Von: Tamáska Varga Ákos [mailto:varga.akos.t@chello.hu]
Gesendet: szombat, 2008. december 27. 08:18
An: József Kutasi > München
Betreff: A mellékelt írásommal kívánok boldog ünnepeket és kiváló új évet!
MAGYAR KARÁCSONY
( Észak-Magyarország - 2008. december 24. )
A keresztény világ Jézus születésnapját ünnepli karácsonykor. De az ünnep már több ezer évvel Jézus előtt létezett. Mi is történt ekkor?
Az őszi napéjegyenlőség (szeptember 21.) elmúltával az északi féltekén egyre rövidülni kezdenek a nappalok. E hónapokon át tartó folyamat iszonyatos félelemmel töltötte el az őskori embert. Nem értette, hogy mi történik. De azt sejtette, hogy a legborzalmasabb sötétség és fagyos halál vár rá, ha a napok rövidülése folytatódik. Amit az ember nem ért, azt megpróbálja elképzelni. Az ősember tehát elképzelte a Napot, az éltető meleget adó csodálatos istent, amelynek sugarai által zöldbe borul a természet, állatok kölykeznek, beérik a termés. De valami sötét hatalom támadja meg és el akarja pusztítani minden évben. A küzdelem borzalmas, hiszen a Nap napról napra gyengül, és úgy látszik, hogy sötét ellenfele, a sátán diadalmaskodik. December 21-én azonban fordul a kocka, a Nap új erőre kap, csodálatos erővel újjászületik.
Ezen a csillagászati törvényen a kereszténység sem tudott változtatni, ezért magáévá tette. De mindezek még nem magyarázzák meg a ’karácsony’ szó jelentését.
A hivatalos nyelvészet a szláv ’korcun’ szóból következtet, melynek jelentése: átlépő. Vagyis a Nap átlépi a téli napfordulót. E magyarázat nagyon gyenge, annak az elmagyartalanító elméletnek a része, miszerint emberevő primitív őseink betolakodtak a Kárpát-medencébe, és minden kulturált és szép dolgot itt tanultak el a puliszkaevő tótoktól. Ezt a magyarázatot maguk a kitalálók sem hiszik el. Talán ezért nem szerepel a karácsony az Idegen Szavak Szótárában, és igen hézagosan van jelen más szótárakban, lexikonokban is.
Őskultúránkat kutatva viszont eljuthatunk a nagy keresztény ünnep, az Új Remény, az Új Élet, a Megváltó Újraszületése ünnepének nevére megtartott karácsony szavunkhoz: a kerecsen sólyom napjához.
Mindenki ismeri a sólyommal való vadászat nemes sportját, vagy legalábbis hallott róla. Ennek a sportnak a titka a madár betanítása, megszelídítése, az urához való hűség megtanítása volt. A ragadozó madár ugyanis természeténél fogva nem hajlamos hűségre, ragaszkodásra, szeretetre. Az idomítás egész nyáron és egész ősszel folyt. A madár az idomító kesztyűs karján ült, fejét letakarták, hogy ne lásson elrepülni. Hosszan tartó, kimerítő és gondos munkát igényelt a kiképzés. És még mindig csak remélni lehetett, hogy a kerecsensólyom elfogadja otthonául gazdája karját, hogy vissza is tér a vadászatból. El kellett jönnie a napnak, amikor a madarat „élesben” is kipróbálták. Őseink egy napsütötte téli napot választottak, rendszerint december 25-ét. Ezen a napon az összes solymár kivonult kerecsen ( ősi nyelvünkön: karasun ) sólymával. Elengedték az állatot és izgatottan várták az eredményt., Az addig sötétségben tartott madár ujjongó örömmel szállt a felhők közé, majd visszatért a vadász karjára. Felemelő élmény lehetett. Méltán ünnepelték őseink.
Nem is véletlen, hogy e kedves madár ősi jelképünké vált. Képmása díszítette Atilla ( sic! ) király pajzsát, és ott szerepel a jelenlegi Magyar Honvédség címerében is.
Bizony-bizony, a sokat bántott turulmadárról van szó.
Tamáska-Varga Ákos
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
