Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2014. augusztus 24., vasárnap

19.248 - ​EZ A FÖLD A MIÉNK! Nemzetegyesítés, Nemzetgyűlés! > 2014. augusztus 22., 23:32


Feladó: Ignácz Antal
Dátum: 2014. augusztus 24. 21:04
Tárgy:
​ ​
Nemzetegyesítés
Címzett:
​Kutasi József Antal​


​​
EZ A FÖLD A MIÉNK! Nemzetegyesítés, Nemzetgyűlés!

2014. augusztus 22., 23:32 Facebook

Nem kis feladat előtt áll az, aki a mai helyzetben egyesíteni kívánja a Magyar Nemzettestet. A nemzet testét nem ma szakították el, ez már több mint ezer évvel ezelőtt kezdődött, de mára érte el azt a pontot, amikor ha nem ébredünk rá a megosztás okára, akkor végérvényesen elvész az a sokezer éves kultúra és tudás, amelyet a mi nyelvünk őriz. Nemzetben gondolkodni annyit jelent, hogy egyazon közös értékrendet vallva olyan egységet képezünk, amely eggyé válik a természettel, ez biztosítja a hosszú távú jólétet és a biztonságot a nemzet tagjai számára. A nemzeti egység garancia a jólétre, a család és egyén kibontakozására, azoknak az alapértékeknek az újraélesztésére, amely biztonságot nyújt minden itthon és külhonban élő magyar testvérünknek, mert annak tudatában élhetünk, bárhol is vagyunk a világban, hogy egy mindenkiért, mindenki egyért. Egységben megoszthatatlanul olyan erőt képviselünk, amely a világ szekerét képes megfordítani és jó irányba vinni.

Senki ne gondolja, hogy csak bennünket ver a sors, veri a sors a kifosztóinkat is, mert az a sors, amelynek útjára léptünk, ami alapján kifosztanak bennünket, az csak ideig-óráig kegyel bárkit is, mert a végzet keze mindenkit elér. A Nemzet megosztottságának valódi oka az ÉRDEK! Érdekből válik áruvá minden olyan érték, amelyet, ha eladunk, ide jutunk, ahol ma tartunk.

Ha képesek leszünk önmagunkban legyőzni minden olyan egyéni ambíciót, amelyet egyéni, vagy csoportérdekek előnyhöz való jutásáért teszünk és megértjük azt, hogy mit jelent nemzetben élni, akkor Boldogasszony anyánk újra felénk fordítja fejét, ő a legnagyobb védőszentünk. Gondoljunk csak bele, mit érez ő, amikor gyermekeit, nemzetét civakodni látja. Hogyan adhat egy anya gyermekének igazat a másik gyermekével szemben? Békéltetni csak a békülés szándékával bíró gyermeket lehet, aki maga is a békülést keresi. A nemzetegyesítés csak is a nemzeti megbékélés és megbocsájtás útján lehetséges! A Nemzet számít minden testvérére, aki önvizsgálatot tart, és belátja, hogy azokat az alapértékeket, amelyek egy családban fontosak, azokat vissza kell adnia a nemzet közösségének is ahhoz, hogy újra egy család legyünk. Boldogasszony anyánk csak akkor tud bennünket felemelni, ha mi megértjük az okát, hogy mi vezetett ide és miért, és élünk a megbocsájtás erejével, mert az hozza a megváltást . Nyelvében él a nemzet! Hogy nyelvünkben őrizni tudjuk szellemünket, "Kell, hogy legyen egy hely" és ez a hely a mi hazánk, ahol a mi házunk van. Kell, hogy legyen egy föld, ami a miénk! Ki kell nyilvánítsuk egyhangúlag, hogy "Ez a föld a miénk" és ha kell, a vérünket adjuk érte, hogy családunknak gyermekeinknek legyen egy hely, ahol őrizhetik a magyar tudást jelentő nyelvünket.

Remélem, mára már egyre többen látják, hogy alattomos támadásnak vagyunk kitéve, nem elég, hogy kirabolnak bennünket, de még el is akarják hitetni velünk, hogy csak a javunkat akarják. Meg tudják ezt tenni, mert sajnos sok testvérünk kiszolgálja őket és még olyanok is akadnak, akik meg vannak győződve arról, hogy ők a nemzet jótevői. Sajnos önjelölt nemzetmentőből kijutott nekünk egy pár, olyan is, aki pénzért árulta el a nemzetet. Most ő az, aki legújabb küldetése szerint le akar számolni a nemzeti vonallal, mert az őt kivetette magából. Az ő lelkükért már nem sokat tehetünk, de emlékezzünk rá, hogy ne ismétlődhessen meg az, ami tavaly április 21-e után történt. Folytatnunk kell a harcot mindaddig, ameddig el nem érjük a nemzet önrendelkezését. Minden nemzetnek jogában áll eldönteni, hogy milyen alkotmányos berendezkedésben kíván élni. Nekünk van saját alkotmányunk, amelyet a teremtő hagyományozott reánk, állítsuk helyre annak de facto érvényét!

Vegyünk példát Martin Luther King-ről, aki a "véres vasárnap"-ot követően pár ezer emberrel indult el, a 80 km-es út végén már 25ezren voltak. Ez a 25 ezer ember történelmet írt Amerikában. Mi tavaly április 21-én 20 ezren voltunk a Hősök terén, és mi is történelmet írtunk, mert ezzel a tömeggel a hátunk mögött lufikat eregettünk, piknikeltünk és hazamentünk, mert még volt hova hazamenni, de sokaknak ma már az sincs.


Kérek mindenkit tisztelettel és szeretettel, ha még egyszer összejövünk, akik változást akarunk, senki ne hallgasson olyan önjelölt vezérre, aki hazaküldi a seregét a harc előtt, mert tele a nadrágja!!! Gondoljunk csak bele, ha Martin Luther King a "véres vasárnap" után nem indul el a menetre egy maroknyi sereggel, hanem hazaküldi híveit, mi lett volna az áldozatok ára. Így a történelem legalább elégtételt nyújtott az áldozatoknak, nem volt hiába. Mi se jöjjünk össze hiába! Induljunk el egy úton és bármit is ígér a sors, ha megfogjuk egymás kezét, legyőzhetetlenek vagyunk, mert nincs erősebb a szeretetnél!

Szeretettel, Andrea