Dátum: 2018. március 10. 17:06
Tárgy: Fwd: ÓRIÁSI:SPIRITUÁLIS ÉLETRAJZ TRUMPRÓL ÉS HITÉRŐL (I.) - ez a szerző 798. cikke a kolozsvári agnusradio.ro blogfelületén
Címzett: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
NAGYRABECSÜLÉSSEL,
(Bp., 2018. máricus 08. - gratisnews.hu)
Skót református és német lutheránus szülők gyermeke
ÓRIÁSI: SPIRITUÁLIS ÉLETRAJZ TRUMPRÓL ÉS
HITÉRŐL
A KERESZTYÉN HIT NEM A MÚLT TARTOZÉKA,
HANEM A JELENÉ ÉS A JÖVŐÉ
Már szinte közmondásos közhely, hogy Amerikában minden lehetséges, sőt mindennek az ellenkezője is. Azt is megszoktuk, hogy életrajzot általában egy életmű lezárása után, vagy az érintett személy halála után, vagy életének utolsó éveiben írnak. Nos, ez a szokás is megdőlt. Az USA elnöke, Donald Trump hál' Istennek erőteljes vezető, de az a szakmai, írói és újságírói gárda, amelyik körülveszi, csavarintott egyet a szokásokon. Nemrég piacra került egy sajátos műfajban megírt életrajz: spirituális, azaz lelki életrajz. Az USA elnökének az életét a hit szempontjából tekinti át, felmenői históriáival, és élete eddigi történetének lelki fejlődése szempontjából megírt vonulataival. Ezért a címe ez: Donald J. Trump hite. A nagyszerű Bonhoeffer-könyv - ami nálunk is megjelent - írója, Eric Metaxas az előszó alkotója. Nem kis név az USA-ban sem. Amiként a két szerzőé sem. David Brody az egyik, 30 éve hírszerkesztő, a CBN News vezető politikai elemzője és tudósítója, fő területe a hit és a politika kapcsolatrendszere. Olyan nagy hírügynökségeknek is dolgozik, mint a Fox News, a CNN, az NBC-nél pedig kerekasztal beszélgetéses műsora fut évek óta. Szerzőtársa Scott Lamb életrajzíró specialista, baptista pásztor, a The Washington Times rovatvezetője. Már több életrajzi könyvben megmutatta hozzáértését. Ilyen elsőosztályú szakértők vajon mire irányítják az olvasók figyelmét 400 oldalas könyvükben? (Források: cbn.com; harpercollins.com; patheos.com; weeklystandard.com; pro-medienmagazin.de)
Szemleíró: Dr. Békefy Lajos
Ezt el kell olvasni! - protestáns családtörténet és személyes confessio
Ezzel a felszólítással kezdi az egyik recenzióíró ismertető sorait: Ezt el kell olvasni! Majd hozzáteszi: abszolút öröm a könyv olvasása. Megvallom, én még csak az első 34 oldalnál tartok, de már kezd összeállni a benyomásom és a véleményem. Annyit már leírhatok: élvezetes, és sok olyan adatot tartalmaz, amire egyébként nem is gondolhatunk. Például, hogy Trump felmenői németek és lutheránusok, bevándorlók voltak. Hogy afféle elképesztő német munkatempó és beosztás, puritanizmus, meg takarékosság jellemezte őket. Ezekből az USA mai elnöke is hozott nem keveset. És még valamit: nagyszülei és szülei olyan kulturális és vallási örökséget hagytak rá, ami meglátszik elkötelezett protestáns kiállásán. A könyv első része ilyen értelemben családtörténet. A második része vallástétel sok mindenről, legfőképpen a cselekvő, létét jelenlétével is bizonyító Istenünkről, amint ezt Donald J. Trump megélte, átélte, gyakorolta és most elmondja. Ez a rész Isten mellett a hitről, megbocsátásról szól, egyes szám első személyben, akár confessio is lehet. És természetesen személyes kapcsolatáról egyházi vezetőkkel. A szerzők stílusa, s így a könyv is olvasmányos, egyszerű, világos. Századokat fognak át az oldalak, melyeken a mi protestantizmus-történelmünk is kibontakozik egy család történetébe ágyazva. Abszolút protestáns a családtörténet minden oldalon. Édesapja felmenői német lutheránusok voltak, édesanyjáé pedig skót reformátusok. Protestáns munkaerkölcs, összetartás, becsületesség jellemezte a család szellemiségét.
Az új világban skót református anya, német evangélikus apa gyermekeként
Trump édesanyja 18 évese volt, amikor családjával Skóciából New York City-be érkezett. Presbiteriánus, református közösségből jött, ezt kereste lelki otthonaként Amerikában is. Mary Anne MacLeod skót kisasszony élete Trump lelki háttere. Ez beágyazódik a skót és a svájci református reformáció történetébe, minthogy a skótok reformátora, Knox János Kálvin János tanítványa volt Genfben. Onnan vitte a kálvini tanokat északi hazájába. Az a felekezet és egyház, amelyikben Donald J. Trump otthon volt, s amelyik gyülekezet spirituálisan őt megedzette, a nyugat-amerikai világ legrégibb, folyamatosan tevékenykedő közössége volt, az Első Presbiteriánus/Református Egyház. A szerzők példákon keresztül feltárják és bemutatják, hogy Trump olyan egyháznak volt a tagja, amelyiket „az élő bibliai és bibliás keresztyénség gazdag története és Amerika, a haza iránti önfeláldozó szeretet" jellemez.
Az elnök apja, Frederik/Fred Trump néme
Trump hitének origói – Billy Graham korán megszólította
Alapvetően az eredet, Trump elnök hitének adományozója és forrása, alfája nem lehet más, mint maga Isten. Emberi oldalon – ez a kegyelem! - voltak viszont jó családi példák is a hitéletről. Nagybátyja annak a New York-i ébredési mozgalomnak lett aktív tagja, amelyik sok ezer aktivista társával célul tűzte ki a világváros, New York megtisztítását sokféle bűntől. Ő volt az, aki a fiatal Trumpot megismertette másfajta egyházi stílussal, mint amit a presbiteriánusoknál megszokott. Édesapja és rokonsága pedig abba a kegyességi irányba mozdította, aminek Billy Graham volt a névadója. Édesapjával, Freddel sokszor hallgatta együtt Billy Graham rádiós programjait, „A döntés órája" című sorozatot, majd nézte a tv-ben az evangelizációkat. Ezek az órák kedveltették meg vele is a déli, részben afro-amerikai néger evangéliumi muzsikát és énekeket.
Vallomástételek – az észrevétlen kedvesség művészete – cselekvő keresztyén hit
A könyv második része akár az elnök saját írása is lehetne, hiszen a legbelsőbb ügyekről, lelki jellemvonásokról szólnak az oldalak. Miként értelmezi Trump az üdvösséget, a Bibliát, keresztyén hitét? Személyes lelki utazás ez a rész. Olykor megrendítő pillanatokkal, melyek még a két szerzőt is hatásuk alá vonták. Azt is megtudjuk, hogy az elnök olyan elnökhelyettest keresett maga mellé, aki mély hitével, keresztyén meggyőződésével a hitbeli kérdésekben útitársa lehet. Trumpnak a személyes sajátosságai között vették észre a szerzők a láthatatlanul, hivalkodás nélkül, észrevétlenül cselekvő kedvesség művészetét. A másik vonása a mély és szívbéli együttérzés az élet áldozataival, legutóbb a különféle természeti katasztrófák, hurrikánok és cunamik áldozatainak hozzátartozóival. Karitásznak vagy diakóniának nevezzük ezt katolikus, illetve protestáns fogalommal.
A keresztyén hit védelmezője
Különböző ügyekben és kérdésekben hozott döntései és állásfoglalásai alapján nyilvánvalóvá vált: fontos feladatának tekinti a keresztyén hit védelmét, védelmezését az USA-ban. Naponta fellelhető valami alapvető törekvéséből, nevezetesen, hogy egyesítsen, közelebb hozzon hazájában feketéket és fehéreket, spanyol amerikaikat más amerikaikkal, és a különböző felekezeteket is. Erről deklarálta: „A keresztyén hit nem a múlt tartozéka, hanem, a jelené, de leginkább a jövőhöz tartozik". Az egyesítő, közelítő szándék jele volt az is, hogy elnöki beiktatásán fekete püspök mondta az áldást, és a spanyol-amerikai evangelikálok vezetője imádkozott.
Őszinteség
Mind a szerzők, mind Trump őszintén szólnak arról, hogy van, ami mindannyiuk előtt titok. Hogy az elnök neve szerepel-e az Élet Könyvében, felettébb nagy titok, amihez alázattal és szent félelemmel lehet csak közeledni. Az viszont nem marad titok, hogy nem olvassa folyamatosan a Bibliát, de az számára mégis Isten Kijelentése, s a Biblia és az élő Ige, Jézus Krisztus a legfőbb tekintély. Őszinte abban is, hogy így fogalmaz: nem az az ember, aki 70 éve az evangelikálok cipőjét viseli. De nem tagadja, hogy tele van a szíve érdeklődéssel, nyitottsággal, tisztelettel – Isten és Jézus Krisztus iránt a Szentlélek által.
Az evangelikálok és a protestánsok elnökválasztó potenciális tényezők voltak
Nem marad az sem titokban, hogy mind az evangelikáloknak Trump, mind Trumpnak az evangelikálok jól jöttek/jönnek. Ne felejtsük el, hogy az óriási ország 323,6 millió lakosának közel 76%-a (mintegy 230 millióan) keresztyén, s ennek több, mint a fele protestáns, akik között az evangelikálok 40-50 milliót tesznek ki. Szervezettségük és egységük elnökválasztó potenciális tényező. Ennek a vallásszociológiai ténynek a tudatában, valamint a Barna Közvéleménykutató Intézet adatainak az elemzése nyomán - amit naprakészen szemlézek - már 2016 kora őszén, a felvidéki Selye Egyetem Kálvin János Teológiai Karán (Rév/Komárom) tartott szociáletikai előadásaimban a hallgatók nem kis meglepődésére - kérdésükre - azt állítottam, nem kétséges, Donald Trump lesz az USA elnöke. Miért? - kérdezték a hallgatók. Válaszom ez volt: mert ismerem az adatokat arról, hogy mennyi protestáns és evangelikál szimpatizánsa és támogatója, potenciális választója van Trumpnak. Ugyanis a vallás és a hit még mindig igen jelentős politikai tényező az USA-ban, s ezt nem szabad senkinek figyelmen kívül hagynia! Az evangelikálok a világhálón egymással kommunikálva már előre eldöntötték, ki mellé állnak. „Az lett az elnökünk, akit már régóta kerestünk" - nyilatkozta erről a könyv lapjain Johnnie Moore, aki ma Trump keresztyén tanácsadó testületének tagja.
Nagy sztorik közül egy-kettő
Trump kabinetjében hívő keresztyének vannak. Kezdve az alelnökkel, Mike Pence-szel, aki magáról azt mondja, hogy ő „evangélikál katolikus". Ilyen még Rex Tillerson, aki kongregacionalista. Vagy a metodista Rick Perry. A fekete Ben Carson, aki Hetednapos Adventista. Jeff Sessions szintén metodista. Reince Priebus görög-ortodox. Vannak persze nem keresztyének is a kormányban. De a keresztyén kormánytagokkal bibliaórákat tartanak. Az elnöki lelkigondozó, Ralph Drollinger így nyilatkozik: „Ezek a legjobb bibliaórák, amiket életemben eddig hallottam". „A kabinet imádkozik, ez fenomenális!" - mondja az elnöki tanácsadó, tv-prédikátor James Robinson.
Amikor sikerült azt a törvényt hatályon kívül helyezni, amelyik az egyházak politikai szerepvállalását korlátozta, ezt mondta Trump Robinson tiszteletesnek: „Ez talán hozzásegít, hogy a mennyországba bejussak!". Mire Robinson: „Sir, Ön is tudja, senki nem mehet be a mennyországba azért, mert valami jót tett. Az egyetlen segítség, ami a mennybe juttat minket, Jézus keresztáldozata. A Jézus Krisztusba vetett hit biztosan hozzásegíti Önt a bejutáshoz, Elnök Úr!". Trump erre: „Köszönöm, hogy erre emlékeztet".
Még a választás során az egyik keresztyén egyetemen "két korintusiról" beszélt Trump, a második korintusi levél helyett. Ez vitát robbantott ki az elnökjelölt bibliaismeretéről és bibliahűségéről. Mire az elnök: ő csak azt olvasta fel, amit Tony Perkins írt fel neki egy papírra. Az egyik tanácsadó ekkor tanulságként ezt mondta a kampányoló Trumpnak: „Jó lesz jobban odafigyelni a részletekre, a nüanszokra, kiváltképpen ha evangelikálok előtt beszél, Mr. Trump!".
A Spirituális Életrajz fő üzenete
A németországi kritika kiemeli: olyan bepillantást ad az amerikai elnökválasztásba a könyv, ami egyik fő erőssége. Személyes hang jellemzi, de ezzel együtt nem szakszerűtlen és főleg nem hiteltelen. Jobbat, mint Trump, még az evangelikálok sem álmodhattak, imádkozhattak volna össze az USA-nak elnökként. Most az evangelikálok úgy jönnek-mennek a Fehér Házban, mintha csak boltba mennének. Kétségtelen, hogy az amerikai nagypolitikában ekkora befolyása az evangelikáloknak még soha nem volt. Arra is rámutat a német kritika, nem él nélkül: Istennek van hatalma arra, hogy a leglehetetlenebb eszközöket is a maga javára tudja fordítani – summázzák a szerzők az élettörténetet. Az evangelikálok támogatása az elnök számára kemény tény volt és marad – summázza Brody és Lamb a legfőbb következtetést.
Vannak persze hangok, melyek felemlegetik Trump három házasságát, „milliárdos playboy"-ként ironizálva róla, de – teszik hozzá azonnal –, az amerikai kultúrában minden lehetséges: megtérés és megújulás, ezt az esélyt senkitől nem vonja meg az amerikai közvélemény. És végül is nem a múlt, nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Ezek pedig Isten-, és hazaszeretetről, irgalmasságról és együttérzésről szólnak. Remélhetőleg fognak is szólni...
Vannak, akik a könyv szerzőihez hasonlóan, az egyik fejezetcímmel így fogalmaznak: "Aki ismét naggyá tette Augsburgot", s ezzel utalnak a lutheránus felekezetű ősökre, meg arra az Augsburgra, amelyiknek a neve jelzi az evangélikus hitvalló iratot, az Augsburgi Hitvallást. Ez az erős német hitvallásos és elhivatottság tudat mondatta Donald Trumppal: „Tegyük újra naggyá Amerikát!". (Cikkünk következő, második részében bepillantást adunk az Olvasóknak Trump német-evangélikus és skót-református örökségébe, illetve abba, ahogyan ezt a két szerző értelmezi...Igen tanulságos!).
Érdekes Eric Metaxasnak, a világhírű Bonhoeffer-életrajzírónak a befejező mondata az Előszóban, amivel nagyon is fején találta a szöget: Sok mindent tanulhatunk ebből az elnöki életrajzból, amire csak egy mondattal lehet válaszolni: Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!
