SZÖSSZENETEK A RENDSZERRŐL 1.
Rendszer: szervezett rend.
Rend: kétpólusú világunk egyik pólusa. Szokták mondani: a férfi felel a biztonságért, a nő a rendért. Másképpen: a férfi princípium (azaz alapelv, tehát nem mint biológiai lény!) képviseli a teremtő erőket, a női princípium pedig a szabályozó erőket. A kettő egymást kiegészíti, s az élet a kettő egyensúlyából jön létre. Egyéni és családi szinten éppenúgy, mint makrokozmikus léptékben.
Kozmikus méretekben Tejútrendszerünk képviseli, adja a teremtő erőket, hiszen naprendszerünk, benne Földünk, rajta minden élőlénnyel együtt egykoron spirálgalaxisunk középpontjából pörgött ki. (Egészséges kultúrák, - mi természeti népeknek hívjuk őket, - szokták is magukat a Tejút fiainak nevezni.) Ma is évente egy-két Nap születik, pörög ki eme óriás űrhajónk magjából. (NASA-adat, amerikai űrkutatás) Azonban szempillantás alatt elsöpörne bennünket ez a saját tejútrendszerünkből érkező óriási energia zuhatag és sugárözön, ha - nem lenne, ami ezt az energiazuhatagot beszabályozná, s a fölös energiát elszívná. Ez pedig nem más mint a Szűz csillagkép mögött található ún. extragalaktikus szuperhalmaz, ami gyűrűs és spirálgalaxisoknak rendkívül nagy mértékű tömörülése. Ez az egész univerzumban példátlan sűrűsödés a tudósok szerint világegyetemünk tömegének számszerűleg 1%-át jelenti. Gömbben elképzelt tér esetén ez nagyon nagy érték. Azonban e szá mértéknél sokkal fontosabb a belőle fakadó óriási vonzerő. Ez alól a mi Tejútrendszerünk sem tudja magát kivonni, - nemcsak anyagot szív el belőle, hanem galaxisunk nagy sebességgel száguld is feléje.
Summa summárum: úgy is mondhatjuk, hogy Földünkön a teremtő erőknek a Szűz ad formát. Vagyis, - ha jól fogalmazunk, - a Napnak és egyéb sugárzásoknak köszönhetjük az energia folyamatossága által a biztonságot, az éltető erőket, - az élethez szükséges formákat, azok szabályos keretrendszerét pedig a Szűz szabályozó képességének.
A társadalom legkisebb egységének, a családnak a szintjén hagyományosan a férfi, vagy a férfias énünk képviseli a teremtő erőket, a nő, vagy a nőies énünk pedig a szabályozó és testet adó formát, a rendet. A kettő egymást kiegészíti. Ha bármelyikükből több van vagy kevesebb, azt a kettő kényes egyensúlya sínyli meg.
Idáig rendben volnánk, de ha ez így van, akkor az emberi társadalomban is így kell ennek lennie. Így is van. Minden társadalomnak van egy termelő és energiaszolgáltató alkotóeleme, és van egy szabályozó mechanizmusa. Ez utóbbit civilizációnkban intézményrendszernek hívjuk. Mi történik, ha itt borul az egyensúly? Energiaválság lép fel az egyik oldalról, míg a másikon az intézményrendszer, a bürokrácia a maradék energiák kifacsarásáért egyre több és több szabályt hozva, a rendszert túlszervezi, hiszen az energiák mértéktelen befogásáért indított hajsza, álszentül: "gazdasági verseny" egyre több és több energiát, értsd: egyre több ravaszul kivetett adót követel. Ez a folyamat öngerjesztő, és a rákos sejtek burjánzásához hasonló. Személytelen, mert nem
törődik az energiát adó személlyel. Ha személytelen marad, akkor nem javítható, önmagát felemésztő folyamattá válik. Miért? Mert túlszabályozó, kategóriát kategóriára halmozó és szaporító meddő tevékenysége a maga természetéből következően az analizálással, felosztással, a megosztás szaporításával rokon. Viszont világunk megosztása, "fejlettekre" és "elmaradottakra", gazdag bankárokra és kizsákmányolható rabszolgákra, - mivel e megosztás a maga logikájánál fogva önmagát szaporítja - intézményes világunk megosztásának kiteljesedéséhez, széteséséhez vezet. Érzékelésünk kizárólagos megosztása "én és ti", vagy "mi és ti", halmazokra, választottakra és kaszton kívüli rabszolgákra - a meghasonulással azonos. "Minden önmagával meghasonlott ország elnéptelenedik, minden önmagával meghasonlott város vagy ház elpusztul." Másképpen fogalmazva: mivel intézményes társadalmunk és az irányító "elit" a maga materiális beállítottsága folytán zárt rendszernek tekintendő, ezért energ iája véges, és előbb vagy utóbb lecseng. Ahhoz a családhoz hasonlít majd, amelyik szétesik, mert a férfi nem tudván a dolgát, vagy nem győzvén a kapitalista versenyt, a nő számára kevés energiát visz haza, a nő pedig növekedni vágyván, nem tudván miképpen ösztönözze, - túlszabályozza.
A megoldás: kitörés a zárt rendszerből. Merre? Fölfelé, vagy másképpen befelé. A férfinak energiát nem mások kirablásából, hanem föntről, azaz bentről, az átlelkesült szellemiek teréből kell hoznia, energiát nem csak szűk családjára, hanem ahogy József Atilla mondta, "e nagy család, az emberiség"-re is fordítania kell. A nőnek pedig a maga Szűz mentalitását, növekedési hajlamát az anyagiak és a vér szerinti család területén mindig egy kicsit vissza kell fognia és a szellemiek terén is anyává, termékennyé kell válnia. A fejlődés nem az anyagi gyarapodást jelenti. Testünk növekedése a megszabott szintet elérve megáll, s ettől kezdve fejben, vagyis szellemiekben, és lélekben növekedünk tovább. Ez az igazi fej-lődés. Minden más csak ürügy, legfeljebb csak fejlövés.
Tehát ez a társadalmi rendszer, ha nem akar rákosan burjánzó testként elpusztulni, növekedését le kell állítania, és korlátolt tudatát a teljes emberiségre ki kell cserélnie, sőt látókörét, mi-tudatát az egész Földre, és a teljes univerzumra ki kell terjesztenie. Ahogy ezt a civilizációktól mentes kultúrák és műveltségek tették. Mi = te is, én is. Is-is. A legfőbb elvet, azaz szellemiséget, aminek hódolnunk kell, magyarul "véletlenül" nem Is-tennek hívjuk?
Pécs, 2013. nov. 15.
Grátz Antal
Grátz Antal Márianap a Szent Anna réten 2013 szeptember 12
