Date: hétfő, 2009. szeptember 21.
To: Kutasi József <antal@jozsef-kutasi.de>
Jóska bátyám!
Csak ámuldoztam az olvasás közben!
Kik azok akik mindig megtalálják a réseket, repedéseket hogy éket erősítsenek belé és ha lehet akkor minél nagyobb darab sziklákat hasítsanak le a nemzet-hegy testéről?
Kik azok akik csak irigykedni, gyűlölködni tudnak és minden suttogó propagandának felülnek?
Kik azok akik nem építik ugyan a nemzetet, de a megosztásban élen járnak?
Köszönöm a soraidat és viszonzásul én is küldök neked egy gondolatsort!
Üdv: BG
Ha igaza is lenne mindenkinek - aki most támadja a Magyarok Szövetségét -, akkor sem lenne szabad elfelejtkezni arról, hogy ez (mint társadalmi önszerveződés) valójában a nemzetépítés feladatára szerveződött és nem politikai önjelöltek, konjunktúra kihasználók és zavarosban halászó megmondóemberek kiszolgálására. A nemrégen megválasztott elöljáróság nem politikusok gyülekezete, hanem önkéntes munkavégzők, akik a nemzet oltárára tették a pénzüket, szabadidejüket és a tudásukat.
Minden nemzeti oldalról jött támadás leleplező jellegű, azt bizonyítja, hogy ezek az alacsony sikerszintű szervezetek képtelenek az alázatra, az összefogásra. A nemzeti ügy aprómunkáit elvégezni sem tudó csapatok eredménytelen vezetői pedig, egyrészről nagymellénnyel és máris "politikusként" inkább csak támadnak, mint sem leülnének tárgyalni, s tisztességes megállapodással egyesítenék a nemzeti erőket. A Magyarok Szövetsége semmilyen tárgyalás elől nem tér ki és nem támadja a nemzeti oldal egyetlen szervezetét sem, pedig vannak olyanok, akik erre biztatják őket.
Ez a támadás a naiv, félig naiv és álságos nemzeti oldalról, valamint a hatalombitorlók teljes bösztörpusztai rendezvényelhallgatása és közben a rendezvény látványos utaztatási látszattámogatása a hatalom részéről: felismerhetően bolsevik típusú ármánykodás.
Nem kívánom hosszasan elemezni a mondatokat, de talán annyit, hogy a jogfolytonos magyar állam nem köztársaság, a magyar alkotmányos kereteket 1949-ben, de 1989-ben is elhallgatták a magyar társadalom elől, s egy ránk erőszakolt idegen jogrend alatt élünk. Egy erőteljes látszatdemokráciában és nagyon megkérdőjelezhető jogállamiságban, amely sokkal inkább következménynélküli a hatalombitorlók számára és diktatúra a magyar jogrendhez ragaszkodók számára.
A hatalombitorlók tehát sunyítanak és áltudományoskodva lenézik a szándékainkat. Ez viszont részükről teljesen természetes, mert féltik az „erkölcstelenül szerzett zsákmányt”! A magát nemzetinek nevezett oldalon viszont érthetetlen a félelem, mert aki csak egyszer meghallgatta Vukics Ferencet az tudja, hogy a titkosszolgálat nem küld át a nemzeti oldalra olyan karizmatikus embert, aki valódi erőt tud szervezni, aki valóban képviseli a „Magyarnak lenni, büszke gyönyörűség” gondolatiságát, aki erősíti a nemzettudatot!
Még abban az esetben is, ha lenne alapja azon vádaknak és csúsztatásoknak, amit olvastam és hallottam ügynököktől és javarészt irigykedő nemzeti gondolkodóktól, mégiscsak azt kellene a vádaskodóknak vizsgálni, hogy milyen eredményt produkált az őrnagy úr!
Több írásomban próbáltam felhívni a figyelmét a Magyarok Szövetségét támadó személyeknek arra, hogy az ellenségképet ott kell keresni, ahol nem folyik nemzetépítő munka! Vannak az ún. nemzeti oldalon szépszámmal olyanok, akiknek roppant foltos a múltja és a jelenben sem tesznek meg minden tőlük telhetőt a nemzet egységesítéséért, sőt inkább a megosztásban érdekeltek. Az MSZ nem érdekelt másban csak a nemzet önszerveződésében és az érdekérvényesítő képesség mielőbbi megerősödésében. A jelenlegi lakosságnak vagy népnek a politikai szervezettsége alacsony fokú, s csak a világosan látók és józanul gondolkodók önszerveződésében rejlik azon erő, amely képes kimozdítani a hatalombitorlók alól az összerabolt vagyont és a de jure illegitim állam "eltérített" intézményrendszerét.
Az általam nagyon tisztelt Mihályi Molnár László írja: „Nem lehet mindent összetenni, egyberakni, bár mégoly szép gondolat is lenne, de soha nem voltunk egységesek, sem a honfoglaláskor, sem 1848-ban, sem 1956-ban... és egyáltalán nem 1989-ben !”
„Kritizálni és mocskolódni a legkönnyebb. A Jobbik elkezdett valamit és ma már messze jár. Meg kell nézni hol is? Az MSZ ugyanebben a cipőben topog. Ígértek valamit, s nem biztos, hogy az összejött. Tanulnak belőle, s újra csak tanulnak a következő tapasztalatból. Soha nem lesz nemzeti egységre esély, ha a kifogások kerülnek túlsúlyba a munkás kezek helyett. Aki tudja, csinálja jobban, vagy hallgasson! Sok tekintetben értjük félre egymást, mi emberek, s néha tényleg a rosszindulat is munkál bennünk, ez is igaz, de nem kellene tovább feszíteni a húrokat, s ellenséget keresni ott, ahol a barátok is vannak. Az árulókat ki kell vetnünk magunk közül, és ez meg is történik azt hiszem az MSZ-ben és a Jobbikban, de a Gárdában is, mert akkor van értelme a munkánknak.
A hibákra fel kel hívni a figyelmet és dolgozni kell azon, hogy kijavítsuk azokat.”
