant az autója. Hoztak meleg teát. Olyan rossz helyre álltak le, hogy azok, akik a végén voltak nem jutottak egyből hozzá. Araszolva haladtunk a menekülésig. Már minden energiánk elfogyott. Az emberek mosolyogtak nekünk és lerítt az arcukról a köszönöm. Végül az utolsó kamiont is a megfelelő helyre tereltem és szabad volt az út. Igen ám, de akkora volt a sor, hogy így is csak lépésben haladtunk. De ekkor már megnyugodtak az emberek, hogy hamarosan átmehetnek a kivágott szalagkorláton. Itt még segítettem a földet egyengetni, ugyan is a föld meglazult. Nehéz volt az átjutás, elsüppedtek az autók. Többet emberi erővel toltunk ki. Fél órát maradtam segíteni. Nekem több kilométert még vissza kellett gyalogolnom az autónkhoz. Ekkor már mindenem vizes volt, szinte átfagytam. Végül éppen az autónknál is kivágták a szalagkorlátot, így nem kellett újra beállni a kocsisorba. Nos, így menekültünk meg. Délután érkeztem haza. 24 órát voltunka hó fogságában, de erőktől telően kihasználtuk képességeinket. Hálás an köszönöm Nagy Gertrúdnak a fényképeket és azt, hogy telefonján tájékoztatta az embereket (Facebook) a részletekről. Köszönöm Kollár Krisztinának a biztatást és a segítséget. Balog Istvánnak pedig a Koppányos mentalitást. Jó csapat voltunk. Közösen több mint 300 autót vittünk ki 9 kilométeres szakaszon. A Koppány csoport mindig azt keresi, mikor és hól tud, segíteni az embereken.
Haza érve olvastam Pintér nyilatkozatát, hogy a civilek nem voltak együttműködőek, míg a rendőrség, a katasztrófavédelem és a többi mindent meg tett az emberekért. Üzenem Pintérnek, hogy hazudik. Hazudik, mert 13 órán át semmilyen segítséget nem kaptak az emberek. Magunkra hagytak. Szabadon járható volt a párhuzamos szemközti sáv, hozhattak volna és beadhattak volna takarókat, benzint és teát, hogy akiknél kifogyott, azok is melegben lehessenek. A dolog érdekessége, hogy bajtársunk telefonjára délután négy órakor a Belügyminisztérium az alábbi üzenetet. "Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön a`t másik gépjárműbe! Belügyminisztérium". Délután 4 órakor. Értitek ezt? Másnap 5 órától voltunk ott. Majd 24 óra múlva biztatták az embereket. Szégyen. Ez az ország, illetve annak vezetése levizsgázott. Nem alkalmas a vezetésre. Ilyen komoly katasztrófánál nem tudott helyt állni azonnal, csak 13 óra múlva. Volt, aki az autóban szült meg, volta infarktusost kapott.
Le a kalappal, a civilekkel. Összefogtak és saját kezükbe vették a sorsukat.
Balogh Béla
Állítólag valaki be akart ülni egy másik autóba, a Nagykörúton, de a tulaj nem engedte. Nagy vita volt, mígnem az akinek a kocsijába akart ülni egy idegen, rendőrt hívott. A rendőr elsőre leakarta tartoztatni azt aki a másik autójába kart ülni, de kénytelen volt a másik autó tulajdonosát kiszállítani az autójából, és azt az elsö embernek átadta, mivel az a telefonjával igazolta, hogy a belügyminisztérium kifejezetten erre adott neki utasítást. A kérdésre, miszerint ö most mit tegyen ( mármint a kiszállított autós) a rendőr azt felelte, ha van SMS-e üljön másik autóba, ha nincs ott a tömegközlekedés.
12 milliárdért vesznek és telepítenek traffipaxot, ebből a pénzből ~750 hókortót lehetne vásárolni. Persze hókotróval nem lehet büntettetést beszedni, csak fentartani a közlekedési lehetőséget. Egyébkét is az autópálya kezelő már megkötötte a szerődéseket a hóeltakarító munkásokkal Sándorral, Józseffel és Benedekkel.
(Facebook)
