Betreff: Közvagyon Résztulajdonosai
Datum: péntek, 2008. december 19.
Von: Monostori Csaba
An: Kutasi József - Budapest - 2008. december 20.
A Közvagyon Résztulajdonosai Polgári Jogi Társaság felhívása.
Közel húsz évvel a szocialista uralom megszûnése után egy még rosszabb államforma kialakulásának vagyunk tanúi és elszenvedõi.
Az elemzõk által „demokratúrának” nevezett államberendezkedés minden képzeletet felülmúlóan terjed szét és ver gyökeret Magyarország földjén, gazdaságán, de még az emberek (lassan alattvalók) tudatában is.
A Nemzet még megmaradt vagyonát kezelõ, de fogalmazzunk így: áron alul elherdáló bizottsági tagok jóvoltából (is), a harmadik világbeli országok közé süllyedt magyar gazdaság felemelkedésében, gyarapodásában nem bízhatunk.
A még gyenge, és más ágazatokkal kapcsolatot nem, vagy kevéssé tartó szakszervezetek kezdeményezései messze elmaradnak a szükségestõl, hiszen már akár a tandíj bevezetésének hírére tiltakozások sorozatával kellett volna válaszolniuk.
Az államvezetés és annak holdudvara által, az elmúlt években folytatólagosan elkövetett, a nemzetgazdaságra nézve súlyos következményekkel járó, s a már nyilvánosságra került bûncselekmények úgyszintén a nemzet igazságérzetébõl fakadó, jogos ellenállást kellett volna kiváltson.
A 2006. õszén, az állam erõszakszervezete által többször is megvert magyar nép
eddig döbbenten és megfélemlítve vette tudomásul a regnáló hatalom országveszejtõ munkásságát. Ennek eredményeként könyvelhetjük el a „antiszemita kártyával” való játékát, amit mostanra a cigányokéval váltott fel. Utóbbi népréteg problémáit a sok éven át különféle elnevezésekkel meghirdetett kormány projektekkel, más szóval segélyekkel próbálták megoldani, amelyek negatív eredményei sorra mutatkoznak a társadalom számára. A mindig is meglévõ bûnözés a tömeges elszegényedés folyamatában mára elviselhetetlen szintet ért el, és amely egyre durvább, mi több, életellenes cselekményekben ölt testet.
Úgy az olaszliszkai, és a kiskunlacházi, mint a hozzájuk nem hasonlítható, de a napjainkra sajnálatosan jellemzõ Zuschlag-féle bûntettek egyértelmûen a sokat emlegetett jéghegy csúcsát jelentik.
A magyar társadalom az utolsó perceit éli napjainkban, amikor a jogos követeléseiket megfogalmazó munkavállalók, és a pökhendi, megállapodást nem keresõ munkaadók közötti, egyre inkább jellemzõ konfliktusokról, mára szórványos sztrájkokká fejlõdött tiltakozásokról hallhatunk mindinkább.
A közös fellépés éppen ezért nem várathat magára.
A Civil Nemzeti Csúcson szavakba öntött követeléseket nyomatékosítanunk kell akkor, amikor egyes néprétegek a többséggel szembeni provokatív fellépéseit, ezek kiötlõinek aknamunkáját kell elviselnünk.
Az „õszödi” beszéd utáni két esztendõ történései világosan megmutatták minden, közügyek iránt érdeklõdõ számára, hogy „kutyából nem lesz szalonna.”
Azaz az ország kifosztása a terveik szerint alakul, és az ellenvetéseket megfogalmazók szirénhangjait rendre elnyomja a szolgalelkûségbõl kiváló bizonyítvánnyal rendelkezõ média, amely figyelemelterelõ információkkal, egyoldalú vélemény nyilvánítással, nem pedig tényszerû tájékoztatással a kormányzat háttérben végzett bûnös tevékenységét elfedi.
A kormányzati politikában, annak elégtelen eredményén túl nem hagyhatjuk figyelmen kívül a diplomáciában sorra elszenvedett vereségeket, amelyek egyik, és visszafordíthatatlan következménye a határainkon kívül élõ magyarság erõszakos asszimilációja lehet.
Kijelentjük, hogy Magyarországon a közállapotok - a kormányzat ígéretei, meghirdetett ilyen-olyan programjai révén - nemhogy javultak, hanem folyamatosan romlottak/romlanak. Az államvezetés hozzá nem értését bizonyítja minden olyan intézkedésével, törvény elõterjesztésével, amelyek elhagyásával kisebb kárt okozott volna akár a gazdasági életben, de felemlíthetõ az oktatás, a közlekedés, az egészségügy, és egyéb olyan terület is, amelyekben a tudatos pusztítás, lezüllesztés nyomai kitapinthatók.
Ennek talán legfrissebb bizonyítéka egyenesen a kormányfõtõl származik, aki azt nyilatkozta, hogy „az a jó kormányfõ, aki az országot akarja szolgálni” - és hozzátette, „ugyan nincs egyetértés a kérdésben, de szükség lenne egy, a jelenleginél jobb sztrájktörvényre, amely a mostaninál több garanciát, védelmet, biztonságot nyújt mindenkinek.”
E cinikus, a nemzet akaratát, ellenvetéseit, ellenállását tudatosan figyelmen kívül hagyó, a jelenlegi elnyomó rendszer jogi- és rendõri védelmét mindenáron megerõsítõ, a csakis a hatalom megtartására koncentráló kormányfõi nyilatkozattal szemben arra kell késztessen minden, a magyar nemzet érdekében cselekedni akaró polgárt, hogy vegyen részt egy, az egész országra kiterjedõ, a kormány lemondását követelõ általános sztrájkban!
Budapest, 2008. december 18. Közvagyon Résztulajdonosai PJT
----------------------------------------------------------------------------------------------
