Hozzászólás Siklósi Andrásnak a Magyarok Szövetsége bösztörpusztai MOGY-ről készült beszámolójához
Kedves András!
Köszönöm, hogy megírtad a bösztörpusztai beszámolódat - és elküldve – megtiszteltél gondolataiddal… Gratulálok Gergely fiad fotóihoz!
Szerettem volna én is ott lenni mindhárom napon, de aztán lemondtam róla és csak a vasárnapi záróünnepélyre tudtam leutazni Pestről. Pedig, nagyon húzott a szívem Kunszentmiklósra, hiszen nagyszüleim birtokai ott voltak Bösztörön. (Így hívták, amikor még nem volt puszta!)
Kunszentmiklós ugyanis, a XVIII. században vált - a Duna egyik ága - a Bakér mentén épült több utcás településsé.
*„Még a XIX.-XX. század fordulóján is elkülönültek a lakosság eltérő csoportjai. A Bakér-part mellett párhuzamosan futó utcákat a gazdák portái foglalták el. A szűkebb, belső utcákban, a mai Wesselényi és Apostol Pál utcában (akkor Ipar, ill. Kádár utca) iparosok, kereskedők laktak.” *
Itt volt háza nagymamámnak is a 9. sz. alatt, ahova nagypapa halála után beköltözött a tanyáról. E két lakhely között ingázva töltöttem serdülő lánykakorom nyarait.
Akkoriban *„Bábony, Bösztör, Szedria, Bodakút, Szilos, Bakérhát meg a Paprét földjein és a harmincezer holdas határ más részein hatszáznál több tanyában, mintegy háromezer ember élt.”*
Ezek között volt nagyapám birtoka Bösztörön. Postacíműk az volt, hogy: Kunszentmiklós, Bösztörtanya és a helyrajzi szám. Bizony, akkoriban még konyhakerti növények, kis gyümölcsös és főleg gabona- és takarmánytermő földek, valamint legelő vette körül a tanya lakóházát és a gazdasági épületeit, istállóit. Erről a viruló gazdasági életről szól az a néprajzi leírásom amivel pályáztam 2003-ban Kunszentmiklós városi önkormányzata által meghirdetett pályázati kiíráson és sikerült is díjat nyernem. Csatolom ezt a néprajzi leírást annak bizonyságául, hogy mekkora rombolást végeztek e komcsi elődeink az erőszakos TSZ-esítéssel. Nagyapám az isonzói hős, aki nagyvitézi kereszttulajdonosa volt 1952-ben olyan meghurcoltatásnak volt kitéve, mint kuláknak kikiáltott, hogy belehalt a beszolgáltatásba. Jellemző arra a korra, hogy mennyire féltek a már Pesten élő szüleim, hogy semmit nem mertek megbeszélni, mert a „falnak is füle van”.
Sokáig azt hittem, hogy az a „beszolgáltatás” valamilyen betegség.
Nos, mielőtt a TSZ tulajdonába kerültek volna ezek a megművelt, csodás kertgazdaságok, ontották a városban lakók számára a heti 2 piaci napon a terményeket. A korabeli képeket feltöltöttem a blogom képtárába is és itt megtekinthetők: http://furaila.xfree.hu/33600
A piactér ott volt, ahol most a városháza előtti park van. Én is részese lehettem, amint leszedtük hajnalban a zöldbabot és zsákokban biciklire rakva bekerekeztünk vele a piacra, ahol nagymamának törzsasztala volt és amikor elszaladt a postára, patikába, városházára ügyeit intézni én álltam be a helyére babot, gyömölcsöt, tököt, zöldségféléket árulni.
A kisállatvásár meg ott volt, ahol most a sportcsarnok épülete áll.
Amikor a TSZ egybeszántotta ezeket a földeket és „Micsurin”-búzát, meg a csuda tudja, hogy mit termesztettek rajta, vagy egyszerűen parlagon hagyták és olyan szikes pusztaság lett belőle, mint amilyen most. És... akkor a városban megszűntek a piacok és nagyon rossz hangulatú nyarak következtek, mert szabályosan végig éheztem serdülőkoromat! De nem azért, mert a „kulákok sajnálták a városi munkásságtól az élelmet”, mint ahogy azt rákosi mátyásék ordibálták az akkori mozi-híradókban, majd a TSZ-esítés második hullámában kádárék!!!
Ezért is írtam meg ezt a néprajzi leírást és küldtem el Kunszentmiklósra jeligésen. Amikor a zsűri nekem ítélte a díjat, akkor felbontották – közjegyző előtt - a jeligés borítékot és döbbenten látták, hogy az egy pesti embert takar. Amiért már akkoriban felbontották a postámat, bizonyos szolgálat spiclijei - számos levél követte az elsőt, melyben közölte a jegyző velem, hogy mégsem annyi amennyi az a díj, meg ekkor, majd meg akkor lesz a díjkiosztó. A lényeg: Bődi Szabolccsal is fölvettem a kapcsolatot és mégis az lett a vége a találkozásunknak, hogy a díjat a ruhatárban, a titkárnőjétől vehettem át…Mintha egy bűnöző csalónak kellett volna azt átadni. Persze, kértem, hogy segítsen nekem a családregényem megírásához az adatgyűjtésben, mert nem értettem, hogy az ott élő rokonaim miért tagadtak engem meg és ki…
Most meg elcsukló hangon kijelenti, hogy „Bösztörpuszta a magyarság szent helye…”
Én meg úgy bóklászok őseim földjén, mint egy kivert kutya, mert nekem ő nem segített. Kérdezem én ezek után: hogyan képviselheti az egész magyarság ügyét olyan ember, vagy szervezet, amelyik egyetlen embernek sem képes segíteni???
Mindezt azért írtam le, mert a beszámolódban megemlítetted, hogy… idézem:
„Bösztörpuszta a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekvő több ezer hektáros természetvédelmi terület, az ország második legnagyobb szikes pusztája, Kunszentmiklós és Szabadszállás közt, Kecskeméthez közel található. Sajátos növény- és állatvilága van, őshonos háziállatok is tenyésznek buckáin. Varázsos, szilaj világ ez, emlékeztet őseink nomád korszakára, s Petőfi versei is gyakran eszünkbe jutnak, ha megmerülünk ebben az alföldi miliőben. Az augusztusi nap keményre szikkasztotta a rögöket, s a lovas bemutatók alkalmával, vagy a szombaton feltámadt szélvihar hatására bizony hatalmas porfelhő kerekedett.”
Szeretném, ha tudná az utókor erről a „szent hely”-ről, hogy nem mindig volt szikes puszta, hanem azzá tették a magukat szocialistának nevező, volt bolsevik hatalom képviselői.
Visszatérve a Magyarok Szövetségére, el kell, hogy mondjam 2003-ban sok írásomat gondolatomat megosztottam Bődi Szabolccsal. Ezekben arról írtam, hogy népfőiskolák sorát kellene megnyitni, ahol azon új szellemiség jegyében megfogalmazott ismereteket kellene oktatni, továbbadni, melyek mentén képes lenne a magyarság az oly nagyon áhított „VÁLTOZÁSRA”. Szerintem, a Magyarok Szövetsége egyetlen év alatt népfőiskolai kurzussá változtatta az egész országot, kivéve Judapestet! Amikor megalakítottuk a NESZ-t (a MSZ elődjét) akkor ezt azzal az önzetlen szándékkal tettük, hogy nem fogunk direkben politizálni, hanem felkeressük a lakóhelyünkön az adott településen élők érdekeit a legjobban képviselni képes embereket és velük együttműködve népszerűsítjük a magyar kultúrát és visszalelkesítjük az ellenketlenedő és kiábrándult tömegeket…
Úgy tudom, hogy a Magyarok Szövetsége tartja magát ehhez.
Védelmembe venném Vukics Ferencet ünneplőket, hiszen ők a 3000-res létszámú, ifjú „barantásokhoz” (ősi magyar küzdősport) tartoznak, melynek vezetője évek óta Vukics Ferenc. Ezt az ünneplést úgy kell vennünk, mint amikor pl. az olimpiai győztes vízipólósok feldobálták a győztes mérkőzést követően vezető edzőjüket és úgy ünnepeltek.
Volt még egy észrevételed, amellyel részben egyetértek, hiszen sokszor a kevesebb a több, de azért volt információs sátor is, ahol működött egész idő alatt a hangosbemondó, mely hangszóróit kihelyezték a tábor különböző pontjain.
És még egy utolsó megjegyzés tennék a végére a MÁV-val utazók számára nem volt semmilyen kedvezmény. Én ugyanis, vonattal utaztam, méghozzá azzal, amelyik végállomása Kunszentmiklós állomáson van. Az oda-vissza retúrjegyem ára (20 %-os nyugdíjas kedvezménnyel) 1.260 forint volt.
Megjegyzés: A*csillaggal jelzett idézőjeles szövegrészeket a Kunszentmiklós a XXI. század küszöbén c. könyvből vettem. Írta: Balogh Mihály és megjelent CEBA KIADÓ-nál 2002-ben, Budapesten.
Bp. 2009. 09. 05.
Bóna Mária Ilona
- -----------------------------------------------------
