Feladó: dr. Bokor Imre
Dátum: 2013. április 25. 7:17
Tárgy: Lázár János államtitkár úrnak, az 1944-es deportálásokról.
Címzett: Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁGNYÍLT Levél
LÁZÁR JÁNOS ÁLLAMTITKÁR ÚRNAKA MINISZTERELNÖKI HIVATAL VEZETŐJÉNEKBUDAPESTTISZTELT ÁLLAMTITKÁR ÚR!Szíves figyelmébe ajánlom, egy minapi interjújában elhangzott, legújabb kori történelmünk hiányos ismeretére utaló megjegyzését érintő észrevételünket, mivel Ön pejoratív szövegkörnyezetben marasztalta el a magyar államot, mert nem volt képes megvédeni állampolgárait a Németországba történő deportálástól. Sajnálatos tény, hogy nem először és nem utoljára fordult elő 1944-ben, hogy a hazánkat megtámadó vagy megszálló idegen hatalmak (török, osztrák, orosz, német, szovjet) magyar állampolgárokat hurcoltak el és a regnáló hatalomnak nem volt lehetősége megakadályozni (meggátolni) ezeket az akciókat.Csupán az 1944-es deportálás eseményére szorítkozva, – megállapítható -, hogy Horthy (és/vagy a kormány) nem léphetett fel Hitler ellen, mert nem állt rendelkezésére olyan fegyveres erő, amely sikerrel szerepelt volna a megszállókkal szemben. Horthy volt viszont Európa egyetlen olyan államfője, aki nem egyszer nemet mondott Hitler kérésére vagy követelésére, megtiltotta a német csapatok átvonulását magyar területen Lengyelország felé, majd lengyel menekültek tízezreit fogadta (köztük kb. 16 ezer lengyel zsidót is) és biztosította számukra a letelepedésüket, ellátásukat vagy más országokba való távozásukat. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a semleges Svédország például szabad utat adott a Wehrmachtnak Norvégia lerohanására, akkor értékelhetjük valójában Horthy magatartását és azt a politikai “húzását”, amellyel Hitlert az “orránál fogva vezette” a magyarországi ún. zsidókérdés megoldásában a német megszállás bekövetkeztéig.Ha a magyar állam (Horthy és kormánya) katonai erővel lépett volna fel Hitler ellen, akkor ma nem lenne zsidó állampolgár hazánkban, mivel a magyar haderő nem volt “egy súlycsoportban” azzal a technikai, számbeli és kiképzési fölényben lévő német fegyveres erővel, amely napok vagy hetek alatt gázolta le Lengyelországot (a szovjetekkel együtt), Franciaországot, Norvégiát, Belgiumot, Dániát, Luxemburgot, Csehszlovákiát, Ausztriát, Görögországot, Jugoszláviát, Albániát és az ott élő zsidók többségét likvidálták. Ami Magyarországot illeti, (bizonyíthatóan) számos nemzetközi zsidó szervezet és közismert politikus ellene volt Horthy “kiugrási” szándékának, mert véleményük szerint Magyarország volt az egyetlen hely Európában, ahol biztonságban voltak a zsidók (ezen belül osztrák, lengyel, szlovák, román és szerb állampolgárságúak is) !Horthyt a 2. világháború után nagyon sok zsidó támogatta, mert “földönfutóvá lett” és mint kormányzó, mintegy 24 évi tevékenysége során, egyetlenegy pengővel sem gyarapította vagyonát és egyetlenegy fillér sem tapadt a kezéhez, nem úgy mint például Kun Béláéhoz, aki “gondoskodott” magáról és amikor kimenekült az országból, magával vitt 478 ezer aranykoronát!Vita tárgyát nem képezheti, hogy a deportálás során az állampolgárok nem léptek fel a németek ellen, mert megvoltak félemlítve, valamint félre lettek vezetve a deportálás célját illetően, és ugyanez elmondható a 600 ezer (?) zsidó állampolgárainkról is, aki közül egyetlenegy sem emelt kezet a deportálók ellen! Gondoljuk csak a varsói gettó felkelésre, amelyben ezer főnél is kevesebb zsidó több mint egy hónapig harcolt a légierőt, tüzérséget és harckocsikat bevető németek csapatok ellen. Ezeket a felkelőket aktívan támogatta a lengyel lakosság. Magyarországon is támogatták (rejtegették) a németek elől kisebb számban bujkáló zsidó menekülteket, kockára téve életüket vagy szabadságukat, akikről a MAZSIHISZ vagy a YAD Washem nem akar tudomást venni. A “szelektív emlékezők” csak Horthy besározásán és a magyarság lejáratásán fáradoznak. Nap mint nap sajnáltatják magukat, valamint különféle kiváltságokat követelnek maguknak, még azt is meg akarják szabni, hogy kiről és hol lehet szobrot emelni vagy utcát (teret, parkot, intézményt, stb.,) elnevezni, milyen nemzeti szimbólumhoz lehet ragaszkodni, mit kell tanítani az iskolákban, meghatározzák, hogy ki a fasiszta, rasszista vagy antiszemita. És ezek a hangadók szítják legjobban az emberek közti ellentétet, mérgezik a közvéleményt, mivel olyan nyíltan és bátran hazudnak, mint Gyurcsány Ferenc, Heller Ágnes, Horn Gábor, Szanyi Tibor, Tabajdi Csaba, Bokros Lajos vagy hasonszőrű társaik.Tisztelt Államtitkár Úr! Tudomásunk szerint Önnek szépszámú helyettes államtitkárai vannak. Nem ártana, ha olyan is lenne köztük, aki hasznos tanácsokkal látná el Önt történelmi kérdésekben is, mert ezen a területen sem szabad “bakizni”! Ha pedig az Ön nyilatkozata nem baki volt, hanem tudatos félrevezetés, akkor szíveskedjen ezt a kis tanulmányt semmisnek tekinteni, mivel közismert, hogy a történelem hamisítókat semmilyen kőkemény érvekkel nem lehet meggyőzni.Tisztelettel:(Prof. Dr. Bokor Imre)az MJB elnöke.
