Dátum: 2018. március 17. 20:54
Tárgy: IMÁBÓL (IS) EMELJETEK VÉDŐFALAT! - AZ IMA NEMZETVÉDŐ EREJÉRŐL (2.) - ez a szerző 802. cikke a kolozsvári agnusradio.ro blogján
Címzett:
IMÁBÓL (IS) EMELJETEK VÉDŐFALAT!
AZ IMA NEMZETVÉDŐ EREJÉRŐL – IMATÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK (2.)
Minap Délvidéken, illetve Belső-Szerbiában jártam. Kimenet és visszajövet elgondolkodva szemléltem azt a műszaki védőzárat, amit déli határaink mentén emeltetett Kormányzatunk. Még emlékezem a vasfüggönyre is, aminek egészen más célja volt. Most lassan araszolva az ellenőrző fülke felé, megfogalmazódott bennem a gondolat: imából is, élő keresztyén hitből is kell védőfalat emeljünk két irányban is: a külső-belső szellemi-vallási nyomás ellen, a hitetlenség és a szabadosság ellen Nyugat és saját hazánk felé. Bizony, bizony, amikor a vasfüggöny és berlini fal leomlásának generációs mámorában éltünk, még csak fel sem sejlett, mi vár ránk 20-25 év múlva. És mi lesz itt mához képest 20-25 év múlva? A jenkinsi látomás valósul meg, miszerint Európa nem marad többé a vallások kontinense, hanem egyre inkább egyvallású Eurábia vagy Migrópa lesz? Idegen vallási túlsúllyal vagy egyeduralommal? Vallási egyeduralommal?! Nem tudni, csak sejtéseink lehetnek erről. De ma még lehet tenni azért, hogy a rémálmok ne teljesüljenek be. Valóban imából, megújuló keresztyén hitből, erős nemzettudatból kell emelni a szellemi védőfalakat. De az olyan fizetett önsorsrontókkal, nemzet és hitrontókkal, nemzettudat-lugosítókkal, mint akik ma szónokolnak, nyilatkoznak a médiákban hazánkban, hogyan fog ez menni? Folytatjuk sorozatunkat az USA-nak jelentős nemzetvédő erőt adó National Day of Prayer történetével, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mielőbb be lehessen vezetni hazánkban is valami hasonlót!
Írja:
Az USA imanagyhatalom 250 év óta – gazdasági és politikai erő az ima
Előző cikkünkben (Március 15. lobogójára: az ima nemzetépítő ereje - ima-történeti érdekességek (1.) MIÉRT IMANAGYHATALOM AZ USA KÖZEL 250 ÉVE?) felidéztük a kezdeteket. Egyebek mellett azt is, mennyire meglepte John Adams-t, az USA második elnökét és a Kongresszust is a Nemzeti Imanap megtartására felszólító proklamáció széleskörű, pozitív visszhangja. Akkoriban az 1770-es évek közepét írták. Még azok között is lelkesedést és részvételt támasztott a proklamáció, akik egyébként nem jártak vasárnaponként templomba. De a közösségért, a hazáért ők is elkezdtek imádkozni! Már ekkor kezdett kibontakozni e napnak az össznemzeti igénye és jellege.
John Adams (1797-1801 között elnök), az USA második elnöke így írt feleségének: „Kitűztük a kontinentális böjt napját. Milliók fognak térdre ereszkedni nagy Teremtőjük előtt, bocsánatot kérve Tőle és áldásért könyörögve, valamint azért, hogy tekintsen jótetszéssel az Amerikai Kongresszusra és hadakra". A Kongresszusban – figyeljünk csak az egyensúlyteremtés igényére is! - délelőtt francia nyelven folyt az imanap, amit Jacob Duché episzkopalista lelkész vezetett, délután pedig ugyanott dr. Francis Alison presbiteriánus tiszteletes vezetett angolul.
Az 1777. november 1-én megjelent kongresszusi proklamációban már ilyen fogalmazást olvasunk: Határozottan azt tanácsoljuk az USA törvényhozói és végrehajtói hatalmainak, tartsák meg a hálaadás és az imádság napját, hogy a jóravaló emberek egy időben és egy kórusban fejezzék ki szívük hálás érzéseit és ajánlják fel magukat az isteni jóakarat szolgálatára…. S hogy bűnvallást is tehessenek ugyanakkor sokféle bűnükről... hogy tessék Istennek Jézus Krisztus kegyelme által bűnbocsánatot adnia nekünk, az Államok tagállamai Kormányainak is... és megőrizni számunkra az összes, embereknek szánt áldás közül függetlenségünket és békénket. Ugyanígy kérjük Őt, áldja meg iskoláinkat, nevelőintézeteinket, hogy ott begyakoroltassák ifjainkkal az igazi szabadság, erény és kegyesség alapelveit… Végül is a teljes nemzetre valóságosan is sikerült kiterjesztenie ezt a napot Abraham Lincoln elnöknek 1863. november 26-án. Ez a nap ekkor vált hivatalosan is ünnepnappá, munkaszüneti nappá, amikor megerősítették az 1777-ben hozott első Nemzeti Imanapra vonatkozó rendelkezést.
A nap méltó és zavartalan megtartása céljából az akkor még főparancsnokként szolgáló George Washington 1779-ben (az USA első elnök:1789–1797) elrendelte, hogy katonái ekkor ne dolgozzanak, hanem tartsanak „böjtöt, alázatot gyakoroljanak és imádkozzanak". Ő jelölte ki 1779 május 6-ával, csütörtök napjával a Nemzeti Imanap naptári helyét. Főparancsnoki naplójába Washington generális bejegyezte: A főparancsnok elrendeli, hogy a hadsereg katonái maradjanak körleteikben, és a tábori lelkészek tartsanak igehirdetéseket, istentiszteleteket, melyeken kifejezzük hálánkat Istennek sokféle drága ajándékáért. Tíz évvel később, az USA elnökeként is elrendeli e nap országos megtartását.
Jefferson elnök nemzeti imája
A nemzeti emlékezet Thomas Jefferson elnökhöz (1801-1809 között elnök) köti azt a Nemzeti Békeimát, amiben ezt kérte:
Mindenható Isten, Aki adtad nekünk és elődeinknek ezt a jó földet, megvalljuk Előtted: minduntalan rászorulunk az önvizsgálatra, hogy jótetszésedben járhassunk és a Te akaratodat cselekedhessük. Áldd meg hazánkat...szabadíts meg minket az erőszaktól, szívtelenségtől, a bomlasztástól, büszkeségtől és arroganciától, és a különféle gonosz utaktól. Kérünk, oltalmazd szabadságunkat, és formálj minket egyesült néppé…Áraszd ki ránk Lelkedet, a bölcsesség Lelkét és azokra is, akikben vezetőinként bízunk, hogy úgy gyakorolhassák a közhatalmat, aminek révén igazságosság és békesség töltse be hazánkat. Adj nekik és nekünk engedelmességet törvényed iránt, hogy neved dicséretét hirdethessük a föld minden nemzete között. A gyarapodás idején Te formáld szívünket hálássá, a veszedelmek idején ne engedd, hogy Beléd vetett bizodalmunk meggyengüljön. Mindezt kérjük és Eléd visszük a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.
James Maddison, az USA 4. elnöke (1809-1817) volt a sorban az, aki után viszont 11 olyan elnök következett, akik már nem tartották meg ezt a napot. 1815-1862 között, azaz 47 éven át nem hangzott el Amerika földjén közimádság a nemzetért, nem volt Nemzeti Imanap.
Episzkopális-protestáns közima a hazáért – DE 150 éves erdélyi-magyarhoni előny
Nyilván a Nemzeti Imanap több évtizedes hiánya okozta, hogy az USA Protestáns Episzkopalista Egyháza 1880-ban Nyilvános Imarendjébe is felvette a hazáért mondott könyörgést. Ebben még fogalmazásban is felelevenítették az akkor már jó 150 évvel azelőtt elkezdődött erjedést, ébredést és imaszándékot Nemzeti Imanap megtartásra: Mindenható Isten, Aki a korai időkben atyáinkat értékes földre vezetted, s lábaikat tágas térségre terelgetted, add nekünk kegyelmedet, hogy alázatosan kérlelhessünk Téged: hozzánk, gyermekeidhez légy kegyes, hogy mindig a Te tetszésedre élhessünk, és a Te akaratodnak eleget tehessünk. Áldd meg hazánkat tisztes iparral, igyekvő tanulókkal és tiszta kezű férfiakkal. Oltalmazd, kérünk, szabadságunkat és őrizd meg egységünket. Szabadíts meg minket az erőszaktól, szívtelenségtől, zavarkeltéstől, a büszkeségtől és az arroganciától, és mindenféle gonosz úttól... Majd folytatják Jefferson imájának szavaival.
Milyen jó, hogy vannak példás, istenes előzmények, 10 ezer kilométerre tőlünk, de idehaza is! Erdélyországban és a mai Felvidék egykori területéről. melyekhez a későbbi nemzedékek visszanyúlhatnak. Ilyen volt hazánkban az 1619. évi gyulafehérvári rendi országgyűlés, melyen a nemes rendek kérték nagyságos Bethlen Gábor fejedelemtől a nemzeti orációcska, közima és bűnbánattartás bevezetését, ami meg is történt. Ezt a Dunántúli Református Egyházkerület megerősítette To
