Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2014. augusztus 16., szombat

19.223 - Kovács G. Tibor: Jogállamban nem alkothat jogot jogsértő!


Közokirat-hamisító és drogdíler a politikában
Hogyan tud megvédeni egy országot a törvényhozás, ha önmagát sem tudja megvédeni bűnözők beszivárgásától.
2014. augusztus 14. 12:06
Büntetett előéletű emberek a törvényhozásban – önmagában ez a körülmény nevetségessé teszi a jogállam és a demokrácia fogalmát. Olyan személyek akarnak szabályokat alkotni a közösségnek, akik súlyosan megsértették a törvényt.
Ilyen a kommunizmusban sem volt.
Az egyik diplomát hazudott magának, lebukott, majd kiderült róla, hogy jogerősen elítélték közokirat-hamisításért. A másikat drogügyletek miatt ítélték el kétszer is. Egyértelmű, hogy semmi keresnivalójuk a közéletben.
Jogállamban nem alkothat jogot jogsértő.
Demokráciában nem emelkedhet pulpitusra az, aki bűncselekményeket követett el, s erről testület jogerős ítéletet hozott. A politizáláshoz erkölcsi alap is kell, azok azonban, akik hamisítottak, illetve droggal üzleteltek, elveszítették ezt az alapot.
Megélhetési politikusok sem lehetnek.
Erkölcsileg lenullázta magát az a párt is, amely bűnözőket állított a választók elé. Azt sugallja a párt, hogy tágabb vezetősége is bűnözésre hajlamos emberekből áll. Olyanokból, akik nem „csak" hazudnak reggel, éjjel meg este, hanem elévült adóügyeik is vannak.
És tisztázatlan meggazdagodás homálylik előéletükben.
Amikor volt pártpolitikai cenzor hiányolja a sajtószabadságot, amikor Casanova prédikál etikáról, amikor – gumitölténnyel – tömegbe lövető félti a polgárokat, amikor másfél-két évet végighazudó vádol mást füllentéssel, akkor a baj égbe kiált.
Köztörvényes ne legyen a köz törvényhozója.
A demokrácia önmagát kell, hogy megvédje a bűnözőktől. Ha máshogy nem megy: szabályokat kell alkotni, hogy ne kriminalizálódjon a parlament. Ma magas fizetése ellenére nem tudja megvédeni a főügyész az ország jogi biztonságérzetét.
Új szervezet, új intézmény kell, amely a demokrácia tisztaságát védi.
A sajtó sem tudja megvédeni a közéletet a bűnözők beszivárgásától. Pedig nevetségessé teszi magát az az újságíró is, aki a köztörvényes bűncselekmény miatt jogerősen elítélt, mégis a politikában pöffeszkedő szerzettel interjút készít.
A rendszerváltozás „atyjai" erre nem gondoltak. Csak a listás bejutásra.
Törvényi cikkely is kell – döbbenetes, hogy jelenleg nincs -, amely megtiltja, hogy bűnöző a parlament tagja lehessen. Ilyen körülmények között a híres emberölő is, ha kikerül az északkeleti börtönből, elindulhatna a választáson.
Drogdíler és közokirat-hamisító mellett ő is törvényalkotó lehetne.
Azt a pártot, amelyik bűnözőt indít választáson, bűnözőt jelöl közigazgatási posztra, bűnözőt küld szóvivői posztra, diszkvalifikálni kell. A párt is méltatlanná vált arra, hogy hatalmi tényezőként villogjon, lejáratva az országot.
Amikor még volt alelnöke külföldi bankügyeit sem tisztázta.
Hogyan tud megvédeni egy országot a törvényhozás, ha önmagát sem tudja megvédeni bűnözők beszivárgásától. Ha a százmilliós bankbetétjeit eltitkoló pártvezető után közokirat-hamisítót enged a széksorok közé.
Ne legyen Európában sehol bűnözők parlamentje.
Kovács G. Tibor