Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2013. november 10., vasárnap

18.030 - Prof. Dr.- Bokor Imre: Észrevétel a VASÁRNAPI ÚJSÁG november harmadikán sugárzott műsoráról


Feladó: MrSzlisz 
Dátum: 2013. november 10. 13:56
Tárgy: Észrevétel a VASÁRNAPI ÚJSÁG november harmadikán sugárzott műsoráról
Címzett:

Kutasi József Antal


Tájékoztatom Önöket, hogy a múlt vasárnapi  műsorukban szereplő Horváth Miklós   (történész?)  permanensen   hibás adatokkal, elhallgatással és  történésekkel  tévesztette meg a hallgatókat.
1/ Október 23-án nem  három,  hanem két  szovjet hadosztály  kapott parancsot arra, hogy 24.00-kor lépje át  szovjet-magyar határt. A csapatmozgatás  nem Zsukov  egyéni kezdeményezése volt, hanem   szovjet kormány  döntése, illetve a döntésük végrehajtása.
2/ Nem a határt átlépő csapatok vonultak be Budapestre október 24-én, hanem az itt állomásozó különleges hadtest  egyes egységei.
3/ Nem az itt lévő különleges hadosztály  megerősítésére érkeztek az új hadosztályok hazánkba, hanem a  különleges hadtest megerősítésére.
4/ Nem 60-65-ezer  fős volt a beözönlő agresszorok létszáma, hanem közel 100 ezerrel több!
5/ Nem 2  ezer harckocsival  „érkeztek” az agresszorok, hanem 4 ezer  harckocsival és páncélozott szállító harcjárművel, valamint harci-repülőgépekkel és helikopterekkel.
6/ Az itt állomásozó  szovjet  csapatok mozgósítását   - részben - már szeptember közepétől megkezdték, beszüntették a szabadságolásokat és feltöltötték  üzemanyaggal a járműveket, kiegészítették  a lőszer,  az  élelmiszer,  a gyógyszer,  az ivóvíz,  a térképanyag , a  ruházat és más (tartalék anyagok) készleteket.
7/ Nagy Imre  nem tiltotta meg a szovjetekkel szembeni  ellenállást (ennek ellent mond a rádióban elhangzott kiáltványa is), Király Béla  ezt az intézkedést csupán a maga  védelmére találta ki, mert  abban az egyben igaza volt Horváth Miklósnak, mikor Királyt Budapest katonai parancsnokaként  emlegette,  csupán azt hallgatta el, hogy a katonai parancsnok november  4-én,   kora reggel,  három gépkocsival (kb. 35-40  nemzetőrrel) D E Z E R T Á L T (!!!) a fővárosból,  szó nélkül itt hagyva  katonáit (ugyanezt megtette 1945 márciusában Kőszegen,  majd  - „három a magyar igazságnak megfelelve”- Nagykovácsinál is).
8/ Horváth Miklós állításával ellentétben, Király Béla  nem volt a Nemzetőrség főparancsnoka  (ilyen kinevezést nem kapott sem a minisztertanácstól, sem Nagy Imrétől).
9/ Ha Nagy Imre  megtiltotta volna az ellenállást a szovjetekkel szemben, akkor  nem érthető, hogy Király  Béla miért  szállt szembe Nagykovácsinál a szovjetekkel, bár  már az is tisztázódott, hogy  a Nagykovácsi  mellett lévő Kopasz hegyi kilátóról nézte, hogy  miként lövöldözik le a szovjetek  a nemzetőreit (kb. 20 főt) és miként ejtenek fogságba kb. 17 főt, majd gépkocsiba ülve  elszáguldott a helyszínről Ausztria irányába.
            Az már csupán hab  Király tortáján, hogy december végére már New-Yorkba érkezett,  és azt nyilatkozta a  THE PROVIDECE JOURNAL december  30-án megjelent számában, hogy 8 (azaz nyolc)  harckocsival és 400 (azaz négyszáz) emberével (Sic!)  törte át a Budapest körül létrehozott szovjet csapatok „gyűrűjét” és a Dunántúlra vonult.
            Epilógusként: Célszerű lett volna egy   jobban felkészült történészt kiválasztani a Tisztelt  Szerkesztőségnek az „56-os forradalom és szabadságharc  egyes mozzanatainak  ismertetésére,  mert azt már csak  zárójelben említem meg, hogy Horváth Miklós anno dacumál  a Néphadsereg komisszárja (politikai tisztje) volt és Király Béla  tömény hazugságait  csomagolta sztaniol papírba,  ’56-os történésszé pedig akkor avanzsált, amikor  (Für Lajos   honvédelmi miniszter  regnálása idejében) átejtőernyőzött a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum  állományába.
             Elnézésüket kérem, ha  az észrevételemmel gondot okoztam volna Önöknek, de feltételezem, hogy a további eredményes munkájukhoz a  hasonló „bakik” elkerülését segítettem,
                                                                                                                        tisztelettel:
                                                                                                                     (Prof. Dr.- Bokor Imre.)