Von Nemzeti Hirhalo »An Kutasi Józsefantal@jozsef-kutasi.de Budapest, 2008. december 22.
Betreff Hanyatlásunk okozói - Kinek a bulija? -
Kinek a bulija?
2008.12.19, 22:41 Nemzeti Hírháló
Czike László: Kinek a bulija a Gyurcsány-kormány?
Igen, igen, igen.
Gyurcsány Ferenc úgy kormányozza Magyarországot, mintha egy részvénytársaság lenne. Sõt, még sokkal úgyabbul. Ugyanis sem a bíráló, sem a bírált személy nem ismerik jól a társasági törvényt.
A társasági törvény ugyan a legnagyobb szupranacionális gazemberség - mert személytelen résztulajdonná silányítja a Föld, a természet és az emberi munka javait, elfedve ezzel a pénz és a hatalom végsõ koncentrációját -, ám épp' a portfolió tulajdonosa érdekében, nagyon pontosan meghatározza, melyek a tulajdonos, és melyek az ügyvezetõ (gazdálkodási) jogosítványai.
Nagyon egyszerû.
Mindazon tranzakciók, melyek az adott évi normál üzleti mûködés szerves taktikai elemei, az ügyvezetõ, - és mindazon tranzakciók, melyek a társaság létével, hosszabbtávú mûködtetésével kapcsolatosak, a tulajdonos döntési kompetenciájába tartoznak. Az elõbbire a legjobb példa az éves teljesítmény, az éves árbevétel, valamint az éves produktív erõforrás-igénybevétel (költségek); - az utóbbira pedig a mûködés olyan stratégiai elemei, mint a hitel-, a vagyon, a portfolió-gazdálkodás, az ingatlan adásvétel, stb. Magyarán: a társaság ügyvezetõje termeltetheti a tojásokat, etetheti a tyúkokat és szabályozhatja a kakasok nemi életét, de semmiképp' nem vághatja le és/vagy adhatja el saját hatáskörében a (részvény-) társaság aranytojást tojó tyúkját, amely a gazdag jövõ záloga.
Nem beszélve arról, hogy egy ország nem részvénytársaság.
Egy ország - Magyarország - esetében nem egy jó üzleti buliról, hanem 10 millió magyar ember jelenlegi és jövõbeli életviszonyairól, életminõségérõl van szó, ami nem taktikai, hanem stratégiai kérdés, ezért a mindezt érintõ tranzakciók eldöntése, megvalósítása nem jogszerû a nép, a lakosság bevonása, megkérdezése nélkül. A népfelség elve jegyében minden, a nép sorsát jelentõsen befolyásoló, netán sorsdöntõ kérdés eldöntése a népszuverenitás jogkörébe tartozik. Hogy a mai "alkotmányunk", és annak a rendszerváltás környékén és óta önkényesen, sõt, öntörvényûen meghozott, hevenyészett változtatásai, az újonnan kreált "demokratikus" jogszabályok mégis megengedik a jelenlegi, abszolút illegitim kormányhancúrt, nem jelentheti azt, hogy minden, ami ma - egyértelmûen a nép érdekei ellenében - történik, jogszerû vagy pláne legitim lenne. Demokratikus álcával leplezni, demokratikusnak nevezni kifejezetten népellenes törvényeket, jogszabályokat, s a népvagyonnal - operatív és távlati értelemben egyaránt - bûnösen gondatlanul, hanyagul bánó kormányzati magatartást pedig nem csupán honi, de nemzetközi (minimum uniós) közbotrány.
Valószínûtlen, hogy Brüsszel helyeselné, ami ma itt folyik.
És mindez nem is tegnap kezdõdött...
Mert a népfelség elve jegyében bizony sosem lehetett volna:
1. Belépnünk a Világbankba és az IMF-be (1982.)
2. Reménytelenül eladósítani Magyarországot (1980-1990.)
3. Rendszert váltani, mintha az csak kormányváltás lenne.
4. Tollvonással "államosítani" a társadalmi tulajdont (1990.)
5. Pánikszerûen eladni a teljes magyar termelõ közvagyont.
6. A sokszorosára növelni Magyarország eladósodottságát.
7. Tönkretenni a nemzetgazdaságot, leépíteni a közellátást.
8. Költségvetési takarékosság ürügyén felszámolni az államot.
9. A nemzetközi mobil tõke részévé tenni (eladni) a termõföldet.
10. Részvénytársaságként csõdbe vinni Magyarországot.
Ennyi átélt gazemberség után ideje mélyen elgondolkoznunk:
Igazából kinek a bulija felszámolni Magyarországot?
Vác, 2008. március 4.
Czike László
Hanyatlásunk okozói
A gazdaságról magyarul
2008-12-20 Magyar Hírlap
Nincsenek sikertelen országok, csak rosszul vezetettek. Ez a mondás egy híres közgazdásztól, Peter Druckertõl származik. Lényege ugyanaz, ami a magyar bölcsességé: "Fejétõl bûzlik a hal." A nemzetek sikertelenségének okozója tehát elsõsorban a kormányok rossz munkája. Gyurcsány Ferenc újabban a gazdasági és társadalmi problémák gyökerét az emberekben keresi. Egy konferencián azt állította, hogy a magyarok viselkedése, kultúrája miatt versenyképtelen, azaz sikertelen a magyar gazdaság. Azután meg nyolc év kemény munkát kért a magyaroktól, azt sugallva, mintha eddig nem dolgoztak volna keményen. Erre meg az a mondás illik, hogy "ne menjen az a napra, akinek vaj van a fején". Hiszen a társadalmi-gazdasági romlást éppen ez a kormány okozta, és nem az emberek rossz munkája.
Egy angol elemzõcsoport szerint a magyar gazdaság a jövõ évben a világ húsz legrosszabbul teljesítõ gazdaságának egyike lesz. Ez pedig nem függ össze a gazdasági válság hatásaival. Ugyanis a kormány rosszul irányítja az országot. Ne feledjük például azt a pusztító munkát, amelyet az egészségügy területén kifejtett.
Egy szerzõ 2007 eleji cikkében errõl így írt: "A magyarországi egészségügyi reformnak nevezett tevékenykedés rengeteg kárt okozott. Például a vizitdíj-automaták bevezetése többe került, mint ami bevételt hozott. Viszont jó üzletet jelentett a kormány azon tagjainak, akiknek köze volt ezen gépek gyártásához és értékesítéséhez. A vizitdíj-automatákkal sem sikerült azonban az embereket leszoktatni az orvoshoz járáshoz. Az úgynevezett egészségügyi reform célja - a kevesek üzleti érdekein túl - az volt, hogy hozzászoktassák a magyarokat az orvosellátás megfizetésére. Ezt az egészségügyi privatizáció elsõ lépcsõjének szánta a kormány. A privatizáció hivatalos indokaként pedig ezt emlegeti, hogy nincs elég pénz a költségvetésben, szegények vagyunk, ezért be kell vonni a magántõkét az egészségügybe. Csakhogy ez álságos magyarázat! A II. világháború elõtt Magyarország szegény ország volt, mégis volt elegendõ kórháza, sõt az akkori vezetõk még új kórházakat is építtettek. A pénzhiány ma sem elfogadható indok. Sokk al jobban megmagyarázza ezt a privatizációs szándék, hiszen az egészségügy kiváló és biztonságos - állami pénzekre is támaszkodó - üzlet. Ne feledjük továbbá, hogy az egészségügyi intézmények kiváló telkeken fekszenek, ezért a kórház-magánosítás ingatlanspekulációra is alkalmas. Így történhettek meg azok a felháborító esetek, amikor frissen felújított kórházakat zártak be. Az ilyen és ehhez hasonló pocsékolások és rossz döntések vezettek oda, hogy megnõtt az államháztartás hiánya, és - miközben ezen döntések következtében a magánvagyonok növekedtek - az ország gazdasága lejtõre került, az emberek meg szegényedni kezdtek."
Az egészségügyi átalakítás abszurditását mutatja a szerzõ szerint az az "archaikus", ha tetszik, feudális módszer is, amely az orvost és a gyógyszerészt bünteti, ha nem a legolcsóbb gyógyszert írja fel a betegnek. Emlékezzünk csak a Horváth Ágnes minisztériuma által támogatott reklámra: ne a mellékhatást, az árat nézze!
A gazdasági válságban a jól vezetett országok a jövõre gondolnak, azt ma próbálják jó irányba befolyásolni. "Mi nem elõrejelezzük, hanem alakítjuk a jövõt" - mondják azok, akik nem mások (például az IMF) ötleteinek akarják kiszolgáltatni országukat. Ma az egyik legfontosabb dolog éppen az egészségügybe és az oktatásba való befektetés lenne. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az ilyen területen végzett beruházások "rossz idõkben" még fontosabbak, mint "jó idõkben". A másik fontos cél pedig a kisvállalkozások felpezsdítése lenne. Ehhez radikálisan kellene csökkenteni a bürokráciát, amelyet a kormány jelenleg éppen növel - például a készpénzfizetés adott összeg feletti megtiltásával. Drága és hosszú folyamat nálunk egy új vállalkozás beindítása is. Holott most jelentõsen csökkenteni kellene a cégbejegyzéssel kapcsolatos papírmunkát, és minimálisra szorítani a költségeit, akárcsak a munkát terhelõ adókat. Érzékelhetõ kedvezményeket kellene adni az új munkahelyet teremtõ hazai kis és közepes cégeknek . Ehelyett a kormány a nagy globális cégeket támogatja.
Azaz miközben a kormány reformról beszél, õ maga a régi recepteket alkalmazza. A megszorításokat, az IMF-hitelt, a nagytõke és a pénzvilág támogatását. Így nem gyógyíthatók meg a gazdaság bajai.
A The Economist december 6-i száma szerint negyvennégy vizsgált ország közül csupán tízben gyengébb a gazdasági növekedés üteme, mint nálunk. A munkanélküliség is csak tizenegyben magasabb. Az elõrejelzések a magyar gazdaság jövõ évi eredményeivel kapcsolatban még borúlátóbbak.
Gyurcsány Ferenc legújabb ötlete szerint "változásra és összefogásra lesz szükség 2009-ben". Igaza van! Változásra lesz szükség az ország élén, és összefogásra, hogy a változást minél gyorsabban meg lehessen valósítani.
Csath Magdolna, közgazdász
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
